A történet, ami a Kis Herceg mögött húzódik
Kitől és miért kellett Antoine Marie Jean-Baptiste Roger de Saint-Exupery-nek bocsánatot kérnie?
Ki volt a rózsa, és ki volt a kígyó? Ki lakott valójában az iszákos bolygóján? Ki az igazi Kis Herceg? És ki az igazi Pilóta?
Saint-Exupery élete egy elképesztő kalandokkal és fordulatokkal teli történet, amiben a repülés, az írás és a szerelem játssza a fő szólamokat.
Megpróbáltatásokból, dilemmás döntésekből, menekülésből, visszatérésből, fájdalomból és szeretetből is bőven elég élményt szerzett a szerző, és halálának rejtélyei máig is megoldatlanok. Az égből hullt alá és az égbe is távozott, zsebében néhány rajzzal bárányról, dobozról, nyitott és csukott óriáskígyókról...
Antoine de Saint-Exupery egy vidéki francia nemes család harmadik gyermeke volt. Kisiskolás korában már lemezeket szerelt a biciklijére, abban reménykedve, hogy ha sikerül kellő sebességre szert tennie, a szél egyszer csak magával ragadja és ő felszállhat a felhőkig. Gyerekként próbálkozott a versírással is, viszont a haditengerészeti vizsgáján csúnyán megbukott, így inkább építészetet tanult. Álmait azonban nem adta fel, katonai szolgálata alatt jelentkezett pilótaképzésre, és később áthelyeztette magát a légierőhöz.
Első nagy szerelmével való kapcsolata már regénybe illő fordulatokban volt gazdag. A menyasszonya, Louise és annak családja ugyanis egyáltalán nem örült Antoine repülési ambícióinak, és egy légi baleset után egyszerűen letiltották a férfit a levegőből. A fiatal férfi számára maradt az irodai munka, a szerelem és Párizs. Ezzel nem tudta beérni, 1926-ban meggondolta magát, felbontotta az eljegyzését, és visszament a repülőgéphez.
Exupery az akkori nemzetközi postajáratok egyik úttörője volt. Abban az időben a leveleket szállító pilótáknak szinte műszerek, radar és rádió nélkül kellett repülniük, egyedül vezették a gépet, és személyes képességeiken múlhatott a gép sorsa, ösztöneikre gyakran kellett hagyatkozniuk.
Antoine ingázásai során egy spanyol gyarmati repülőtér irányítója lett a Szaharában, és az argentin államnak is dolgozott. Kalandjai alapján regényeket írt, melyekben a magasságokat fizikai és szellemi értelemben egyaránt elérte. Éjszakai repülés című könyvével Femina díjat nyert.
A férfi 1929-ben Dél-Amerikába költözött, és ezzel kezdetét vette szúrós és illatos szerelme Consueló Suncín Sandoval Zeneca-val, akinek a Rózsa szimbolikát köszönhetjük.
Consueló addigra egyszer elvált, egyszer pedig megözvegyült, lázadó, bohém és érzékeny gyönyörű nő volt, aki egyszerre bizonyult termékenyítő múzsának, és szorongások kiváltójának.
A salvadori író és színésznő örmény ősökkel és viharos érzelmekkel rendelkezett. A meséből is tudjuk, hogy a fiatal nő köhécselt, asztmával küzdött, mint a Kis herceg rózsája is.
Házasságukat mindkét fél családja rosszallta, szeszélyeket és zavaros ügyleteket emlegettek, és kifogásolták a másik fél családját, ám a pár minden hátráltatás ellenére örök hűséget ígért egymásnak, amit azután egyikük sem tartott be.
Szerelmük egy külön bolygó volt, egy pompázatos rózsával, aki hiú volt és kiszámíthatatlan - és egy pilótával, aki a szúrások után magára hagyja a sértődékeny virágot, és messzire menekül előle.
A három vulkán Consueló születési helyének tereptárgya volt, egyértelműen utal arra az élményre, amikor az egyik vulkán kitörését együtt látta szerelmespár. A kígyó szerepe a műben szintén Consueló személyiségére utal, csábítás és segítségnyújtás egyben…
Antoine-nak a férjes Héléne de Vogüé-vel volt viszonya abban az időben, akit leveleiben Nellynek nevezett, és egy titokzatos Madame de B. is felbukkan a társaságában. Mikor már New Yorkban élt, és a Kis herceg-en dolgozott, megismerkedett Silvia Hamilton-nal, aki sokak szerint maga volt a bölcs róka.
A férfi akkor újságíróként kereste a kenyerét, és sok időt töltött kolléganője lakásán, aki a gyomrán keresztül szelídítette meg őt… Antoine neki adta át a Kis herceg eredeti, saját rajzaival díszített kéziratát, majd visszatért Európába, a francia légierőhöz.
Műve fő sorai feleségéhez szóltak: „Szépek vagytok, de üresek.(…) az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. (…) mert ő az én rózsám.”
Mi ez, ha ez nem szerelmi vallomás? Mi ez, ha nem bocsánatkérés a megcsalásért, az elhagyásért?
A háború alatt Exupery immár 43 évesen veszélyes terepen, a francia felderítőknél szolgált, és az ország felszabadításáért harcolt a nácik ellen. Elszánt volt arra, hogy veteránként újra szolgálatba álljon, bár a megszállt Franciaországban addigra betiltott „zsidóbarát” íróként tartották számon. Nemsokára a „szabad Franciaországban” is elhallgattatták, mert cikkeiben bírálta De Gaulle tábornokot, aki kollaboránsnak nevezte az írót. Ebben az időben a támadások annyira megviselték, hogy alkoholhasználati problémája támadt, amiből szintén láttatott valamennyit a Kis herceg iszákosának szerepében.
Saint-Exuperynek nemcsak a képzelt pilótája hullott le az égből, hanem a saját gépe is
Addigra már három komoly baleseti sérülésen volt túl, első jegyessége idején összezúzódott a koponyája, és 35 évesen a navigátorával együtt balesetet szenvedett a Szahara-sivatagban, ahol kettesben négy teljes napig vándoroltak némi kávén, kekszen és csokoládén élve, amíg egy beduin férfi megmentette őket. A sivatagi négy nap alatt mindkét férfi szervezete kiszáradt, és a folyadékhiány következtében hallucinálni kezdtek. Ez az élmény ihlette többek között a Kis herceg megírását.
44 éves korában Antoine egy utolsó küldetést vállalt, a Rhone-folyó völgyében állomásozó német csapatok helyzetét kellett felmérnie repülőgépével. Egyedül szállt föl 1944. július 31-én, ám erről az útjáról soha nem tért vissza. Néhány nappal később találtak egy francia egyenruhás holttestet, akit francia földön temettek el, és akiről ma is azt gondoljuk, hogy Antoine volt.
1988-ban azonban egy francia halász megtalálta Exupery ezüst karláncát az óceánban: rá volt vésve a felesége és a kiadója neve. 2008-ban egy búvár, aki felfedezte az író gépének roncsait, azzal az elmélettel állt elő, hogy egy német vadászpilóta, Horst Rippert lőtte le a repülőgépet, aki ezután sajnálkozását fejezte ki, amikor megtudta, hogy ki ült a gépen. A német légierő feljegyzései azonban nem támasztották alá a vádat, abban a térségben az adott időszakban nem lőttek le repülőgépet.
Amikor kiemelték a repülőgép maradványait, mindenki meglepetésére azzal szembesültek, hogy a burkolaton semmilyen fegyver okozta nyom, egyetlen találat sem volt látható. A baleset oka a mai napig sem tisztázódott, van, aki az alkoholt, a szerelmi bánatot, és a kollaborációval kapcsolatos vádakat is felsorakoztatja ahhoz a lélektani folyamathoz, ami a balesethez vezethetett.
Antoine eltűnése előtt feleségével együtt egy emlékiratot állítottak össze A rózsa története címen. Az írást egy kis ládikóban tartották az otthonukban, és a kéziratot csak Consueló halála után fedezték fel a padlás sarkában.
„A férjem szívében akartam lakni. Ő volt a csillagom, a sorsom, a hitem, a végzetem. (…) A világmindenség összes csillagát összegyűjtöttem a két szememben, hogy a fényében füröszthessem őt” - írta Consueló.
1993-ban egy aszteroidát B-612–es kisbolygónak neveztek el a Kis herceg után, aki valószínűleg maga Antoine volt, a férfi még gyermeki, romlatlan, kíváncsi lénye, gyermekkori énje.
Indexkép: Depositphotos.com
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)