A férjem tíz perce ért haza egy terhességi teszttel. Negatív.
Tudom, hogy Isten adománya a gyermek, a kisfiamat is tőle kértem, és kaptam meg.
De harmincnyolc vagyok, tök egyedül egy elszigetelt házban, minden segítség nélkül. Nem merem, nem akarom vállalni már a következőt.
Pedig a tenyeremben benne van, két kártyavető is jósolta, még a kisfiam érkezése előtt, hogy készülődik egy kislány is. Talán ez utóbbi szabad akarat és nem eleve elrendelt.
Pedig problémamentes, örömteli kirándulás volt...

Undorodom a szagoktól, émelygek, és már megittam vagy négy pohár ecetes vizet, mert az esik jól. Ugye nem? Ugye ez csak a kánikula??

A férjem elnevezett viccből Anyarabszolga v2.0-nak (hogy az első verzió is miért nem én vagyok, fogalmam sincs )... ma rájöttem, amikor kinéztem a konyhába, hogy Háztartási robot is vagyok. Hol a garanciajegyem?
A kicsi most alszik, és végre kezd kijönni a második foga is... haladunk, haladunk!
Reggelizem... Motyógép moty, p...