Akaratos, erős akaratú gyermekkel élni néha olyan, mintha egy folyamatos hullámvasúton ülnénk. Ezek a gyerekek tele vannak élettel, ötletekkel és elképesztő kitartással – de épp emiatt a mindennapokban gyakran nehéz velük együttműködni. Sokan tapasztalják, hogy a hagyományos fegyelmezési módszerek egyszerűen nem működnek náluk, sőt, néha csak olajat öntenek a tűzre. De akkor mi segít igazán? Íme, néhány bevált, barátságos tipp, amivel közelebb kerülhetünk akaratos gyermekünkhöz – és végre meghallhatják, amit mondunk!
Mi az, ami nem működik?
Büntetés:
Az erős akaratú gyerekek nem szeretik, ha irányítják őket. A büntetés csak fokozza a dacot és az ellenállást. Ha állandóan büntetjük őket, azzal csak azt érjük el, hogy még makacsabbak lesznek, és egyre nagyobb lesz a szakadék köztünk.
Időzár (timeout):
Sokan hiszik, hogy a „gondolkodó sarok” segít, de ezek a gyerekek ezt inkább elutasításnak, szeretetlenségnek élik meg. Ez csak növeli a feszültséget, és nem tanítja meg őket arra, hogyan kezeljék az érzéseiket.
Jutalmazás, zsarolás:
A fenyegetések és a jutalmak rövid távon működhetnek, de az akaratos gyerekek átlátnak rajta, és csak még jobban ragaszkodnak a saját akaratukhoz. A kutatások szerint a külső jutalmak csökkentik a belső motivációt, így hosszú távon nem lesznek együttműködőbbek tőlük.
Mi az, ami működik?
1. Adjunk teret az önállóságnak!
Az akaratos gyerekek akkor érzik jól magukat, ha van beleszólásuk a saját életükbe. Vonjuk be őket a döntésekbe: hadd válasszanak ruhát, uzsonnát, vagy akár azt, hogy melyik mesét olvassuk este. Ha érzik, hogy tiszteljük az akaratukat, kevésbé fognak „harcolni” ellenünk.
2. Hallgassuk meg őket igazán!
Az együttműködés alapja, hogy a gyerek érezze: értjük és elfogadjuk, amit mond. Próbáljunk nem csak meghallani, hanem tényleg odafigyelni rájuk, még akkor is, ha nem értünk egyet. Ha a gyermek érzi, hogy figyelünk rá, ő is könnyebben fog ránk hallgatni.
3. Empatikus határok – kapcsolat a korrekció előtt
Mielőtt szabályokat, tiltásokat mondanánk, erősítsük meg a kapcsolatot: „Tudom, mennyire szereted ezt a játékot, és szívesen játszanál még vele. De most vacsorázni kell.” Ha ellenállás van, adjunk választási lehetőséget: „Most inkább egy hosszabb mesét szeretnél, vagy két rövidebbet lefekvés előtt?” Az ilyen apró döntések is csökkentik a feszültséget.
4. Mutassunk bizalmat!
Az akaratos gyerekeknek fontos, hogy érezzék: képesek irányítani a saját életüket. Engedjük, hogy minél több, életkoruknak megfelelő feladatot önállóan végezzenek. Ha bízunk bennük, nő az önbizalmuk, és szívesebben működnek együtt.
5. Nézzünk a viselkedés mögé!
Az akaratos viselkedés mögött gyakran valamilyen szükséglet vagy érzés húzódik meg: lehet, hogy több figyelemre, önállóságra vagy egyszerűen csak egy kis együttérzésre vágynak. Próbáljuk megérteni, miért viselkednek így, és segítsünk megtalálni a megfelelő megoldásokat.
Az akaratos gyerekekből lesznek a kitartó, céltudatos felnőttek – ha most megtanuljuk, hogyan lehet őket szeretetteljesen terelgetni, később hálásak lesznek érte. A kulcs a tisztelet, az odafigyelés és az empátia: ha ezekből többet adunk, mint a szokásos fegyelmezési eszközökből, nemcsak a mindennapok lesznek könnyebbek, hanem a kapcsolatunk is erősebb lesz gyermekünkkel.
kép: depositphotos
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)