Ilyen zavarokat okozhat, ha 2 éves kora előtt sokat tévézik a gyermeked

A túl sok képernyőnézés atipikus szenzoros információfeldolgozáshoz is vezethet

A Science Alert közölte annak a kutatásnak az eredményeit, amely a képernyőnézés hatásait vizsgálta. Arra jutottak, hogy a túl sok képernyőnézés atipikus szenzoros információfeldolgozáshoz is vezethet. 

Mit is jelent ez pontosan? 

A szenzoros feldolgozási vagy szenzoros integrációs zavar (Sensory Processing Disorder - SPD) során az agy nehezen tud bizonyos ingereket feldolgozni, és nehézségekbe ütközik az ingerekre adott válaszadás is. 

Ez olyan tünetekkel járhat, mint

• a figyelemzavar,
• a koncentrációs problémák,
• a mozgáskoordinációs hibák,
• de előfordulhat megkésett beszédfejlődés
• és magatartásproblémák is. 

A tanulmány szerzői arra a következtetésre jutottak, hogy azok a gyerekek, akik 2 éves koruk előtt több időt töltöttek képernyő előtt, nagyobb valószínűséggel produkálják ezeket a tüneteket 3 éves koruk előtt. 

Az eredmények azt mutatják, hogy az egy éveseknél bármennyi képernyő előtti idő 105 százalékkal növelte annak az esélyét, hogy szenzoros feldolgozási problémák alakuljanak ki a gyereknél. Másfél éves korban ez 23 százalékra, 2 éves korra pedig 20 százalékra csökkent. 

A túl sok képernyő előtt töltött idő miatt számos más egészségügyi probléma is kialakulhat, mint például az alvászavar, a viselkedési problémák vagy akár az autizmus spektrumzavar is. 
 

A pszichológusok véleménye: semmi baja nem lesz a gyereknek, ha csak később találkozik a technikával

Vekerdy Tamásnak elég markáns véleménye volt a képernyőnézésről: ő azt javasolta, hogy iskoláskor előtt egyáltalán ne nézzen a gyerek semmit, még természetfilmet sem. Szerinte ugyanis még egy ártatlan mese is agresszivitást válthat ki a gyerekből, ráadásul az okostelefon ugyanolyan függőséget alakít ki, mint a kokain. Ő iskoláskortól napi 20 perc tévénézést ajánlott. 

Dr. Szalai Katalin klinikai szakpszichológus is azon a véleményen van, hogy semmi baja nem lesz a gyereknek, ha csak később találkozik a technikával és inkább hagyományos meséket hallgat, amiket az édesanyja olvas fel neki.

Hozzáteszi, hogy a gyerekek még nem feltétlenül tudják megkülönböztetni a rajzfilmet és a valóságot. A túl sok ingert pedig különböző módokon próbálják feldolgozni a kicsik: van, aki agresszív lesz tőlük, míg más izgatott vagy épp szorongó. Ráadásul, mint mondja, az idegrendszert nagyon megterheli mindez. 

”Ha órákig megy a mese, és a gyerek sokszor azt sem tudja, hogy miről szól, csak azt látja, hogy színes és villózik, az nagyon megterhelő a számára. A kicsik idegrendszere még éretlen, és nem annyira terhelhető, a sok látott mese pedig nagyon megterheli."

Indexkép: Depositphotos.com