Célja, hogy a gyermekeket gondolkodásra, kreativitásuk használatára ösztönözze. Ahhoz, hogy valaminek a folyamatát megértsék, nekik kell azt felépíteni. Sok hasonlóságot mutat a projektmódszerként ismert tanulási formával, de lényeges különbség azonban, hogy egy fiktív szakértői keretet kell kialakítani, amely távolító-védő kerettávolságával a fikció biztonságát kínálja a játszóknak. A keret megfelelő szintű kialakítása időigényes folyamat, mely hosszabb időt is igénybe vehet. A keret megteremtése és fenntartása speciális dramaturgiát és sajátos vezetői nyelvhasználatot követel.
Csoport (korosztály): 6-7 éves óvodások, 20 fő
Tér: csoportszoba, orvosi rendelő, állatmenhely
Idő: háziállatok, gondos állattartás, az állatorvos munkája projekt: 2 hét (igény szerint alakítható)
Eszközök: könyvek, rajzoláshoz, festéshez, kreatív tevékenységekhez szükséges eszközök, szakmáknak megfelelő felszerelések – igaziak, ill. játékok (pl. orvosi táska felszerelésekkel), nagy karton, lamináló, nyomtató, csoportpénz, fényképezőgép a dokumentációhoz, plusz még, ami a közös ötletesések során felmerül
Felnőtt-igény: a játékban szükséges a két óvónő, a dajka, az elmenős programokhoz egy kísérő (pl. óvodavezető) aktív részvétele!
Tanulási terület: komplex (környezetismeret, matematika, ének-zene, anyanyelvi ismeretek, vizuális nevelés, mozgás)
Téma: háziállatok, gondos állattartás, az állatorvos, állatmentők munkája
Fókusz: a kisállat tartás felelőssége, az állatorvos és az állatmentők munkája
A foglalkozások menete
1. nap
Beszélgetés a gyerekekkel az új témáról, felvezetésnek egy mondóka: - A kutyámnak fáj a lába… - egy plüss kutyát tartok a kezemben, elmondjuk párszor a mondókát, majd megsimogatjuk a kutyuskát. A kutya körbe jár a gyerekek kezében és mindenki megsimogathatja, amíg mondókázunk. Majd játékból meg is gyógyítjuk.
Megkérdezem a gyerekeket, hogy az állatokat kik gyógyítják meg, ha betegek vagy megsérültek?
Milyen állatokat tartunk otthon, milyen kis kedvencek léteznek?
Kinek van háziállata otthon – voltak e már vele állatorvosnál? – milyen volt?
Milyen betegség vagy baleset fordulhat elő, amivel el kell menni az állatorvoshoz? Másért is el lehet/kell menni hozzá (pl. fogtisztítás, éves oltások, ivartalanítás)?
Majd előveszek egy nagyméretű papírt, amire lehet rajzolni, nagy színes ceruzákat és zsírkrétákat, és megkérem a gyerekeket, hogy közösen rajzoljanak egy állatorvosi rendelőt. Bele mindenféle állatot, amilyet csak szeretnének-, amiket otthon is tarthatunk, ápolónőt, állatorvost, műtős asztalt, várót, mindent, ami kell.
Közben végig segítek, valamennyire irányítom, ha elakadnának, és válaszolok a kérdésekre, de törekszem arra, hogy önálló ötleteik legyenek, és kiélhessék a kreativitásukat, fantáziaviláguk megjelenhessen.
A kész művet jól látható helyre kiragasztjuk a csoportszoba falára.
2. nap – A rendelő
Felelevenítjük az előző nap elhangzottakat, megnézzük az elkészült rendelőt, megbeszélünk rajta minden pontot, mi-micsoda, hol van, hogy néz ki a valóságban, stb.
Majd felvetem a gyerekeknek, hogy valósítsuk meg élőben, itt a csoportszobában.
Szeretném rájuk bízni az egész berendezését, kíváncsi vagyok ki lesz irányító, és ki követő, ki fogja az egészet a kezébe venni, ki látja át a rajz és a valós tér közti különbségeket.
Ha konfliktus lenne, vagy nagyon elakadnának, esetleg elterelődne a figyelmük, közbeavatkozok, de alapvetően a háttérbe húzódva szemlélném a kialakítást, majd az irányítót megkérem, hogy jelezze, ha készen vannak.
Ha készen van, elmegyünk egy közös „visitre”, bejárjuk az egész rendelőt, tisztázva mindegyik részt, mi hol van, mire való, mire használatos. Majd felvetem a kérdést, hogy mi hiányozhat?
Előveszek néhány eszközt – egy orvosi táskát, tele eszközökkel, egy játék számítógépet, egy igazi pórázt, itató tálat és megkérem őket, helyezzék el a térben, az általuk gondolt helyre.
Ezután fotókat készítünk a kialakított rendelőről.
A segítségüket kérem: válasszanak ki egy pontot, ahonnan jó képet lehet készíteni, álljanak oda, és ha megvan, én odamegyek és lefotózom.
A kész fotókat (alvásidőben) kinyomtatom A/4-es méretben, és a délután folyamán kiragasztjuk a rendelő-rajz mellé a gyerekekkel.
3. nap – Látogatás egy valódi állatorvosi rendelőbe
Az óvodás korosztálynak minden tanulás legfőbb alapja, és legtartalmasabb módja a saját tapasztalaton alapuló tanulás. Így hát megszervezek egy látogatást a közeli állatorvosi rendelőbe, ahol a gyerekek körbenézhetnek, mindent megfoghatnak, az állatorvos megmutatja, milyen műszerei vannak, hogy szokta megvizsgálni az állatokat, hogy ad be nekik oltást, hogyan viszi fel az adatokat a számítógépbe, mi a dolga az asszisztensnek stb.
A cél, hogy a gyerekek teljes körű képet kapjanak az állatorvos munkájáról, annak munkahelyéről, és a szókincsük bővüljön.
A látogatás után, mikor visszatérünk az óvodába, lehetőséget adok a gyerekeknek, hogy kiegészítsék a rendelő rajzot, ill. a berendezett teret, azokkal az eszközökkel, amiket ma láttak, de esetleg lemaradtak a rajzról. Majd újabb fotók készülnek.
4-7. nap – szerepjáték
Terveim szerint ezután következhet a szerepjáték: Erre legalább 3-4 napot szeretnék adni, hogy a gyerekek különböző szerepekben tudják magukat kipróbálni, és mindenki lehessen állatorvos, asszisztens, gazdi, vagy éppen kisállat. Úgy gondolom, az előzetes tapasztalatok és információk elegendőek voltak a nagycsoportos korosztálynak ahhoz, hogy komoly szerepjátékot tudjanak kialakítani a térben, az eszközökkel.
A hét folyamán 6. nap körül, tervezek egy irányított szerepjátékot is, amiben én is aktívan részt veszek. Irányítom az események folyását, de hagyom, hogy az ötleteikkel ők is aktív részesei, akár irányítói legyenek a játéknak.
Problémafelvetéssel csatlakozok a játékba, a kiskutyámat elütötte egy autó, ezért nagyon sántít, ebben kérem az állatorvos segítségét.
7. nap végén – összegzés (új probléma felvetés)
A hét végén összeülünk a gyerekekkel, hogy átbeszéljük a tapasztalatainkat:
Milyen kisállatok jártak a rendelőben, mennyi munkája volt az adott állatorvosnak, az asszisztens milyen feladatokat kapott?
Milyen érzés volt a gazdiknak, amikor az állatkájuk beteg volt –erre jól reagált az állatorvos?
Az állatok szívesen jöttek az állatorvoshoz, vagy esetleg féltek? – vajon a valóságban félnek az állatok vagy meg lehet őket nyugtatni? Kitől függhet ez, hogy hogy viselkednek? (!)
8. nap - új probléma felvetés
Alapos átbeszélés után, jöhet az új probléma felvetése:
Megkérdezem a gyerekektől, hogy tudják-e, hogy sajnos nem minden kisállatnak van gazdája? Sok kutya, cica rákényszerül, hogy az utcán éljen, kóboroljon... Vajon miért lehet ez?
- Mert elszökött otthonról, elkóborolt, vagy mert kidobták.
Bármilyen szörnyű, szeretném tudatosítani a gyerekekben, hogy létezik rossz gazda is, és erről az állat semmit sem tehet. Soha nem az állat a rossz, az ember felelősséggel tartozik a saját állata iránt.(!!!) (Ehhez kapcsolódó mesekönyveket, és színezőket, foglalkoztató füzeteket viszek be aznapra, a szabad játék során lehet vele foglalkozni)
Felhívom a gyerekek figyelmét arra, hogy ha egyszer befogadnak egy állatot, akkor annak az állatnak az élete végéig kötelesek róla gondoskodni, bármi történjék is.
De mi lesz azokkal a kutyákkal, cicákkal, nyuszikkal, és más kisállatokkal, akik utcára kerültek, és esetleg rossz állapotban vannak?
– Ezért vannak az állatmentők és az állatmenhelyek.
– Hallott e már róla valaki? Esetleg járt e már ilyen helyen?
Elmesélem nekik, hogy néz ki egy állatmenhely, és az ott lévő nénik – és bácsik minden nap azon munkálkodnak, hogy ezeket az állatokat megmentsék, megneveljék, és szerető gazdit találjanak nekik. – Mit gondolnak a gyerekek ezekről az állatmentőkről?
Az állatmentők szoros összeköttetésben vannak az állatorvosokkal – miért?
Majd a beszélgetés végén arra ösztönzöm a gyerekeket, ha van saját háziállatuk, rajzolják le, - akinek nincs, az olyat rajzoljon, amilyenre vágyik (kutyát, macskát, hörcsögöt, tengeri malacot, teknőst, halat, lovat...).
Ehhez A/3-as méretű rajzlapot adok nekik, majd arra kérem őket, hogy rajzolják az állatuk mellé azokat a fontos eszközöket, amikre szükség van az állat gondozásához, tartásához (etető – itató tál, nyakörv, póráz, vagy ketrec, állatnak megfelelő étel stb.).
9. nap – Egy állatmenhelyen dolgozó látogatása
Megkérek egy állatmenhelyi gondozót, hogy látogasson el hozzánk egy kollégájával, és hozzanak magukkal egy kutyát és egy cicát.
A „Keressük a Legkreatívabb óvónőt” pályázatra beérkezett cikk.
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértőnk, vagy ha egyszerűen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)