A depresszió olyan mint egy alattomos kígyó, akkor mar beléd, amikor nem számítasz rá.
Legalábbis első dermesztő csókja akkor ér, amikor azt hiszed, minden rendben. Amikor akár elégedett és akár boldog is lehetnél....
De nem tudsz, mert a festőpalletádról kilopta a színeket.
A rohadék.
Úgy kb. nyolc éve volt két-három esztendő az életemben, amikor szabályosan kizsákmányoltam magam.
Három helyen dolgoztam, és próbáltam baromira bizonyítani, két helyen tanultam. Előtte tönkrement egy ötéves kapcs...
A Mackótestvért kb. 10x látam, de mindig sikerül pityeregni rajta egy kicsit. Amolyan "füst szállt a szemembe" módon mindig eldörzsölgetek pár könnycseppet ...
Nagygyerek reggel fél 6-kor kinyította a hűtőt, ivott egy korty vizet és azzal a lendülettel végighányta az előszobát.
Bekapott valami szép kis strandvírust, lázzas, rázza a hideg... gondolom kicsit elege van valamiből. Igyekszem békén hagyni, jöjjön rá, a kezem nem utasítja vissza, rátettem ma néhányszor.
Nem haragszik rám.
Jeleket küldött. A fenyőfa ágaira, tőlem két méterre, kis cinegék gyülekeztek. Pontosan öt, egymás után jöttek, itt-ott üldögéltek. Majd eltűntek.
A középkori számmisztikában az öt a szeretet száma.
Nem haragszik, de neheztel.
Olyan fejfájást küldött, hogy majd' szétszakadt a fejem. Talán ezt jelenti: ne agyalj, annyit!
Oké, megpróbálom.