Ki vagy te Isten, baszd meg, hogy így szívatsz? Ki vagy te, baszd meg, hogy azt mondod, fájdalommal szüljem meg a gyermekem? Egy nő miatt teszed ezt, akit vágyat ébresztett egy férfiben?
Viccelsz?
Hát ki teremtette a vágyat? A férfitól eltérő izgalmas dombocskákat? Ki kreálta meg a hüvelyébe pontosan illő és kívánkozó kardot? Én?
Na ne viccelj, Isten!
Te most szívatsz engem!
Hidd el hiszek benned. Én vagyok Ágnes, a bárányod. Agnus dei.
Vagy szórakozol? Esetleg unatkozol ott fent? És tréfákat kreálsz magadnak e döguncsi világegyetemben?
Ne csináld, barátom!
Ha tényleg Isten vagy, miért mondod, hogy különb a férfi? Különb vagy csak más? Ember ő is. És én? Mi vagyok? Állat?
Talán irigy vagy, hogy képes vagyok gyermeket hordani, testemben növeszteni, majd táplálni?
Mi az, irigy vagy, Isten? Nem lehetsz, csak ha férfinak vallod magad.
De, hisz állítod, nem vagy semmilyen, egyenlőnek mondod magad a Mindennel.
Akkor meg mi van, baszd meg?
Mit kábítasz?
Vagy nem Te csinálod a balhét?
Mások kreálják? Akik torzították irományodat? Akik hamisították diktálmányodat?
Talán csak nem kiderül, hogy ismét a férfivilág áldozatai vagyunk?
Ahol a férfiak rettegnek a hold járásával menstruáló, testükben gyermeket növesztő, izgalmas mellükből gyermeket táplálni képes istenasszonyoktól?
Ki fordította a Bibliát? Lám-lám, férfi?
S vajon ki írta? Vajon ki volt képes írni, akkoriban? Tán csak nem a férfi?
És vajon ki rettegett a csodálatos vulva hatalmától, ami befogad, majd gyermeket ad? Tán a nő?

Az én Istenem szeret.
Az én Istenem nem bosszúálló.
Az én Istenem nem tesz különbséget.
Az én Istenem azért teremtett, hogy élvezzem teremtettségem.
Az én Istenem türelmes, megértő, segítő, és olyan, amilyen én soha nem leszek.