Egy tehetséges sportoló, vagy zenész gyermeknek annyit kell edzeni, gyakorolni, olyan sok megmérettetésen, versenyen kell részt vennie, hogy képtelen lesz alkalmazkodni az iskola szabályozott oktatási rendjéhez.
Vannak olyan „sajátos nevelési igényű” gyermekek is, akiket egyéni tempóban lehet a legmegfelelőbben fejleszteni, oktatni. A szegregált intézményekben kitűnő, szakképzett gyógypedagógusok segítségével egy értelmileg, mozgásában, érzékszervileg és tanulásában akadályozott gyermek elsajátíthatja az önálló életvitel, az írás, olvasás, számolás alapjait, a közismereti tárgyakat, és akár szakmát is tanulhat. Ha megvannak az adottságai az integrált oktatáshoz, akkor a differenciált oktatás kínálta feltételek között, lelkiismeretes tanárok, segítő pedagógiai asszisztensek segítségével közel egyenlő esélyekkel végezheti el az általános iskolát, gimnáziumot, szakközépiskolát.
Kiket nevezünk sajátos nevelési igényű tanulónak?
A közoktatási törvény 2003 óta nem alkalmazza a fogyatékos gyermek, fogyatékos tanuló, valamint a más fogyatékos gyermek, tanuló kifejezést, hanem a "sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló" megnevezéssel jelöli azt a fiatalt, akinek a fejlődés érdekében az átlagostól eltérő foglalkozásra van szüksége. Ezt szakértői és rehabilitációs bizottság dönti el az alapján, hogy testi-, érzékszervi-, értelmi-, beszédfogyatékos, autista, illetve halmozottan fogyatékos, vagy a pszichés fejlődés zavarai miatt a nevelési, tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozott (például diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia, mutizmus, kóros hiperkinetikus vagy kóros aktivitászavar).
Előfordul olyan eset is, amikor a szülő vagy a megfelelő szakmai fórumok döntése alapján otthon sajátíthatja el a gyermek az iskolai tananyagot és erről rendszeres vizsgák keretében számot is ad. Az nem baj, ha koránál magasabb szintű vizsgát tesz le, az viszont igen, ha alatta marad a kívánt szintnek.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
A magántanulóság előnye, hogy a tanulási módszerek egyénre szabottak, és bár otthon nem kötelező, de ajánlatos a számonkérés. A szülő maga választhatja meg, milyen módszerekkel, milyen tempóban oktat: felolvashatja, magyarázhatja, szemléltetheti, a gyermekkel kipróbáltathatja a gyakorlatban a tananyagot. A gyermek nincs bezárva a négy fal közé, délelőtt el lehet vinni őt úszni, de akár egy történelemórát valamelyik várban sétálva is meg lehet tartani, a biológia számos tananyagát pedig természetjárás keretében is el lehet sajátítani. Emellett marad még idő a nyelvtanulásra, zenei képzésre is.
Azonban figyelnie kell a szülőknek arra a fontos tényre is, hogy a gyermekek – osztályközösség hiányában a szülőktől tudják csak elsajátítani a szociális viselkedési formákat.
Mielőtt egy család magántanulóként szeretné gyermeke előmenetelét biztosítani, érdemes azért feltenni néhány kérdést, amit természetesen közösen válaszol meg a szülőpár:
- Ki fogja oktatni a gyermeket? Ha a szülő, akkor van-e ehhez megfelelő adottsága, esetleg pedagógusi képesítése.
- Ha nem a szülő lesz a tanár, akkor ki lehet erre a megfelelő személy? Egy vagy több magántanár szükséges? Nyilván a felső tagozatnak megfelelő tananyag elsajátításához fontos a szaktanár.
- Miből fogja a család fedezni a költségeket? (hiszen az iskola kap állami támogatást, a szülő viszont nem)
- Amennyiben a szülő vállalja a saját gyermeke oktatását, tud-e egyáltalán mellette dolgozni, elegendő-e, ha csak az egyik fél áll munkaviszonyban?
- Hogyan tudják majd biztosítani gyermekük számára az egészséges szocializálódáshoz, lelki fejlődéshez szükséges kapcsolatot a kortárs csoporttal?
- Nem lesz-e önző, elkényeztetett fiatal, aki felnőttkorában magányossá válik, mert nem tanulja meg az együttélés, alkalmazkodás szabályait?
- Hogyan fog ez a gyermek visszajelzést kapni a tudásáról, viselkedéséről? Mi szülők elfogultak vagyunk, lehetünk túl engedékenyek, vagy túl szigorúak a csemeténk értékelésében, objektivitásra azonban kevésbé vagyunk képesek. A tanító nénihez más érzelmi szálak fűzik gyermekünket, mint hozzánk. Őt mindig jobban fogja respektálni, mint minket. Őt a maga kis „játszmáival” aligha tudja érzelmileg befolyásolni.
- Csak egy gyermek legyen magántanuló, vagy mindegyik testvér, és akkor egy kis „osztályt” fognak alkotni?
- Hogyan lehet majd a család életét megszervezni úgy, hogy elegendő idő jusson az élményekre, mozgásra, társas kapcsolatok ápolására és a háztartás ellátására?
Mindegy, mi motivál bennünket, amikor magántanulóként képezzük vagy képeztetjük a gyermeket, nagyon fontos szempont, hogy aki ezt az oktatási formát szeretné választani, a gyermek egyenlő esélyekkel tudja felvenni a versenyt a hivatalos oktatási rendszerben képzett diákokkal. Vigyáznunk kell arra is, hogy közben a családon belüli kapcsolatok ne sérüljenek az esetleges szellemi és lelki megterhelések miatt!
A hozzászólásokban várjuk az ezzel kapcsolatos véleményeket pro és kontra. Te szeretnéd, ha gyermeked magántanuló lenne?
Családinet hozzászólások
Hozzászólások [16]
FKati
2010/04/20 10:32
Sziasztok!
Fiam 2 évig SNI-s (sajátos nev.igényű) besorolással beszédjavító iskolába járt (pöszeség, disz-veszélyeztetettség), kislétszámú osztályba (max 15 fő, egy SNI gyerek bármely osztályban 2 főnek számít). Most negyedikes egy többségi iskolában (a normál iskolát nevezik így azokban az iskolákban, ahol kislétszámú, vmilyen szinten problémás gyerekekkel foglalkoznak), harmadik osztályra jött át egy 31 fős osztályba. Nagyon nehezen integrálódott. Amúgy is vannak eü. problémái, ami miatt sokat hiányzik, szóval nagyon nehezített volt a beilleszkedése - holott az intellektusa kiemelkedik az amúgy erős iskola tanulói között is. Novemberben ott tartottunk, hogy a hiányzásai miatt lehet, hogy át kell kérnem magántanulóvá, és már 8osztályos iskolákat keresgéltem, hátha ott jobban tud beilleszkedni.
Aztán egyszercsak megtört a jég. Mára végre valamennyire megtalálta a helyét az osztályban, lettek barátai is, azóta alig hiányzott.
Gőzöm nincs, mit és hogyan csináltam volna, ha át kell jönnie magántanulónak. Gondolom, rengeteg pénz lett volna különtanárokat fogadni mellé...
Fiam 2 évig SNI-s (sajátos nev.igényű) besorolással beszédjavító iskolába járt (pöszeség, disz-veszélyeztetettség), kislétszámú osztályba (max 15 fő, egy SNI gyerek bármely osztályban 2 főnek számít). Most negyedikes egy többségi iskolában (a normál iskolát nevezik így azokban az iskolákban, ahol kislétszámú, vmilyen szinten problémás gyerekekkel foglalkoznak), harmadik osztályra jött át egy 31 fős osztályba. Nagyon nehezen integrálódott. Amúgy is vannak eü. problémái, ami miatt sokat hiányzik, szóval nagyon nehezített volt a beilleszkedése - holott az intellektusa kiemelkedik az amúgy erős iskola tanulói között is. Novemberben ott tartottunk, hogy a hiányzásai miatt lehet, hogy át kell kérnem magántanulóvá, és már 8osztályos iskolákat keresgéltem, hátha ott jobban tud beilleszkedni.
Aztán egyszercsak megtört a jég. Mára végre valamennyire megtalálta a helyét az osztályban, lettek barátai is, azóta alig hiányzott.
Gőzöm nincs, mit és hogyan csináltam volna, ha át kell jönnie magántanulónak. Gondolom, rengeteg pénz lett volna különtanárokat fogadni mellé...
Nagyjog
2010/04/20 10:49
Nagyon ellenzem a magántanulói állapotot. Igazán ritka az olyan eset, amikor az okítás csak így oldható meg. Ember társas lény. Az ehhez nélkülözhetetlen viselkedési, alkalmazkodási, kapcsolatteremtési technikák közösségben tanulható meg. Az ok, hogy a magántanuló sem feltétlen van elszigetelve, de a gyakorlat –főleg a fogyatékkal élők esetén, akiknek amúgy sem könnyű az ismerkedés- ennek az ellenkezőjét bizonyítja.
Másik, ami eszembe jutott, hogy tényleg ideális lenne egy várban a történelmet, erdőbe a bioszt, stb. tanulni. De szerintetek az iskolába nem járókról ez a reális kép?
Másik, ami eszembe jutott, hogy tényleg ideális lenne egy várban a történelmet, erdőbe a bioszt, stb. tanulni. De szerintetek az iskolába nem járókról ez a reális kép?
FKati
2010/04/20 11:50
A lányom osztálytársnője (szomszéd kislány egyébiránt) és az ő bátyja is magántanuló. Anyuka többéves kiküldtetésben külföldön, apuka és gyerekek is kint. 2-3 havonta hazajönnek pár napra, gyerekek beülnek az osztályukba, időnként osztályozó vizsgát tesznek...
Ez is egy reális magántanulóság.
Ez is egy reális magántanulóság.
Signetta
2010/04/20 12:53
Nekem is van egy ismerősöm, aki nem tudott iskolába járni, mert olyan betegsége van(pszichés). Járt nagy szenvedéssel 1-1,5 évig, de abba kellett hagynia sajnos. Most világosították fel az édesannyát, hogy ezekben az esetekben lehet magántanuló.
Persze, az teljesen más dolog, ha valaki mozgássérült és kénytelen otthon tanulni, mert nem tud eljutni az iskoláig, vagy ott se tud bejutni, közlekedni. Az ilyet igen is, oldják meg!
Persze, az teljesen más dolog, ha valaki mozgássérült és kénytelen otthon tanulni, mert nem tud eljutni az iskoláig, vagy ott se tud bejutni, közlekedni. Az ilyet igen is, oldják meg!
kisokos
2010/04/20 13:44
Sok múlik az iskolán és a tanárokon főként. Ha valaki a sport miatt lesz magántanuló az más, mint ha egyéb okból (betegség, sajátos nevelés stb.) kell ezt választani. Mert az előbbinél, a szociális kapcsolatok megmaradnak, nem sérülnek, míg az utóbbinál saját korcsoportjával kevesebb kapcsolata lesz.
Operencia
2010/04/20 14:37
Mi momentán külföldön élünk. Tehát nem volt más választásunk, magántanulók lettek a gyerekek.
Nekünk konkrétan a nyelvünk lógott... az itteni egész napos suli után esténként tanulták, tanítottuk a magyar anyagot. Ráadásul úgy jött össze, hogy mi már túl is vagyunk ezen a tanéven is, tehát rövidebb idő alatt kellett átvenni az egész éves anyagot. Megcsináltuk, megcsinálták. De nagyon kemény meló volt!
Szóval én is azt mondom, ha nincs más út, akkor ok, de sokkal egyszerűbb, sokkal könnyebb, ha a gyerek a suliban a képzett tanároktól (én is tanár vagyok), nagyjából a saját tempójában tanulja meg az anyagot, ráadásul barátokat, társakat is szerez.
Nekünk konkrétan a nyelvünk lógott... az itteni egész napos suli után esténként tanulták, tanítottuk a magyar anyagot. Ráadásul úgy jött össze, hogy mi már túl is vagyunk ezen a tanéven is, tehát rövidebb idő alatt kellett átvenni az egész éves anyagot. Megcsináltuk, megcsinálták. De nagyon kemény meló volt!
Szóval én is azt mondom, ha nincs más út, akkor ok, de sokkal egyszerűbb, sokkal könnyebb, ha a gyerek a suliban a képzett tanároktól (én is tanár vagyok), nagyjából a saját tempójában tanulja meg az anyagot, ráadásul barátokat, társakat is szerez.
Diane
2010/04/20 15:15
Ez egy felettébb érdekes téma, és sok esetben valószínűleg ez lehet a legjobb megoldás. Én mégis azt hiszem, hogy a gyerekeknek szükségük van az iskolai környezetre, a velük egykorúak társaságára, egy mini "társadalomra".
Azért, hogy megvívják a saját "harcaikat", és elnyerjék a saját "dicsőségeiket".
Ez is felkészíti őket a majdani nagy betűs életre. Szerintem.
Azért, hogy megvívják a saját "harcaikat", és elnyerjék a saját "dicsőségeiket".
Ez is felkészíti őket a majdani nagy betűs életre. Szerintem.
Laura
2010/04/22 08:37
Ildiki, Gratula! Gondolom a fiadnak ismerkedési, kapcsolatteremtési gondjai sincsenek 
Operencia, hogy tudtad beosztani az időt, hogy 4 gyerekkel még tanulni tudj mikor Te is suliba jársz kint, főzöl, háztartást vezetsz...? Szerintem Neked tuti 8 kezed és 3 fejed van, csak időnként eldugod, hogy mások ne lássák : )))
Operencia, hogy tudtad beosztani az időt, hogy 4 gyerekkel még tanulni tudj mikor Te is suliba jársz kint, főzöl, háztartást vezetsz...? Szerintem Neked tuti 8 kezed és 3 fejed van, csak időnként eldugod, hogy mások ne lássák : )))
az összes hozzászóllás...
.jpg){kind=small}