Muszáj mindennap megmenteni valakit....... muszáj???
A fene se érti ezt már... komolyan.
Reggel mimentem a piacra-racra-piacra. Gyors voltam, mint a szél. Nem ábrándoztam, nem kurizáltam a hentes fiúkkal, nem-nem istenugyse
Majsd hamarjában menetkészre cihelődtünk és átmentünk az unokahugiékhoz szülinapozni.. Útközben megálltunk felvenni a megrendelt tortát. A Párom parkolás mániás... csak tolat...tilat...és kérdez: jó ez így??? Jó-jó csak ha...

Amióta megszületett a kölök, azóta egy kicsit bepunnyadt a szexuális életünk. Van érzelem, meg van vágy is, de egyszerűen nem jutunk egymáshoz.
Két szomorúan nélkülöző apa-anya rabszolga.
Amikor én képes lennék beindulni, akkor ő dolgozik. Amikor ő fickós, akkor én vagyok zombi-tekintetű.
Mert ugye estére úgy levesz ez a kis gazfickó, hogy az erőm már csak arra elég, hogy megvacsiztassam őket, fürdés, csicsi, gud báj.
Szexuális energiáinkat petárdaként fecséreljük el a semmibe.
Pedig jó l...

A Főnök belerúgott a lenyírt fűhalomba, ahogy áthaladt a pöpec villa kertje mögé. Egy nagy medence ásított a közepén, benne tiszta, kék és hívogatóan hűvös vízzel. Égetett a nap, forró volt a levegő, alig bírta elviselni az ember ezt a fojtogató nyarat, ami a nyakra tekeredett, mint egy kígyó. "Na, jobb hasonlat is eszembe juthatna" - gondoltam, de ehelyett valahogy mégse, viszont a Főnök, a Főnök haladt az események felé.
- Mink van? - vetette oda a Srácnak, aki épp egy mozdulatlan, vérben tocsog...

Jó nyár van. Hála Istennek, azt hittem június elején, hogy belefagy a valagunk a nagy bedes valóságba, és tessék, láss csodát, immáron egy hete szikrázó napsütés vagy sötét felhők, de meleg van, meleg van, meleg van... Csak én örülök ennyire? Szegény...