Téli örömök

Elő a szánkót  - Hó, hó friss hó talpunk alatt ropogó...

Ha havazik érdemes felderíteni, hogy a környékünkön hol lett belőle takaró. Ne várjunk a hétvégére, mert addigra elolvadhat, irány a Normafa (hozzánk ez van legközelebb).

Hétvégén sokan vannak, de bevált szokásunk, hogy vagy korán reggel megyünk, amikor még miénk az egész hegy, vagy késő délután, esetleg este sötétben, amikor világít a hó, különösek a fények, és előttünk pislákol a város. Ez utóbbi külön izgalmat rejt, nem a pálya miatt, mert ismert pályán szánkózunk, de egy-egy hófödte bokor, különösen görbülő fa megmozgatja az aprónép fantáziáját. Ezek igazán emlékezetessé teszik a hótúrát.

Séta, játék a hóban

Ne csak szánkózásra gondoljunk, egy havas sétáért is érdemes kimozdulni. Ahol gyermek van a családban, ott készüljünk fel hócsatára, hóemberkészítésre. Ha jól felöltöztettük a gyerekeket és egy termosznyi meleg tea lapul a hátizsákunkban, nem fognak megfázni, akkor sem, ha a végére mindenük csupa hó. Ne rémüljünk meg, ha megkóstolják a havat, ha belehemperednek, vagy ha jól megdobnak minket! Vegyük a lapot!

Szűz hóba rajzoljunk, írjunk, lehet kis botocskákkal, vagy... Találjunk ki közösen egy nagy formát és óvatosan lábbal kitaposva rajzoljuk a hóba, lehet ez egy hatalmas nap vagy gyermekünk kezdőbetűje, bármi, amit kitalálunk.

Téli sportok

Persze ha már szánkózásról van szó, eszünkbe jut a tél egyéb öröme is, síelés, korcsolyázás, melyek élményt, friss levegőt, egészséges mozgást, jó kiruccanást jelentenek és a gyermekek cseperedésével a szülőknek is nagy élmény, igazi családi program. Ezek a sportok nem adják könnyen magukat sokszor pénz és időigényesek, kell egy pálya, egy befagyott tó, felszerelés.

Mindenesetre egy korcsolya többet ér, mint egy számítógépes játék, és orvosra, gyógyszerre is kevesebbet költenek azok a családok, akik téli sportokat űznek. A testi-lelki harmónia megfizethetetlen, ezért mégiscsak érdemes síelésre vagy korcsolyázásra áldozni. Tanulási készséget is segíti ezeknek a mozgáskultúráknak az elsajátítása. Érdemes kiaknázni, hiszen nincs annál jobb, amikor olyan dologgal tanul, fejlődik a gyermekünk, amit élvez és még egészséges is. (Megbízható márkájú felszerelést vegyünk, akár használtan, az új de no name korcsolyák és síbakancsok meglepően kényelmetlenek tudnak lenni, törik a lábat, letörik a csatjuk és nem örökíthető tovább).

Az első esések

Minden kezdet nehéz, hiszen esésekre számíthatunk az elején, fontos, hogy ne erőltessük, ne vegyük el gyermekünk kedvét, ha sír, üljünk ki pihenni, az ő tempójához igazodjunk. Segítsük ebben. Nekünk az vált be, hogy mindkét sport esetén azzal kezdtük, hogy az első lépés az esésből való felállás megtanulása. Nincs ebben rémisztés, mikor először pályára álltunk mielőtt elengedtem, elmondtam, hogy "Először jön a huppanás, abból felállunk, sokat esel az elején aztán majd egyre kevesebbet, na figyelj…" Elengedtem, már esett is, "Bumm! Ez az! Na most próbáljunk meg felállni- (feltápászkodik, segítek is)… jó!! Így tovább…. "

Szóval először az eséssel kell megbarátkozni, hogy ne féljen tőle, hanem természetes legyen, mintha az is a móka része lenne, a bummozástól azzá is válik, ha kellő humorral és kitartással csináljuk.

Azért kezdtük ezzel, mert korcsolyázni és síelni sem tudnak a gyerekek úgy megtanulni, ha tarjuk őket a lábunk közt, vagy fogjuk a kezüket. Pont azért, mert úgy nem találják meg a saját egyensúlyukat, ami a lényeg. Ha az megvan, már szépen haladnak, olyankor már élvezik is. Korcsolyánál totyogj ide pingvinmamához játék jött be, és a sok esés-kelés után, pihenésnek, mókának persze húztuk őket közösen, vagy a lábunk közt, de hamar értették, hogyha maguk mennek, abból lesz a tudás.

Hét éves volt a nagyfiam és öt a lányom, amikor síelni kezdtek. Lankán  hóeke tartásban próbálkoztak, nagyon hamar ráéreztek. Másnap már a nagy pályán jöttek hóekében kanyarogva. A kicsi három évesen úgy tanult meg, hogy kispályán jöttem vele három napig úgy hogy, bababoltban kapható babahámra (etetőszék biztonsági öveként árulják) erősen gumírozott kötelet (4-5 méter) kötöttünk, a domb tetején beállítottam a léceit enyhe hóekébe, és annyit mondtam, hogy fogja meg a térdét, így a helyes testtartás is megvolt. Aztán érezte, hogy ha az egyik oldalra helyezi a súlyát, el tud kanyarodni, a végén hóekében megállni. Harmadik nap a domb tetején lecsatoltam a gumipókot és a gyermekem ment, mintha síléccel a talpán született volna. A három nap alatt több gyereksírást, küzdést, frusztrált szülőt és csemetét hallottunk magunk körül a libalegelőn. Nekünk már nem volt szükségünk a pórázra, így jó pár gyermek a póráz segítségével pár nap alatt megtanult vele síelni, 4, 5 éveseknek elég volt egy-két ilyen kibiztosított lecsúszás, és már bátran száguldottak nélküle is. Nagyobb, félős gyermekeknek is ajánlom, mert az egyensúlyt így maga teremti meg, de a nagy eséseket ki tudjuk védeni, biztonságot ad. Lelki köldökzsinór.

Gyermekünk személyiségfejlődésére, önbizalmának alakulására is jó hatással lesz, hogy a kezdeti nehézségek után egyre több sikerélményben lesz része. Később, ha valami nem megy elsőre az élet más terén, lesz mihez visszanyúlni. Arról nem is beszélve, hogy olyan tudást kap, mellyel aztán felnőttként is ki tud kapcsolni, élvezni tudja az életet, fel tud töltődni.

Picikkel

Pici gyermekek esetén a szánkózás az első, amit élveznek, vagy a szülők ölében siklanak, vagy húzzák őket a karfás kisszánkón. A szánkó nem luxus, ha befagynak a tavak, a kisgyerekek azt is élvezik, ha szánkón húzzuk őket a jégen. Így már az egészen kisgyermekek ismerkednek a hóval, a jéggel. Nem kell hozzá semmi, a téli örömök akkor is utolérnek, ha nincs hozzá felszerelésünk. A hótakaró szép a szemnek, felemeli a lelket a fehér táj, mely a tisztaság és a megújulás színe.

Gyermekeinkkel készítsünk angyalt a szűz hóba. Egyszerű: belefekszünk hanyatt, mozgatjuk a karunkat, abból lesz a szárnya, mozgatjuk a lábunkat, abból lesz a ruhája.

 Ki gondolná, hogy a fent említett, móka, kacagás, és gyönyörködés segíti gyermekeink  teljesítményorientált világunkban való helytállását, tanulásukat, testi-lelki fejlődésüket.

Íme egy kis összefoglaló: Játékos testi-lelki fejlődés hóban, jégen:

A friss levegő serkenti az agy működését.

Hóba rajzolás, írás, nagy forma kitaposása - íráshoz szükséges  részképességek fejlesztése, mozgáskoordináció, feladattudat (nem mehetünk ki a vonalból, mint az iskolaérettségi vizsgálaton a labirintus, vagy vonalkövetési feladatoknál).

Hógolyó-, hóember-gyúrás - kézizmok erősödése, az elképzelt forma létrehozása; a fej és a kéz összedolgozása, mert ugye tudjuk, hogyha elsős gyermekünk nem kerekíti elég szépen a betűket, akkor nem a betűk írásos keserű gyakorlása hozza meg az eredményt, hanem gyurmagolyó, hógolyó gyúrása, körök kerekítése homokba, hóba, a betűforma kisétálása.

Az alkotás öröme, a képzelet megmozgatása (mihez hasonlít a hófödte rönk?, hóangyal készítése……)

Új mozgásforma elsajátítása a téli sportok révén, mozgáskoordináció, testtudat kialakulása, térben való mozgás.

Sikerélmény, a kezdeti nehézségek leküzdése, pozitív énkép, önbizalom támogatása.

A szülő, mint játszótárs a hócsatában, szánkózótárs. Kilépés a mindennapokból. Feszültségoldó-levezető, regeneráló hatás, közös nevetéssel, humorral. Egészséges szülő-gyermek kapcsolatot eredményez. Igen, a havazás kedvez az érzelmi nevelésnek. Göngyölíthetném még a művészeti nevelés irányába is - a hófödte tájat csodálni, ha fázunk a "hó, hó friss hó..." mondókát topogva kántálni még beszélni sem tudó gyermekünkkel,  "Betemetett a nagy hó erdőt, mezőt rétet…" énekeljük, miközben otthon pár nappal később a gyermekek lefesthetik, lerajzolhatják a téli élményüket.

Irány a természet télen is! Jó havazást!

Jakabosné Kovács Judit Mazsola Játszó és Manócska Muzsika, www.mazsolajatszo.hu