Legősibb érzékszervünk, a tapintás - a taktilis érzékenység fejlesztése gyermekkorban

A bőrön keresztül történő tapasztalás fontossága

A bőrérzékelés útján történő tapasztalatszerzés már születés előtt megkezdődik. Az anyaméh meleg és puha, körülöleli a magzatot. Ebben a kellemes közegben folyamatos impulzusok érik a bőrt, kialakítva a saját test tudatot. Később is - még nagyon sokáig - ez lesz a legmeghatározóbb és legmegnyugtatóbb élmény: nincs az a színes játék vagy akár altatódal, ami hamarabb elhallgattatna egy síró csecsemőt, mint az ölelés.

A külvilág felfedezésének legfőbb eszköze a későbbiekben is elsősorban a tapintás lesz - a szülők legnagyobb ijedelmére. Minden család számára ismerős a szituáció, hogy a tárgyakat egyre feljebb és feljebb kell pakolni, a mászó, felálló, majd hamarosan elinduló gyermek ugyanis mindent megvizsgál, széttép, szájba vesz.
Sajnos még ma is sokan vannak, akik ezt a viselkedést a "rosszasággal" azonosítják, pedig erről szó sincs: a csecsemő és a kisgyermek nagyon fontos tapasztalatokat szerez ilyenkor a környezetéről.
Hogy ezt meddig engedjük, abban a józan eszünket érdemes segítségül hívni: értelemszerűen nem kell megengedni, hogy a taktilis érzékenység fejlesztésének jegyében a gyerek megegye a lexikont és földhöz vágja a kristályvázát. Abban azonban igenis nagy felelősségük van a szülőknek, hogy engedjék a gyereküket minél több bőrön keresztül történő tapasztalatot szerezni.

Az érzékelés fejletlenségének jelei

A szakértők szerint a megváltozott életmód - kevesebb szabadban töltött idő, minimális mezítláb járás - miatt a gyerekek taktilis fejlettsége elmarad a kívánatostól.

Ennek számos következménye van, amelyek közül jó néhányról nem is sejtenénk, hogy ez áll a hátterében. A válogatás oka sokszor az, hogy a gyerek számára kellemetlen az új ízek érzése, ahogyan a rossz artikuláció is igen gyakran a szájtéren belüli formafelismerés gyengeségére vezethető vissza.
A taktilis érzékelés fejletlenségére utal az, ha a gyereket túlzottan a zavarja a piszok, vagy ellenkezőleg, ha folyamatosan maszatos; ha túlreagálja a fájdalmat, vagy épp észre sem veszi, ha elesett; ha örökösen a kezében szorongat valamit, mert muszáj valamihez hozzáérnie; ha nem ismeri a saját teste határait, ezért folyamatosan mindennek nekimegy.

A taktilis érzékelés fejlesztése

Ezeket a területeket a következő egyszerű, otthoni gyakorlatokkal is könnyedén fejleszthetjük:

• Gyúrjunk tésztát, készítsünk só-liszt gyurmát!
• Engedjük sarazni, csöpögtetővárat építeni, homokozzunk sokat!
• Járjon sokat mezítláb! Alakítsunk ki a lakásban mezítlábas ösvényt, ahol veszélytelen körülmények között sétálhat!
• Szórjunk ki egy tálba száraz hüvelyeseket: babot, lencsét, sárgaborsót! Biztassuk, hogy nyúljon bele, pergesse a szemeket!
• Bújjunk paplan alá, építsünk bunkert! A gyerekek nagyon élvezik a szűk tér szorítását és kellemes melegét.
• Ne féljünk vadulni! "Harcoljunk", birkózzunk a gyerekkel, csiklandozzuk, gyömöszöljük!
• Ne fukarkodjunk a gyengés érintéssel, puszival, simogatással, öleléssel sem.

Indexkép: pixabay - RitaE