Valaminek mégis csak illik történnie, ha az ember leül és naplóírásra adja a fejét. Legalábbis a legtöbb legendában mindig előkerül a raktárból egy kis csalódás, némi túlsúly, egy kis elhatározás vagy legalább csippetnyi becsvágy.
Magamról ez most nem mondható el igazán...fáradtság van, ami velejárója az egész napos festés utáni irodatakarításnak. Ugyan rájöttek közben, hogy milyen jó is, hogy nem nepáli kőtörő asszonynak születtem, de azért igyekeztem a legrövídebb, számomra legkíméletesebb technikával sikálni, kapirgálni, felmosni....
Három férfival élek együtt. Ezt nyomatékosítja, hogy a szárítón egy árva ruhám sem lóg. Különböző méretekben lengedeznek az alsók .... egy sem az enyém. Kisebbség vagyok, de nélkülözhetetlen...

Jó éjt, napló!
Holnap jövök, amikor is elmesélem miújság a piacon, miért lesz más időszámítás hétfőtől és milyen szép lett a henna a kezemen.