Ma kedd van, és dolgozom. Semmi kedvem hozzá.
Ahogy hazajöttünk a nyaralásból, rögtön meg is fáztam, állandó hőemelkedésem van.
Sosem lázasodok be, már gyerekkoromban sem ment, ezért elég nehezen
lábalok ki a legkisebb megfázásból is. Tegnap a párom elment motorozni
a barátjával és én otthon maradtam egyedül. Mázesteát iszogattam és tévéztem.
Nem is volt baj egy kis magány. A keresztfiam ActionMen-nek varrtam ruhát,
mert kicsit rendetlen a lelkem, és játszás közben hogy-hogyhogynem elveszett...

Egyetlen ismeret van.
A többi csak toldás.
Alattad föld,
feletted az ég.
Benned a létra.

W.S.

Gyakorolni a halát. Tudatossá válni. Mint, amikor egy sportoló álmából felriasztva is megugorja az akadályokat. Nem keres, nem tétovázik, tudja merre induljon, nem a földön kúszva kutatja merre is menjen tovább.....
Ezt adják az utazások, hogy amikor ez az életem végetér már tudni fogom van fehérfény, vannak segítők, de vannak mélybe húzó éhes lelkek is. Az átmeneteknek, bardóknak vannak veszélyei, lecsúszhatok, megrekedhetek.... rabja lehetek gőgnek, irigységnek, lustaságnak.....
Számomra nem ...

Utazás, az első
2005.09.11.

Annyira felemelő és drámai, hogy ma is csak könnyes szemmel tudok arra a kis emberre gondolni Mongóliában, aki egykor én voltam. Vizet hordtam, családom volt és egy szamaram, akit túlcsorduló szeretettel társamnak fogadtam a köves, sziklás utakon.

Pénzt kaptam a vízért, fizettem a gyógyszerért, ami az anyósomnak kellett. Védekeztem a farkasok ellen, eltemettem az anyóst.

Egy nap újra elindultam és, hogy hamarabb megjárjam a forrást, egy ismeretlen rövidebb úton ...