Engedjék meg, hogy egy személyes élménnyel kezdjem: szombaton általános iskolai osztálytalálkozóm volt - nagyon-nagyon sokadik, mi egy olyan klassz osztályba jártunk, hogy évtizedek múltán is összejövünk, fantasztikus ajándék ez!, és már most szervezzük a jövő évit...
Szóval kb 5-en hiányoztak csak, a többiek az ország minden pontjáról összesereglettek, és a szokásos forgatókönyv: osztályfőnöki óra (elsős tanítónénivel és felső tagozatos osztályfőnökkel), ahol is mindenki elmondta, hogy mi is történt vele. És a számomra óriási döbbenet: a nők közül 5-en dolgozunk (a fiúknál sem sokkal jobb az arány, de az egy másik cikk témája). Persze elhangzik ilyenkor a sztenderd mondat: a családommal vagyok otthon, és ez milyen jó - csak amikor beszélgetünk, akkor azért másról is szó esik, nem csak a társadalmilag elfogadott (és sajnos elvárt) szlogenekről.
2 dologra gondolok (és ezzel el is érkeztünk a cikk témájához, és a következő cikkhez is):
- azért vagyok otthon, mert ez kényelmes NEKEM és/vagy a FÉRJEMNEK (jó dolog babázni, kiszolgálom a családot, stb) - erről lesz most szó - bár ebben az esetben a panaszáradat igen nagyon hangos szokott lenni (kevés a pénz, máról hónapra élünk, stb).
- azért vagyok otthon, mert megengedhetem magamnak, és szeretek is itthon lenni, és vannak olyan tevékenységek, melyekkel hasznosan és jól eltelnek a napok (jól keres a férjem, így nem hiányzik az én jövedelmem, de van egy hobbim vagy egy kis plusz jövedelmem valahonnan, e mellett hordom a gyerekeket ide-oda, stb).
Szóval én most arra kívánok rávilágítani, hogy annál lényegesen összetettebb ez a kérdés, mint ahogy ma ezt kezeljük: a" jó anya" 3 évig gyesen van (mert ez kell a gyereknek, punktum), aztán a "jó anya" visszamegy 8 órába dolgozni, a gyereke meg mehet a védett burokból a 30 fős óvodába. És aki nem így tesz, az nem "jó anya".
BIZTOS, HOGY EZ KELL A GYEREKNEK? Azért vagyok otthon, mert kényelmes nekem (addig sem kell dolgozni... és igen, tényleg klassz dolog babázni) és kényelmes a férjemnek (van mindig meleg vacsi, meg ilyesmi) - és a gyerekem? Őneki is ez a legjobb? Vagy vigasztalhatatlanul sír, ha otthagyom (elárulom: ez nem normális dolog), állandóan beteg, miután közösségbe kerül (ez sem normális, ez is lehetne másképp), nehezen alkalmazkodik (a szorongás sem épp egészséges)... hm??? Jót tettem vele? Biztosan...?
Egy dolgot fogadjunk el: az egészséges gyermek egészséges. Kiegyensúlyozott, és nem beteg. Ezen belül persze mindenki más és más - de ez az alap. A szorongó, dadogó, tickelő, újra bepisilő, nem evő, állandóan beteg kisgyerek nincs jól. És ez nem biztos, hogy csak az óvoda mellékhatása...
Egy kis szakirodalmi háttérrel szeretném felkorbácsolni a kedélyeket.
Anyai munkavállalás és a gyermekfejlődés összefüggései, a gyermeki jól-lét
Fizikai fejlődés, egészség
Mára már egyértelmű, hogy a csecsemő legfőbb (és optimális esetben egyetlen) tápláléka élete első hat hónapjában az anyatej, ennek táplálási módja a szoptatás. A kutatások szerint jó, ha a gyermek két éves koráig az édesanya szoptatja a gyermekét. A kora-gyermekkori halandóság összefüggéseit vizsgálva azt találták, hogy ha az édesanya fizetett anyasági szabadságon volt, akkor csökkent csak a csecsemőhalandóság (Ruhm, 2000).
A kutatások tükrében, ha pusztán a szoptatás tényét néznénk, a hat hónapos szülés utáni otthon maradás elegendő lenne. Ezt követően „bababarát”, „családbarát” munkahelyek elegendőek lehetnének ahhoz, hogy az édesanya, ha akar, két éves korig szoptasson.
Kevés az egy éves kor utáni ellátási formák gyermekegészségre gyakorolt hatásának vizsgálata van. Bass (2007) megállapítása, miszerint a bölcsődében több betegséget kapnak el a gyermekek, mint otthon, egy következő kutatás alapjait veti föl:
- Vajon későbbi közösségbe kerüléssel megerősödik-e az immunrendszer annyira, hogy csökkenjen a fertőzéses betegségek kockázata?
- Az elkapott betegségek gyakorisága és lefolyása mennyire függ össze azzal, hogy az anya nyugodt szívvel, vagy szorongva hagyta ott a gyermekét a bölcsődében?
- Az elkapott betegségek lefolyása könnyebb, gyorsabb-e, mint az otthon megbetegedett gyermekeknél?
- Van-e összefüggés a gondozóhely minősége (egy gondozóra jutó gyermekszám, egy gyermekre jutó játszófelület, csoportméret, napi levegőztetés, élelmezés minősége, stb.) és a betegségek száma, súlyossága és lefolyása között?
- A külföldi kutatásokkal való összevethetőség érdekében mindenképp definiálni kell a gyermekközösséget, gyermekintézményt magát.
Bass kutatásaival ellentétesen Krämer (1999) azt találta, hogy a korai gyermekközösség csökkenti a későbbi allergiás hajlamot.
A rossz minőségű ellátás káros, ez kijelenthető. A magas színvonalú gyermekellátó helynek léteznek pozitív hatásai.
A minőségi gyermekellátóhely ismérvei az alábbiak: megfelelő gondozó – gyermek kontaktus, alacsony gyermek/gondozó arány, gondozó személy stabilitása, gondozó személy megfelelő képzettsége, szupervíziója
Kutatási feladat: hol teljesülnek ezen feltételek (milyen ellátás esetén)? Jelenlegi ellátóhelyek korrekt felmérése Magyarországon
Fontos megjegyezni, hogy a túl nagy óraszám (ha túl sok időt tölt a gyermek egy nap a gondozóhelyen) már vélhetően negatív, a legjobb gondozó helyen is.
Értelmi fejlődés
Pozitív és negatív tendenciákat egyaránt mutat az irodalom.
Pozitív hatások:
Bass (2007) azt találta, hogy az intellektuális fejlődés, ill. az iskolai teljesítmények tekintetében a bölcsődékben, ill. a nagyszülőknél elhelyezett gyermekek jelentősen jobb eredményeket produkálnak, mint azok, akiket édesanyjuk nevelt 1 éves korukban.
Ami pozitív hatást találtak, abból sok az első életév utáni munkavállaláshoz köthető: 3-4 évesen jobb a szókincsük, 7-8 éves korukban jobb a szövegértésük.
Negatív hatások:
Egyes külföldi irodalmak beszámolnak negatív hatásoktól, de csak fehér gyermekeknél. Úgy találták, hogy minél nagyobb óraszámban dolgozik az anya, annál erősebb a tendencia a szövegértés és a matematika terén. Úgy találták, hogy a hatás függ: gyermekelhelyezés módjától, család jövedelmi viszonyaitól (szegényeknél erősebb a hatás).
Felmerült kérdések a talált irodalmak tükrében:
- Mi volt a fenti kutatásoknál a munkába állás oka? Kényszer vagy önálló döntés?
- Milyen munkakörben, milyen munkarendben dolgoztak az anyák?
- Milyen közösségben volt a gyermek? (létszám, hely, stb.). Az ott dolgozóknak mennyi idejük, erejük, kapacitásuk jutott a gyermekkel való kognitív foglalkozásra?
- Lehet, hogy a szegény gyermekek alacsonyabb színvonalú ellátásban részesültek?
Érdekes, hogy a kutatások nem térnek ki minden említett komponensre, így az összehasonlíthatóságuk kérdéses. Sok kutatás ellentétes eredményeket hozott a témában.
Pszicho-szociális fejlődés
Bowlby kötődéselmélete alapján a gyermeknél az első életévben alakul ki a biztonságos kötödés. 8 hónapos kor körül jelentkezik a szeparációs szorongás.
Bass (2007) úgy találja, hogy a magatartászavarok és a későbbi deviáns viselkedésformák előfordulása jóval gyakoribb az egy éves korukban bölcsődébe járók között. Ez az egyetlen hazai publikált eredmény, ám mindenképp további vizsgálatokat igényel.
Külföldi kutatások összehasonlításának Blaskó a következő megállapításokra jutott: Az anya munkavállalása önmagában nincs negatív hatással a gyermek fejlődésére, ám vannak meghatározó kulcstényezők:
- gyermek életkora az anya munkába állásakor
- anya munkavállalásának körülményei
- gyermekgondozási forma minősége.
Az 1 éves kor előtti munkavállalás káros hatásai:
- Problémás viselkedés iskoláskor előtti időszakban gyakoribb
- 10 évesen alacsony mért értékek különféle érzelmi és társas viselkedések terén
- 7-8 évesen externalizálási problémák jelentkezhetnek
- Gyakoribb a csökkent frusztráció tolerancia
- Jellemzően nem rövid időn belül az anya munkába állása után, hanem késleltetve, több év után jelennek meg a problémák.
Felmerült, további kutatásokat igénylő kérdések:
- Ezeket az adatokat milyen kontroll-csoporttal összehasonlítva kapták? Kik voltak a vizsgálatokban? (nagyon sok az olyan viselkedés-zavaros gyermek, akinek nem dolgozik az édesanyja, és bölcsődébe sem járt)
- Empíria mást mutat alkalmazkodási zavarok terén, beszoktatási problémák kapcsán.
- Fenti kérdéseket érdekes lenne feltenni, összehasonlítva különböző ellátási formákat.
[Az idézett szakirodalom részletes irodalomjegyzékét terjedelmi okokból nem közöltük, igény esetén mailben rendelkezésre áll. A szerk.]
Vitaindítónak szánom a fenti gondolatokat. Több éve kutatom a témát, és kijelenthetem., hogy nincs olyan irodalom (hazai sincs, pedig itt igen erős politikai nyomás volt/van ez irányba, és túl is vagyunk egy több emberöltős sikeres agymosáson sajnos - külföldön meg szóba se jön ez), mely egyértelműen azt mondja ki, hogy egy gyermek csak akkor fejlődik normálisan, ha az anyukájával van 3 évig.
Mit szeretnénk?
- Hogy minden gyermeknek jusson megfelelő, magas szintű napközbeni ellátó hely, függetlenül attól, hogy hol lakik, hogy kik a szülei, mennyi pénzük van, mivel foglalkoznak
- Hogy minden Édesanya és Édesapa dolgozhasson - ne lehessen akadálya az a munkavállalásnak, hogy „nincs hova tenni a gyereket”
- Hogy mindenki merjen annyi gyermeket vállalni, amennyit kíván, - ennek ne lehessen akadálya az, hogy nem mer szülni, mert félti az állását (mert nem lesz hova tenni a gyermeket utána, illetve nem tud majd dolgozni)
- Ezekhez a vágyakhoz mi egy elérhető, fenntartható, családbarát megoldásnak tartjuk a családi napközit.
Mit nem szeretnénk?
- Nem gondoljuk azt, hogy a családi napközi az egyetlen elfogadható és jó ellátási forma. Jó a bölcsőde, jó az óvoda is, akár az iskolai napközi is lehetne jó - csak teremtsük meg ott is a „jó ellátás” feltételeit: kevés gyermek jusson egy nevelőre, valamint a tárgyi feltételek se hagyjanak kívánni valót maguk mögött. Ne legyen az állami ellátó hely (bölcsőde, óvoda, iskola) a „szegények ellátása” (most sajnos e felé haladunk).
- Nem gondoljuk azt, hogy minden anyának vissza kell menni dolgozni – de azt sem gondoljuk, hogy mindenkinek otthon kell maradni. Nem ez dönti el, hogy ki milyen szülő. Azt szeretnénk, hogy olyan megfontolt döntéseket tudjanak hozni a családok, melyekben figyelembe veszik a család anyagi lehetőségeit, a szülők vágyait, a gyermek igényeit, és ezek alapján döntenek a továbbiakról.
- Nem szeretnénk, hogy a gyermek az maradjon, ami most: eszköz arra, hogy pénzhez lehessen jutni (családtámogatás vagy normatíva formájában). A gyermekünk érték, ő a jövőnk, akinek a jövőjébe, életébe befektetnünk kell, nem megélni belőle, belőlük (egy családnak, vagy egy falunak, városnak akár). Nem lehet fontosabb szempont egy társadalomnak, mint a gyermekek lehető legmagasabb szintű ellátása, oktatása – akár más szegmensek rovására. Véleményünk szerint ennél előrébb való szociális gondoskodás nem létezik. Ha ezt nem közvetlenül az ellátórendszerbe rakjuk támogatott napközbeni ellátás, támogatott étkezés, támogatott gyógyszer, támogatott táborok, támogatott fejlesztő foglalkozások, támogatott sporttevékenységek formájában, akkor a „családtámogatás” címszóval kiosztott pénz nagy része sajnos máshol köt ki. A családnál lévőből sokszor cigaretta, sör vagy horgásszék lesz (miközben nem jut pénz az alig támogatott allergia-gyógyszerre, és nincs pénz a gyermeket úszni vinni a szomszéd városba), az önkormányzatnál lévőből pedig lesz falunap, tűzijáték vagy fénymásolópapír (még egy-két óvónő alkalmazása, vagy egy új csúszda, vagy a mindennapi gyümölcs helyett).
Cikkemben abból az alapproblémából indultam ki, hogy a népesedési mutatók javítása elengedhetetlen nemzetgazdasági cél és feladat. Kutatási eredményekből tudjuk, hogy sajnos épp a gazdaságilag aktív családokban nem születnek meg a kívánt és eredetileg tervezett gyermekek.
A cél az, hogy a gazdaságilag aktív családoknak (azaz azoknak, akik dolgoznak ÉS gyermeket nevelnek) olyan megoldási javaslatokat kínáljunk, melyek a gyermekvállalási hajlandóságukat egyértelműen és belátható időintervallumon belül növelik.
Mind nemzetközi, mind hazai kutatási eredmények azt bizonyítják, hogy akkor magasabb a gazdaságilag aktív társadalmi csoportokban a gyermekvállalási kedv, ha a szülők biztosítva látják a munkahelyük, életpályájuk folytonosságát. Ehhez arra van szükség, hogy olyan megbízható, biztonságos, ellenőrzött és hozzáférhető napközbeni gyermekellátó férőhelyek legyenek, melyekben szívesen és nyugodtan hagyják a szülők a gyermekeiket. Ezen színvonalas, biztonságos ellátóhelyekkel az inaktív családok gyermekeinek a marginalizációját is megállíthatjuk.
A témát a következő cikkemben az édesanya szemszögéből járom körbe - vajon mindenki szeret 5-6 (vagy még több) évig otthon lenni?
Nem kell velem egyet érteni - várom a véleményeket pro és kontra!
Kire bízhatod a gyermekedet? 1. rész - Nagyszülők és pótnagyi
Kire bízhatod a gyermekedet? 2. rész - Anyukák egymás közt illetve bölcsődék
Kire bízhatod a gyermekedet? 3. rész - Családi napközi
Kire bízhatod a gyermekedet? 4. rész - Bébiszitter
Kire bízhatod a gyermekedet? 5. rész - Hatályos jogszabályok
Kire bízhatod a gyermekedet? 6. - Mennyibe kerül?
Kire bízhatod a gyermekedet? 8. - Az édesanya szemszögéből
![]() |
Dr. Nagy ÁgnesCsaládi napközi (szabadságon)Elérhetőségeink: E-mail: egyesulet@csodacsalad.hu Honlap: http://www.csodacsalad.hu/ |
| Bemutatkozás | Megjelent cikkek | Kérdezz-felelek |
Szerintem pont a nők miatt tartunk itt:(( "Mennyünk dolgozni, hiszen mi is el tudjuk végezni azt amit egy férfi! Nehogy már kevesebbek legyünk!"
Közben meg az aki tényleg tőlünk függ nem számít...
Én szeretnék itthon maradni és még egy babát szülni. De a társadalom véleménye fújjjj, otthon mereszti a ...-gét. Elég szomorú:((( Én is dolgoztam a baba előtt, de megmondom őszintén nem sok kedvem lenne visszamenni (közben megszűnt) és elviselni a rosszalló pillantásokat, ha nem tudok túlórázni, mert mennem kell a gyerekért vagy ne adj Isten beteg a törpe:((
Nekem nem a karrier a fontos!
Jó lenne ha szabadon választhatnánk, hogy kinek mi a jó! És nem a társadalmi megfelelés vezérelne minket!
Igen, teljesen egyet értek Veled - nem lehet az alapján megítélni egy szülőt, hogy otthon marad-e, avagy sem. Egyik sem determinálja azt, hogy hogyan foglalkozik a gyermekével - láttunk, látunk pozitív és negatív példákat pro és kontra. Igazad van!
Én pont erre a tényre szeretnék rávilágítani, hogy nem ezen múlik a szülői minőség, a szülő munkájának az "eredményességét" a gyermek viselkedése, alkalmazkodóképessége fogja megmutatni. És az alaklmazkodni képtelen, rettenetesen szorongó (és itt nem a visszahúzódó típusra gondolok, mert az lehet teljesen természetes!), 3-4-5 évesen is vigasztalhatatlanul az anyukája után síró, állandóan beteg gyerek egyrészt valószínűleg nincs jó helyen, másrészt valami elcsúszott nála.
Kedves mvivien83, örülök, hogy Te is becsatlakoztál - igen, nagyon fontos, hogy az Édesanya foglalkozzon, törődjön a gyermekkel. És valóban nem egészséges a versengés a férfiakkal.
Kívánom, hogy szülessenek még kisbabáid, hiszen ennél csodálatosabb történés nem létezik (és is Édesanya vagyok) - és azt is kívánom, hogy a férjed el tudjon Benneteket tartani, hogy ameddig otthon kívánsz maradni, addig ezt megtehesd. Egy dolgot nem gondolok: hogy ezt a társadalomnak kell megfinanszírozni - hiszen menniyvel kevesebb értékű az a szülő, aki dolgozik (adózik) ÉS gyermeket nevel? Hm? Nálunk sokkal gazdagabb, tehetősebb országok sem engedhetik ezt meg maguknak - viszont igen, vannak családi napközik, amiket az állam finanszíroz annak, aki dolgozik (vissza lehet az árát igényelni az adóból), és a nők nagy része részmunkaidőben dolgozik (ezzel is egyet értek), és nagyon sok az otthon végezhető munka - azaz ha kell a családnak az anya jövedelme is, ezt a család igényeihez alkalmazkodva megkeresheti - de nem az állam feladata az, hogy azt megfizesse, amit más munka mellett végez el (vacsorafőzés, takarítás, gyereknevelés).
Azok a gyerekek pedig, akik nem 3-4-5 évesen találkoznak először közösséggel, és/vagy nem 30-as tömegbe kerülnek, hanem egy családias, kis közösségbe, sokkal-sokkal kevesebbet betegek! Épp arra kívántam rámutatni, hogy nem normális az, hogy egy gyerek állandóan beteg!!!
Én munkáltató vagyok (és egy fő kivételével csak nők dolgoznak nálunk) - de én is eltűnődnék, ha jelentkezne dolgozni egy friss házas nő: a mai magyar viszonyok között normális (???) az, hogy amint kiderül, hogy babát vár, elmegy táppénzre (ez vicc!!!) - amit 3 hétig teljesen én kell fizessek, utána meg a 30-át végig, a betegállománya alatt (holott a terhességeknek csak elenyésző hányada igényli a betegállományt - csak hát ugye addig se kell dolgozni...). Aztán megszületik a baba, szerencsés és egészséges esetben a 3. év végére a második (így 5-6 évet egyhuzamban otthon lehet maradni), aztán szabadság jár (????), fel kell emelni a fizetését arra szintre, mintha végig dolgozott volna - és ezután visszajön, és
1. kiesett mindenből
2. mivel a gyerekei nem voltak közösségben, és rögtön bekerülnek egy átlag magyar 30-as óvodai csoportba, tuti, hogy állandóan betegek lesznek, fölváltva
és ezalatt az anyuka táppénzét én fizetem + azt is én fizetem, aki helyettesíti.
Tényleg én (vagy a többi munkáltató) a hibás, ha ez gondolkodóba ejti?
Ha a szülő hamarabb visszamenne, a gyermeke egy családbarát, kis közösségben lenne, hidd el, semmi bajuk nem lenne a munkáltatóknak., Ezzel a szabályozással épp a szülők, kisgyermekes anyák esélyeit rontjuk, azaz az ehhez a rendszerhez való ragaszkodással rontják maguknak.
Mindemellett az is igaz, hogy a munkahelyek is iparkodhatnának, hogy részmunkaidővel, munkahelyi családi napközikkel, gyermekfelügyeletekkel segítsék az anyukák visszatérését. Csak sajnos azt látom, hogy hiába csalogatja, hívja vissza a munkáltató hamarabb a munkavállalót, annak esze ágában sincs visszamenni ("Mit képzelnek ezek? Jár nekem a 3 év!")
Így nehéz lesz konszenzust találni...
Várom a további véleményeket!
Egy dolgot nem gondolok: hogy ezt a társadalomnak kell megfinanszírozni - hiszen menniyvel kevesebb értékű az a szülő, aki dolgozik (adózik) ÉS gyermeket nevel? Hm? Nálunk sokkal gazdagabb, tehetősebb országok sem engedhetik ezt meg maguknak - viszont igen, vannak családi napközik, amiket az állam finanszíroz annak, aki dolgozik (vissza lehet az árát igényelni az adóból), és a nők nagy része részmunkaidőben dolgozik (ezzel is egyet értek),
Nem gondolom, hogy ezt kimondottan az állam finanszírozná meg!
Minden férfi adózik, de nem szül:))) Aki szül a z a felesge v. párja. Szóval elég szépen beteszi a pár másik fele a kasszába a betenni valót. Nekem az is rendben lenne, ha az állam azt mondaná, hogy ok az anya ne kapjon pénzt (ellátást), de akkor apukától ne is vonjanak. Hozza haza amit ténylegesen keres.
Amit kár is összehasonlítani külfölddel: Igen az anyák nem kapnak ilyen hosszú ideig ellátást (bár azért nem egy eget verő összeg),de az apukák 10-szeresét megkeresik, mint itt ketten együtt!!!!!!!
Amerikában pl minden ott született baba 500 dollárt kap minden hónapban 18 éves koráig. Ezt sem nagyon szokták hangoztatni:((((
Ami pedig a munkáltató és munkavállalót illeti:
Persze a kivétel erősíti a szabályt, de azért szeretik a munkáltatók ha túlórázol, viszont ha vizsgálatra v. védőnőhöz kell menni akkor megy a szájhúzás:((((((( Szerintem ezért is mennek el sokan inkább tp.-re.
Jelenleg Magyarországon nincs 3 millió munkavállaló - ebből alig 800 ezren vannak minimálbérnél többre bejelentve (azaz fizetnek több pénz után adót, járulékot, mint a minimálbér).
Azaz nagyon durván: 800 ezer ember tart el 10 milliót -
mert MINDENKIEK JÁR:
- az ingyenes orvosi ellátás - igen, szidjuk a minőségét, de jár,
- jár a támogatott gyógyszer - igen, sok olyan gyógyszerre nincs támogatás, amire kellene, de ha nincs biztosításod, a patika akkor is támogatottan adja ki a gyógyszert, csak épp egy cetlit íratnak veled alá, hogy tudomásul vetted a tájékoztatást, az orvosnál ugyanez van.
- És a gyerekek nagyon nagy része ingyen eszik az oviban, iksolában (aki nem, az is csak a felét fizeti),
- és nem kell fizetni a bölcsődéért (havi 140 ezerbe kerül egy gyerek egy havi ellátása, ezt állam fizeti),
- sem az óvodáért (ez havi 70 ezer/gyerek/hó, ezt is az állam fizeti),
- sem az iskoláért.
- Ha összesel az utcán, kimegy a mentő, és ingyen bevisz a kórházba (nem kapsz róla számlát).
- Ha betörnek hozzád, ingyen megy ki a rendőr.
- van közvilágítás
- vannak utak (olyanok, amilyenek, de vannak)
és sorolhatnánk.
Igen, rettenetesek a magyar fizetések, és még rettenetesebbek a közterhek. Igen, tudom, hogy 10x annyit keresnek nyugat-európában és amerikában: És igen, én is csak versenyszférában dolgoztam (ebből 7 évet multiknál), tudom, hogy mennyit kell dolgozni...
Csak az nem megy, hogy szinte SENKI se dolgozik, és MINDENKI kap juttatást. Nekem ezzel van bajom - és igen, így a nagyon kevés munkavállaló adójából fizet az állam juttatást mindenkinek - annak a családnak is, ahol az apuka SEM dolgozik... És azt én nem véleményeztem, hogy az jó-e, hogy nálunk ritka kivétellel nem lehet megélni egy fizetésből. Ez van. Ez tény - ezt 2 keresős családmodellnek hívják, nem mondtam, hogy ez jó, de akkor is ez van.
Egyébként ezzel az adójóváírásos dologgal, amit 2 napja jelentettek be, épp ebbe az irányba indultunk, amit Te is mondtál: az a család kapjon támogatást, ahol az adójóváírásként érvényesíthető. Én is ezzel értek egyet. Mert munka VAN - csak hát lehet, hogy nem a szomszéd lépcsőházban, és nem pont azzal a végzettséggel, ami van - ez lenne a lényege annak, hogy tudunk-e alkalmazkodni felnőttként is a változó világhoz? Mert ezzel nevelünk igazán, a példamutatással. Ha mi dolgozunk, ha mi törekszünk a jóra, akkor a gyermekünk is ezt látja.
Te nagyon fiatalnak tűnsz (a 83-ból gondolom) - lehet, hogy Te még megéred, és talán még én is, hogy a Te gyerekeidnél, meg az én gyerekeimnél lesz olyan jóllét, hogy egy fizetésből megélnek. De ez leghamarabb 1-2 generáción belül következhet be - ha addig nem olmik össze az egész...
És a titka az lesz a talponmaradának, hogy csak azt támogassuk, aki valamiért tényleg nem tud maga talponmaradni (és ez nem lehet a társadalom 3/4-e...). A többinek pedig sajnos dolgozni kell...Ez van.
Igen, nagy részben egyetértek veled! Sajna tényleg ez van amit felsorolták....
De!!!!!!, nem mindenki a juttatásból él. Biztosan vannak olyan családok ahol ki tudnak jönni belőle (minden elismerésem nekik), de azért szerintem nem jellemző.
A bölcsit mi fizettük (magán), persze nem kötelező! Ha gond volt és nem akarom a 2-3 hónapos várólistát kivárni az egészségügyben szintén fizetek (magán) stb.
Szóval én inkább lennék úgy vele, hogy nem fizetek tb-t, ha baj van akkor keresek magánt. Zárójelben jegyzem meg, hogy sztk-s orvosnak is fizetni "kell".
Akik ezt a rendszert valóban kihasználják azok nem biztos, hogy azok akik fizetik is.
De a vidéki is mondhatná, hogy minek fizessem a4-es metrót stb.-t amikor nem használom. Vagy minek adózzak én azért, hogy a budapestieknek jobb legyen.... Szóval szerintem ezt így nem lehet és nem is szabad megítélni. ugyanez a helyzet a gyerekekkel is! Jó lenne ha úgymond nem "luxuscikkek" lennének, hanem természetes velejárója lenne az életünknek.
És, hogy munka van.... ezt azért nem mondanám. Biztosan több munka van a nagyvárosokban, de gondolom azért azzal mindenki egyetért, hogy nem élhet mindenki Budapesten. Sajnos az átképzések sem mindig helyben vannak. Ez egy egyedülállónak nem is gond, de ha már gyerek van.... Az oviba pontosan 4-re (nekem 3-ra) ott kell lenni e törpéért. Így azért elég érdekes más városban munkát vállalni, főleg ha nincsenek nagyszülők.
Bár szerintem nem is a nagyszülők feladata hanem a szülőké. Csak sajnos megy a hajtáskényszer:((((
Egyébként én egy 1700 fős alföldi faluban élek...!
Ezért visszük pl. a képzéseinket helybe (egész kis falvakban is tartunk tanfolyamokat, nézd csak meg: http://www.abclap.hu/csaladinapkozitanfolyam/index.html?oldal=5
És csupa olyan anyukák dolgoznak nálunk, akik otthon szerettek volna maradni - így nyitottak otthon egy családi napközit!
Sajnos ez az egész mai rendszer a korrupcióra épül: az orvosnak a hálapénz, a tanárnak a fekete magánóra, a köművesnek, fodrásznak a "számla nélkül mennyi?". Csak hát ugye így valóban csak oda juthattunk, ahol vagyunk...
Ezért küzdök azért, hogy minél többen legyünk, akik az egyenes úton próbálunk járni (lassan ebbe beledöglünk, igaz, de akkor is hinni szeretném, hogy ez az egyetlen útja, hogy ne a balkán, hanme nyugat európa felé induljunk: én is szeretném, ha a gyerekem már egy normális világban éljen, ez motivál.
Örülök hogy megosztottad a véleményedet, köszönöm a bizalmat!
Már ne is haragudj, de én nem gondolom azt, hogy a gyerekemet használnám bármire is, főleg nem belőle élek meg. Tény, hogy a gyereknek jót tesz, ha 2 éves kora után bölcsibe kerül, mi is be akarjuk íratni, de előtte semmiképpen nem bíznám idegenre a gyerekemet. Eszemben sincs otthon mereszteni a ..ggemet, de attól, hogy nem sietek vissza az alulfizetett munkahelyemre, még nem a gyerekemből akarok megélni.
Könyveltem évekig nem egy gyermekmegőrzőnek, bölcsödének, ovodának, ismerem az ott dolgozó dadusokat, ovónéniket, még a kutyámat sem bíznám rájuk, nemhogy a gyerekemet.
Sajnos nekem vissza kell mennem dolgozni, ha a törpém 2 éves lesz, fogalmam sincs még, hogy melyik bölcsibe írassam, a férjem mentős és a fizuja csak az éhenhalás ellen véd, de ha valaki megteheti, miért ne maradjon otthon a gyerekkel. Attól még járhat pár órára társaságba, játszóházba a gyerek. Ovi előtt meg egy kicsit bölcsibe, ha találsz olyat, ahonnan nem tetvesen adják haza a gyereket, mint a szomszédunknak a hátunk mögött lévő bölcsiből:(((
Az jó, ha kivertem a biztosítékot - szeretném is felkavarni az állóvizet!
Örülök, hogy végigolvastad a cikket - és a hozzászólásodból látszik, hogy nagyon sok mindenben egyet értünk.
Továbbra is azt gondolom, hogy a család feladata, hogy fenntartsa magát - ez a társadalom alapja, legkisebb sejtje. Ha egy család megengedheti azt magának, hogy az Édesanya otthon maradjon, és az Édesanya szeret is otthon lenni, az semmiképp sem "seggmeresztés"! Az TÖK JÓ! Ez egy olyan pozitív dolog a családnak, ami semmivel sem pótolható, és pénzben ki nem fejezhető.
De, ha a család ezt nem engedheti meg magának, vagy az anyuka szép lassan megbolondul otthon, ne adj Isten szereti a munkáját, akkor bizony alternatívát kell keresni - igen, jó lenne, ha ez a család igényeihez, működéséhez alakulna, azaz lenne sok részmunkaidő, meg távmunka (hiszen otthonról is tudnál könyvelni, akár pár hónappal a szülés után), meg ilyesmi.
Az államnak meg az a feladata, hogy abban segédkezzen, hogy a család fenn tudja magát tartani - de nem pénzzel, hanem szolgáltatásokkal: magas sznvonalú, családbarát, gyermekcentrikus gyermekfelügyelettel, magas színvonalú közoktatással, egészségügyi ellátással, stb.
Nos, most aki akar, az megélhet abból, hogy nem dolgozik - hiszen ahogy írtam is, alig 3 millió ember dolgzik, és ugye 10 millióan vagyunk. Valahogy mégis megél mindenki, hiszen olyan mértékűen pazarló a szociális juttatások sora (az össznemzeti bevételhez képest), hogy az riasztó. Nem gondoltam én semmilyen népcsoportra (Isten őrizz, hogy bárki megvádoljon bármivel) - én csak azt jeleztem, hogy vannak olyan családok, ahol a szülők dolgoznak IS és gyermeket IS nevelnek, és nekik nem jut férőhely, nekik nem jut ingyen kaja, nekik nem jut ingyen tankönyv, nekik nem jut semmi - mert ők GAZDAGOK, hiszen vannak, akik náluk jobban rászorultak - és ha megnézed, akkor a rászorultaknak sokszor az egyetlen bevételük a gyermekek után kapott juttatás-csomag, ami akár többszáz ezer Ft havonta.
Az önkormányzatok pedig a normatív támogatásokból tartják fenn magukat, ez is tény.
És közben azok nem mernek szülni, vagy annyit szülni, amennyit szeretnének, akik dolgoznak, mert nem lesz hova visszamenni dolgozni, mert nincs hova tegye a gyermekét (vagy nem akarja 25-nek beadni egy bölcsődébe, vagy harmincadiknak egy óvodába).
Vajon ez megváltozik valaha?
Nem látunk más kiutat, csak azt, hogy amikor a második baba jön (ha jön:() beadjuk a kicsit bölcsibe, mert a férjem sokszor 24 órázik (van másodállása a koraszülött mentőn) és nem tudom, hogy fogok bírni 2 gyerekkel. A kicsit még alig lehet kivinni, a nagyobb meg már játszótérre menne, nem lehet bezárni egy lakásba.
Szerintem nem tesz rosszat egy gyereknek, ha időben szocializálódik, meg átesik a standard betegségeken, de hova írassam be 2 (!!!) évesen, ahonnan nem úgy jön haza, hogy Anyu tanultam egy pár új szót: b..d meg:(( (bocsi, ha vulgáris voltam, de sajnos erre is van élő példa)
Kire bízhatod a gyermekedet?
rész: Nagyszülők és pótnagyi
rész: Anyukák egymás közt, illetve bölcsődék
rész: Családi napközi
rész: Bébiszitter
rész: Hatályos jogszabályok a gyermekek napközbeni ellátásában
rész: Mennyibe kerül? A gyermekellátás finanszírozása
Rémes óvodák, valós történetek
Pici babával dolgozni
Itt egy helyen vannak, linkkel: http://abclap.hu/csaladinapkozitanfolyam/
Én is megnyugtató ellátást kersetem Neki, így akadtam erre - most már én azon vagyok felháborodva, hogy ha az agyonzsúfolt állami ellátóhelyre vinném, akkor vagyonokat költene rá az állam (olvasd csak el!!!), ha egy kislétszámú, családias közösségbe viszem, akkor meg gyakorlatilag szinte semmit. Pedig így nem beteg sosem, nyugodtan dolgozhatok, jól érzi magát, stb..
Egy dolgot mondunk, csak ás oldalról küzelítjük meg - ezért szeretném a cikkeimmel elgondolkodtatni a szülőket. VAN MEGOLDÁS, csak tovább kell gondolni dolgokat. Ehhez infó kell - íme!
Sok-sok sikert és egészséget a babához! És a következőhöz is!!! (mi is szeretnénk még)
Nálunk a nagyi olyan jó munkahelyen dolgozik, hogy vagy dolgozik még és anyagilag be tud segíteni egy kicsit, vagy eljön nyugdíjba, vigyáz a babára , de akkor miből neveljük fel?...Nekem meg megszűnt a munkahelyem, még csak vissza sem tudnék menni dolgozni.
Majd megoldjuk valahogy:)))
Neked is minden jót és a kicsidnek is:) Szerintem az a legnagyobb gond ebben az országban, hogy nem ott vállalnak sok gyereket, ahol kellene:(
Sok szerencsét a második babához is:)
Mi is pont ebben a helyzetben vagyunk sajnos:(((((((((((
Nagyon szeretnénk még egy babát, de ki tudja, hogy mi lesz pár év múlva:(((((((((((( Vajon feltudjuk nevelni?!
Sajnos nekem is megszűnt a munkahelyem a gyed alatt:( És nem is találok másikat:(
Akkor vajon én rossz ember lennék ha a megélhetésünkre is használnám az ellátást? Hiszen nyilván az is a megélhetési kasszába menne! De nem azért szeretnénk még egy picurt!
Pont az előbb ment a tv-ben egy riport Schobert Rékával és Sarka Katával.
Na ott van pénz "dögivel" (bocsánat a kifejezésért)és szegény Katának az az egyetlen kikapcsolódása, hogy eljár Réka óráira tornázni..........
Szegény!!!!!
Közben bejárnő meg stb.! Amikor tornázik kivel van a kicsi?
Vajon ez lenne az etalon? Az szüljön csak aki milliókból él? A többiek ne vállaljanak gyereket? Ők is felveszik a gyedet, családi pótlékot?
Akinek viszont számít is az meg "szégyellje" magát?
És a felesége nem is maradt otthon gyereket nevelni, dolgozott a patikában már viszonylag korán.
Kérdem én, hol itt a realitás? Ezek az emberek miért nem elégednek meg a vállalkozásaik bevételéből? Miért veszik fel a gyedet, cs.p-t. Nekik az semmit nem oszt szoroz, másnak meg Minden, amiből ételt tud venni a babának.
Nagyon jól gondolkodsz, hogy ha lesz egy picid, akkor a nagynak társaságban a helye, mert mások lesznek az igényei! Egy barátnőm pont abba a csapdába esett bele, hogy azt hitte, mellette a gyereknek a helye 3 éves koráig, és jött a kistesó. Az eltérő mozgás, és más igények érdekes szituációkat szültek. Persze mire észbe kaptak, már nem volt hová tenni a "nagy" gyereket, így húztak le egy fél évet, ami elég érdekesre sikeredett, elárulom sok hisztivel, és idegtépő jelenettel.
Ami a legutóbbi hozzászólásodat illeti, azzal viszont nem értek egyet. Nekünk is van vállalkozásunk, több alkalmazottunk (férfiak), és lassan fejlődünk, rengeteg hitellel. A 3 gyerek után járó családi pótlék (egy gyerek sajnos tartósan beteg) majdnem annyi, mint egy havi minimálbér, és biztos vagyok benne, hogy enélkül is fel tudnánk nevelni a gyerekeket. Amikor látom az alkalmazottainkat, viszont kétségbe esem. Nem minimálbért keresnek nálunk, de nem is sokkal többet. A feleségeknek nem nagyon akaródzik dolgozni, viszont többet járnak fodrászhoz, kozmetikushoz, több időt töltenek butikban, mint én valaha. A férjek gyakran vagy kocsmában, vagy egymásnál iszogatnak munka után. Az óvodai ellátásért nem fizetnek, mert kapják a gyermekvédelmi támogatást. Kérdezem én, hogy én akkor miért ne érdemelném megy pl. a családi pótlékot, amikor egy 3. gyerek 1 hetes (!) kora óta dolgozom otthon (és persze előtte is folyamatosan, minden gyerekkel). Ma már, hogy egyik gyerek sincs napközben itthon, gyakran két munkahelynyi időt dolgozunk, én is, és a férjem is. Akkor miért csak a napi 8 órát dolgozók érdemelnék meg a támogatást? Amiért mi annyi embernek munkát adunk?
Persze én értem a Te problémádat, és nem is akarlak a fentiekbe kategorizálni, hiszen látom a különbséget, csak kérlek te se kategorizáld a többi embert. Azért mert többet dolgozik, jobb ötletekkel, és esetleg jobban él, még nem biztos, hogy csaló, és fekete pénzekből keresi a jövedelmét, és nem jön jól neki havi 50.000,- Ft.
Még annyit: rendszeresen támogatom tőlem telhetően mind munkámmal, mind csekély anyagiakkal a gyermekeim közösségeit.
És bár kis faluban lakunk, szerencsésnek mondhatom magam, mert olyan helyen tudhatom napközben a gyerekeimet, ami nekik is jó. És lehet, hogy azért nem betegek soha? Erre még nem is gondoltam.
És én maximálisan egyetértek azzal is, hogy van olyan gyerek, akinek igénye van a társaságra, a nyüzsgésre, az óvodai (akár bölcsődei) légkörre, környezetre, ingerforrásra.
Valóban fontos lenne, hogy ezt a döntést, hogy kinek-kinek a gyereke, a családja mit tart jónak, megfelelőnek ne az befolyásolja, hogy van-e hely az oviban, felveszik-e, lesz-e munkája az anyukának, megtartják-e a helyét, ha csak később megy vissza stb.
A megérzés, amiről írsz, nálunk az iskolakezdésnél nyilvánult meg. Kisfiam alig múlt 6 éves, amikor elkezdte az elsőt, és éreztem - az óvónőkkel egyetértésben - hogy mennie kell. A kislányom már több hónappal elmúlt hét, és még ekkor is mély félelmekkel engedtem el. Bár a félelem, mint kiderült teljesen alaptalan volt, de itt nem bántam meg a plusz egy év ovit. Pedig a tanító nénink nagyon ellenzi az oviban tartást. Mert szerinte egy gyerek már 6 évesen is képes az első osztályra. Persze képes, csak nem mindegy, hogy milyen áron. És milyen élményekkel. Szóval kell, hogy az érzéseink is domináljanak, hiszen csak mi vagyunk az édesanyjuk, édesapjuk, csak mi ismerjük őket legjobban.
Azt azért Te is beláthatod, hogy nem mindenkinek van szüksége a családi pótlékra, mégis felveszi, sőt egyéb dologban is szívja az állam vérét a mi rovásunkra. (pl. ügyfél, amelyik 22 milliós mercivel gördült be az irodánk elé, soha nem volt beteg, de fennhangon hirdette, hogy lerokkantosította magát és így bárhol parkolhat, plusz még pénzt is kap) Természetesen vannak olyan esetek is, mint a tietek, de hidd el láttam nagyon sok olyat is, amilyet leírtam, ne vedd magadra.
Igen sajnos, sajnos, sajnos neked is igazad van. És még ehhez kapcsolódik, hogy az általad említett emberek (?) gyerekei a mi gyerekeinkkel járnak egy közösségbe. És elég nehéz megmagyarázni a gyerekemnek, hogy mi miért nem járunk minden hétvégén haverokkal éjszakába nyúlóan bulizni, miért nem nézheti a tévében azt, amit a másik nézhet, miért cenzúrázom a számítógépes játékokat, miért nem használunk bizonyos szavakat, miért fekszünk este időben, és miért probléma az, ha esetleg elkésünk az iskolából, és miért van az, hogy a tanárnak van igaza, mikor a másik gyerek apja megmondta, hogy h....e a tanár.
Szóval igazad van, és ez - bár kicsit elkanyarodtunk - de megint a gyermek közösségek buktatója. Mert ott elég sokféle értékrend találkozik, és küzdi a maga mini küzdelmét az érvényesülésért. És küzdünk mi is otthon emiatt. Bár te még ettől 1-2 évig védve vagy,
Biztos hogy jó ötlet ez?
Megmondom miért vannak kétségeim:
A fiamat magánoviba írattuk 3 évesen. Elsőre nagyon tetszett, később már kevésbé.
Amit látunk: folyamatosan cserélődő kezdő óvónők. Minél kevesebbszer levegőre vitt gyerekek, mert macerás öltöztetni-vetkőztetni. Gyerek nem rajzol, nem gyurmázik, nem alkot. Ellenben egyre agresszívebb, az óvónők részéről folyamatos a panaszáradat. Unatkozik, frusztrálódik?
Lányomat már állami bölcsibe írattuk. Két tapasztalt, "öreg róka" óvónőhöz, akik imádják. Minden nap könyékig koszosan jön haza, de festenek, ragasztanak, mondókáznak, énekelnek. És nincs panasz a gyerekre, még azt is elnézően mondják, hogy "igen, kicsit eleven".
Nekem, laikusként az a véleményem, hogy gyerekkel az foglalkozzon "üzletszerűen", akinek meg is van hozzá a megfelelő képesítése, affinitása és nem utolsó (sőt inkább első-) sorban tapasztalata!
1-2 sőt akár 3-4 gyerek felnevelése sem adhat elég tapasztalatot ahhoz, hogy valaki a gyerekek széles spektrumát tudja kezelni nap, mint nap.
Igen, biztosan vannak erre született anyák, és vannak teljesen alkalmatlan óvónők, erről nem szeretnék vitát nyitni. De nem hiszem, hogy attól, mert valaki nem akar/tud visszamenni dolgozni és úgy érzi, hogy jó ötlet családi napközit nyitni, rögtön megfelelő pedagógus válna belőle.
A másik problémám a következő felvetéssel kapcsolatban van: "Azok a gyerekek pedig, akik nem 3-4-5 évesen találkoznak először közösséggel, és/vagy nem 30-as tömegbe kerülnek, hanem egy családias, kis közösségbe, sokkal-sokkal kevesebbet betegek!"
A fiammal egészen kis korától kezdve rendszeresen jártunk közösségbe (ringató, játszóház, ovikóstolgató), alig volt beteg. Amint bekerült az egyébként 12 fős magánovis csoportba, heti szinten hozott haza valami betegséget.
És nem, nem azért, mert én szorongtam volna miatta, hiszen akkoriban még úgy éreztem, hogy ennél jobb helyen nem is lehetne!
Az én laikus megjegyzésem az lenne, hogy egy magánoviba/családinapközibe is azért viszi az emberek többsége a gyereket, mert más elfoglaltsága van (munka, kistesó, bármi), és sajnos egy részük úgy érzi, hogy mivel fizet érte, kötelesek bevenni a gyereket akkor is, ha az éppen beteg "egy kicsit". És innentől szerintem semmi különbség nincs abban, hogy az állami óvoda 30 fős csoportjában kering az adott vírus, vagy a csana 7 fős csoportjában.





