Újra kitört a forradalom a Facebookon: a negyedik osztályosok idén is elérkeztek a tankönyvben Lackfi János: Fiúk dala című művéhez. És mint minden évben, most is kitört a botrány. Úgy tűnik, 2020-ban sem fejlettebb a szülőtársadalom humorérzéke, mint néhány évvel ezelőtt.
Aki töltött már el néhány órát alsó tagozatosok társaságában, tudja, hogyan viszonyulnak a másik nem tagjaihoz. Zavarban vannak, nem értik egymást, ami csúfolódásban, szamárfül mutatásában, és igen, néha a másik felrúgásában is jelentkezik. Ami nem azt jelenti, hogy bátorítani kell, azt azonban igen, hogy ez a jelenség az életkorral jár együtt.
Sokszor és jogosan vádoljuk az irodalomoktatást azzal, hogy a mai gyerekek számára értelmezhetetlen művekkel tömjük a fejüket. Egy mai nyolcéves nem tud azonosulni Gergő és a körtemuzsika problémájával, és nem veszíti el a kishúgát torokgyíkban. Nem tudják, mi az a grund, nem esznek törökmézet, és az üveggolyójukat sem einstandolja senki. Misi Mókus kalandjai pedig annyira brutálisak, hogy még a szülőnek is fizikai fájdalmat okoznak.
Egy nekik, róluk szóló gyerekverssel viszont csodát lehet tenni. Elolvassa a kisfiú és csúnyán, kamaszosan felröhög: ez az! Nem tanul belőle mély népnemzeti érzést, azt azonban megtapasztalja, amit egyébként annyira ritkán: hogy az iskola talán mégis csak konyít valamit a való élethez.
Lackfi János ugyanis ebben a versében olyat tudott tenni, amit ma is nagyon kevesen. Valóban megragadta, ami a gyerek lelkében kavarog. Lehet érte utálni, de egy negyedikes fiú általában tényleg így látja a lányokat. Vagy legalábbis nagyon hasonlóan.
Az értelmezéshez persze nem árt egy kis humorérzék, sőt, önirónia – de mit várunk egy olyan országban, ahol rendszeresen osztják meg faarccal az álhírportálok kamu bejegyzéseit, a deklaráltan viccoldalként működő Hírcsárdát viszont hitelrontásért jelentik fel? Ahol minden vagy fekete vagy fehér, és amikor egy híroldal néhány éve tematikus álhír-napot tartott, felháborodott olvasók ezrei osztották meg a Facebookon: végre egy pilóta bevallotta, hogy chemtraillel kellett mérgeznie a levegőt?
Mindehhez viszont intelligencia kell. A képesség arra, hogy tudjunk magunkon nevetni, hogy elvonatkoztassunk a közvetlen, feketén-fehéren leírt szövegtől, és belássunk mögé. Elvileg ezt tanították nekünk 12 évig az irodalomórákon – ha Berzsenyi Dániel műveit sikerült 16 évesen értelmeznünk, akkor talán egy jóval egyszerűbb kortárs gyerekvers sem kellene, hogy gondot okozzon.
Aki pedig attól fél, hogy a Fiúk dala erkölcsi romlásba fogja taszítani a tiszta szívű ifjúságot, annak van egy rossz hírünk. Lesz ennél mélyebb is. De erről szóljon maga Lackfi János, aki a botrány első kirobbanása után ezt írta: „Úristen, gyerekek! Gyanútlanul lapozgatok egy tankönyvet, mert azt remélem, toleranciára, szeretetre nevelő művek tárulnak majd elém. Erre mit látnak guvadó szemeim? "Tiszta szívvel betörök, ha kell, embert is ölök". Na, azt a beteges, sötét véglényt, aki ilyeneket leír, azt is a vonat elé kéne lökni!”
Kapcsolódó cikkeink:
- Félelmetes klasszikusok és lázadásra buzdító modern versek: cenzúrázzuk-e a gyermekirodalmat?
- Így alázhatják meg egymást órán a gyerekek - felháborító részletek az alsós tankönyvekben
- A jövő évtől csak állami tankönyvből taníthatnak a tanárok - videóüzenetben tiltakoznak a szülők
- A lányok verset mondanak, a fiúk matekoznak
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)