.jpg)
Ágnes (nevezzük így) 43 éves, kiegyensúlyozott házasságban élő nő. Boldogságára árnyékot vet, hogy férjével hosszú évek óta hiába várnak a gyermekáldásra. Ágnes mélyen vallásos, így fájó szívvel, de elfogadja a gyermektelen életet. Hite szerint oka van annak, hogy Isten nem ajándékozza meg őket utódokkal.
A család azonban másképp vélekedik. Ők úgy gondolják, élni kell a tudomány adta vívmányokkal és minél előbb bele kell kezdeni a lombik programba.
A történetet hallva,
kétszeresen fáj a szívem Ágnesért. Nem elég, hogy szembe kell néznie a ténnyel, hogy valószínűleg sosem lesz édesanya, még a családdal is meg kell küzdenie, akik nyomás alá helyezik és azt éreztetik vele, hogy gyermek nélkül biztosan boldogtalan élet vár rá.
Ágnes problémája nem egyedi. A statisztikák szerint minden hatodik pár hiába vár a gyermekáldásra.
A meddőségnek testi és lelki okai is lehetnek. Illetve az is előfordul, hogy semmilyen okot nem találnak, és az orvostudomány nem tud magyarázatot adni a gyermekáldás elmaradására.
Pszichológus barátnőm páciensei között több pár van, akik évek óta küzdenek egy gyermekért. Az elbeszéléseiből tudom milyen kihívásoknak néz elé egy meddő házaspár.
A rengeteg vizsgálat, petesejt leszívás, hormoninjekciók, beültetés, várakozás, hogy a beültetés sikeres-e, mind testileg, mind lelkileg kimeríti a reménybeli szülőket.
A nehézségek pedig nem érnek véget a vágyott gyermek megérkezésével. Sőt!
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.Az évekig, évtizedekig tartó küzdelem a gyermekáldásért, a szülőséget egy már-már földöntúli csodává magasztalja. Az anyaság viszont, bár kétségtelenül csoda, egyben egy igen nehéz, testet-lelket felemésztő hivatás, amely során a poklot éppúgy megjárjuk, mint a mennyországot.
Az évekig küzdő, mindent a gyermekáldásnak alárendelő párokat sokszor hideg zuhanyként éri a valóság. A valóság, a vigasztalhatatlanul síró babával, álmatlan éjszakákkal, begyulladt mellekkel, állandó aggódással, hogy jól csinálom-e?
És amikor a végletekig kimerült nőben felmerül a kérdés, hogy Kellett ez nekem? Tényleg ezt akartam? - akkor egy jó adag lelkiismeretfurdalás is tetézi a meglévő problémákat.
A benne kavargó ambivalens érzéseiről (jó esetben) a pszichológusával mer őszintén beszélni. A rokonok, barátok előtt mélyen hallgat róluk. Hiszen ezt akarta. Ő akarta.
A gyermekvállalás még akkor is nehéz, ha gördülékenyen történik. Azoknak, akik hosszasan küzdenek érte, még nehezebb.
Én mindig nyíltan beszélek a gyermeknevelésről, mind a jó, mind az árnyoldalairól. A barátnőim sokszor sóhajtanak fel megkönnyebbülten: De jó, hogy ezt elmondtad! Megnyugodtam, hogy nem csak nálunk vannak nehézségek!
Emiatt is beszélek nyíltan. Hiszem, hogy az őszinte kommunikációval segítünk egymásnak.
Gyereket nevelni piszok nehéz, talán a legnehezebb feladat a világon. Sokszor ambivalens érzések törnek fel az emberben. Egyik pillanatban a mennyben jársz, a következőben a mélybe zuhansz.
Az anyaság a valóságban ugyanis közel sem tündérmese. Sokkal inkább egy érzelmi hullámvasút - mindent elsöprő szeretet, földöntúli boldogság, aggódás, düh és frusztráció keveréke - amire a gyerek születésekor felülsz és többé nincs kiszállás.
Forrás: Lányomnak az életről
Indexkép: Depositphotos.com
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)