Ma későn ébredtem. Már megint esik az eső. Ennek egy dolgot köszönhetek, és az az, hogy a két kis rosszcsont tovább aludt, így én is... Nem hiszem, hogy rossz anya lennék, és lusta sem, pedig ma nem igazán megy semmi. Hárman vagyunk magunkra, de most nem ez zavar... Egyszerűen csak fáradt vagyok és ezt ez az idő is tetézi. Főznöm is kéne valamit, de még jó, hogy átaludtuk a reggelit így csak a tízórai időpontját váltottuk ki 11:00-kor egy bőséges reggelivel. Pakolgattam kicsit... A törpék meg kifestőznek.
Felcsillant a szemem a Napló lehetőségére, habár többször lett volna hasonló lehetőségem, eddig mégsem vágtam bele, de most úgy érzem, hogy a két picit egyedül nevelő anya szerepében sok olyan tapasztalat ért már, és érni is fog, amelyeket ha leírok, talán nekem is segít majd feldolgozni, esetleg nevetni rajta, és másoknak okulásként szolgál majd, az amit én talán rosszul vagy éppen jól csinálok.... És, hogy ha erre mégsem lesz jó, de szerintem lesz majd más is aki azonosulna a szerepemmel, és ha csak egy kis támaszt érez abban, hogy nincs egyedül.... Ha csak egy jó ötletet merít majd a soraimból... De akkor is ha nem... Mert ha csak arra lesz jó, hogy kiírom a boldogságom, a bánatom, az apró örömeinket... mert első sorban mégsem másoknak szól.... Csak egyszerűen jól esik kiírni szép lassan mindazt ami bennem van, mindazt ami körülvesz.