Éjszaka negyed 2 van és én még mindig főzöm a lekvárt. Vettünk ma 3 rekesz epret (a zöldséges szerint 18 kg), Gábor a gyerekekkel és anyuval leszárazta, én mostam-főzöm közben és azóta is és még ki tudja meddig...
Fáradt vagyok már, de annyira élvezem, hogy ilyenkor én vagyok a hős!
Nálam a lekvárfőzés alapeleme, hogy nem teszek bele se tartósítószert, se zselésítőt, se semmi természetellenest. Persze vitatkozhatunk a finomított cukor természetességéről, de most nincs kedvem szőrszálhasogatni.
Tehát a lekvár eperből áll és cukorból. Mennyiség mindkettőből ízlés szerint, tartósítás hőzkezléssel.
Odateszem főni a megtisztított epret nagy fazékban a tűzre, amikor már sok levet eresztett ráborítok egy adag cukrot, és főzöm-keverem míg lekvár állagú nem lesz. Időnként tiszta kanállal belekóstolok, és teszek még rá cukrot, ha nem elég édes.
Kifőzök pár befőttes üveget, hagyom kihűlni, aztán mikor kész a lekvár kiöntöm belőlük a vizet, visszaállítom őket a vizes fazékba, begyújtom alatta a gázt, belemericskézem a lekvárt, rácsavarom a kupakot mindre és forralom még egy kicsit. Aztán mennek aludni a dunsztba fazekastul reggelig.
Biztos van ennél egyszerűbb módszer is, de eddig még bevált.
Alig várom már a szilvát, mindig az fogy el elsőnek. Idén tele akarom vele pakolni a kamrát!

Megjött a nagylányom a kirándulásról! Megint elbőgtem magam... amikor három nappal ezelőtt elindultak akkor is bőgtem, csak akkor bánatomban. Meg a tavalyi (akkor még ovis) anyák napján is bőgtem. És ilyenkor mindig csak én, a többi anyuka sosem. Pedig általában erős nő vagyok, nem tudom, mitől leszek cikimami. Egyelőre csak én hívom magam így, az én kis drágám még nem vette észre - remélem -, de erről akkor is le kéne szokni valahogyan. Meg mit fog érezni a kicsi, ha addigra megedződöm és az Ő anyáknapi ünnepségén már nem sírom el magam?!: )))

Ez most nem egy naplóbejegyzés, csak egy gondolat, az időről. Legtöbbször haragszom rá, mert gyorsan múlik, de most, hogy várom a holnap estét, mikor végre hazajön a nagyobbik kislányom az erdei iskolából, nagyon hálás vagyok, hogy nem áll az a fránya mutató. Annyira hülyeség én tudom, de legszívesebben átaludnám ezt a 3 napot, míg nincs itthon, velünk. Jaj, kicsim, de nagyon várlak már haza!

Tartármártást készítesz, és beledobálsz csíkokra vágott
- fejes salátát
- trappista sajtot
- sonkát
- almát
és esetleg pár szem meggyet.
Eddig az óvári szelettel együtt minden vendégségben nagy sikert arattam vele, lehet, el se kellett volna árulnom a kis fortélyomat : ))