Csenddel verni - A legfájdalmasabb büntetés, amit egy szülő adhat

A csend, mint büntetés – mit él át a gyermek?

A gyermek számára a szülői szeretet, figyelem és elfogadás jelenti a biztonságot és a világ közepét. Amikor a szülő elfordul, nem szól hozzá, nem néz rá, az a gyerek számára olyan, mintha hirtelen láthatatlanná válna, mintha megszűnne létezni. Ez nem egyszerűen egy kis szünet vagy idő a megnyugvásra – ez érzelmi büntetés, amit a pszichológia „csendes terrornak” nevez.

A gyerek ilyenkor összezavarodik, bűntudata lesz, és azon töpreng, vajon mit rontott el, hogy a legfontosabb ember az életében most elfordult tőle. A kutatások szerint az ilyen elutasítás az agyban ugyanazokat a fájdalomközpontokat aktiválja, mint egy fizikai sérülés. Nem csoda, hogy még felnőttként is mélyen belénk mar, ha valaki, akit szeretünk, szó nélkül hátat fordít nekünk.

Mit tanul ebből a gyerek?

• A szeretet feltételes: Azt tanulja, hogy a szeretet nem jár alanyi jogon, hanem ki kell érdemelni – és bármikor el is veszítheti.
• Ő maga rossz, nem csak a viselkedése: Nem azt érzi, hogy hibázott, hanem hogy ő maga szerethetetlen, értéktelen.
• A problémákat elhallgatni kell: Azt tanulja, hogy a konfliktusokat nem megbeszélni, hanem elkerülni kell, hiszen a csenddel való büntetés nem ad teret a megoldásnak.
• A hatalommal vissza lehet élni: Megtanulja, hogy akinek hatalma van, az elfordulhat a másiktól, és ezzel szenvedést okozhat.
• Szorongás, magány: A gyerek szorongóvá válhat, fél attól, hogy újra magára marad, ha hibázik.

olvasd el ezt is: A büntető, tekintélyelvű nevelés tragikus következményei

Miért választják ezt a szülők?

Sokan nem tudják, hogyan kezeljék a saját csalódottságukat, dühüket. Mások maguk is ezt a mintát látták gyerekkorukban, és ösztönösen alkalmazzák, amikor elfogynak az érvek vagy a türelem. Pedig a csenddel való büntetés hosszú távon csak eltávolítja egymástól a szülőt és a gyermeket, és mély sebeket hagy a lelken.

Mit tehetünk helyette?

• Beszéljünk az érzéseinkről: Mondjuk el, ha dühösek vagyunk, de biztosítsuk a gyereket a szeretetünkről.
• Állítsunk határokat, de maradjunk elérhetők: Lehet nemet mondani, de közben éreztessük: a szeretetünk nem feltételes.
• Kérjünk időt, ha szükséges: Ha nagyon feszültek vagyunk, mondjuk: „Most szükségem van egy kis csendre, de utána megbeszéljük.”
• Tanítsuk meg a problémák megbeszélését: Mutassunk példát arra, hogy a konfliktusokat meg lehet oldani, nem kell elhallgatni őket.

A csenddel büntetés – bármennyire is emberi, ha néha elragad minket a fáradtság vagy a düh – hosszú távon csak árt a gyermeknek és a kapcsolatunknak is. A gyerekeknek nem tökéletes szülőkre van szükségük, hanem olyanokra, akik akkor is ott vannak, ha hibáznak. Akik nem fordulnak el, hanem segítenek, meghallgatnak, és együtt keresik a megoldást. A szeretetünk legyen mindig hangosabb, mint a csendünk – mert ez az, amire a gyerekeinknek a legnagyobb szükségük van.

kép: depositphotos