„Képernyőn keresztül szemlélve magunkat nagyságrendileg többször figyelünk az előnytelennek vélt vonásainkra, gesztusainkra, apróbb testi hibákra, emiatt könnyen negatív irányba torzulhat saját magunkról alkotott képünk” – mondta el Holcsik Erzsébet, klinikai- és mentálhigiénés ifjúsági és gyermek szakpszichológus, aki a Mindennapi Pszichológia Magazin (MiPszi) aktuális számában írt tanulmányt a témában.
A járvány hatására az online létmód vált a legfőbb szociális platformmá: online tanítás, videóhívások és a neten összehozott baráti találkozók lettek a gyerekek, fiatalok életének is a szerves részei. Ez azonban egy sor problémát vet fel, a tartósan monitoron keresztül kapott visszajelzés önmagunkról káros is lehet.
A szakember kiemelte: mindez kamaszkorban a legveszélyesebb, hiszen a személyiség és a testi-lelki adottságok nyilvánosság felé mutatott képe a tini években a legsérülékenyebb. A serdülőkor arról szól, hogy mindenki próbálja a saját élete felett átvenni az irányítást, de az online jelenlét, és az arra adott visszajelzések pont az a terület, ahol nem igazán lehet. „A társas visszajelzés hangsúlyosabb ilyenkor, mint bármely más életszakaszban. A kamasz lesi, várja a többiek reakcióját hajszínére, új pulcsijára, gesztusaira, szóhasználatára, s folyamatosan építi, csiszolja magában énképét ezen reakciók mentén.”
Holcsik Erzsébet elmondta: habár a kamaszok rengeteg képet töltenek fel magukról a közösségi oldalaikra, ezek a „digitális ének” legtöbbször beállított, szűrőkkel feldobott alkotások, amelyen mindenki, így a fiatalok is a lehető legjobban néznek ki. Az online tanórákon azonban nem lehet állandóan tökéletes az arckifejezés, és a maguk számára támasztott elvárásoknak is nagyon nehéz megfelelniük – derül ki a MiPszi cikkéből.
Megoldást nehéz találni, hiszen az online jelenlét kiiktatása többnyire lehetetlen, a szülőknek nincs könnyű dolguk, ha enyhíteni akarják a károkat. „A pozitív visszajelzés nagyon fontos, a szülőknek időnként érdemes kimondani, nyilvánvalóvá tenni, hogy mit tartanak értékesnek, szerethetőnek a gyerekünkben. Ez kapaszkodót, muníciót adhat az önérték kialakításához még akkor is, ha a kamasz nem ad látványos reakciót. Az is fontos, hogy minél több idő és tér legyen biztosítva családi offline programokhoz, ahol az élmény, az együtt töltött idő áll a fókuszban. Emellett, ha a szülő őszintén, esetleg humoros formában beismeri, hogy számára is fárasztó helyt állni az online térben, az is mankó lehet kamasz számára ahhoz, hogy nyíltan beszéljen saját problémáiról” – tette hozzá a szakember.
Nyitókép: depositphotos
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértőnk, vagy ha egyszerűen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)