Hát igen. Most éppen akkora vagyok, mint egy disznó. Vagy egy kisebb búbos kemence. Esetleg, mint egy kistehén. Persze a nagyobbik fajtából.
A szülés után nem azért hízol nagyra, mert most már anya vagy. Nyavalyát! Azért, mert be vagy zárva, nem mész sehova, hulla fáradt vagy, és kikapcsolódásképpen zabálgatsz egy cseppet.
Amikor hazamentünk a kórházból már másnap tornáztam otthon, na persze csak szolidan. Szülés után egy hónappal ismét jól néztem ki, visszanyertem az eredeti súlyom. Nem is értettem, hogy a gyerekorvos miért mondja: a szoptatás alatt nem lehet fogyni, inkább híznak az anyukák a hormonok miatt. És lőn.
Télen már ismét volt tokám és a hashájam lebernyegként lebegett körülöttem. Pedig sportolgattam továbbra is. Igaz futni alig tudtam, mert azt hittem, hogy leszakad a mellem.
Három hónapos volt a kölök, amikor influenzás lettem, plusz begyulladt a mellem. Feküdtem az ágyban, a kissrác mellettem és csak arra volt erőm, hogy időnként oldalra forduljak és megszoptassam. De pelust is kellett cserélni. Persze megcsináltam, mint minden anya, hasonló helyzetben.
Amikor felgyógyultam, irnix-dirnix elment a tejem. Pontosabban alig volt. A hisztéria kerülgetett, hogy most mi lesz. Fél óránként szoptattam a kölköt a kis húsz milligrammommal. És persze mindent bevetettem. Ánizs és édeskömény illóolaj a fürdőmbe, ánizs és édeskömény tea napi öt liter adagban, Urtica Urens homeopátiás bogyó.
És akkor jöttek a bölcsességek. Hát persze kislányom, mert nem eszel rendesen. (ez azt jelentette, hogy nem zabáltam a szénhidrátot, tésztát, sütit, kenyeret, mert attól irtózatosan hízok)
Hát jó. Legyen. A gyerek az első. És akkor jöttek a sütik, hogy legyen energiám a tejtermelésre. Napi öt krémes cuccot benyomtam. Rákóczi túrós, házias szeder torta, Royal szelet, Dobos torta és még egy kis Lúdláb. Így utólag sejtem, hogy a magnéziumhiány miatt kívántam ennyire a csokit, mert baromi sok kakaóporral rengeteg tejberizst is ettem.
Meglett az eredménye. Visszajött a tejem, de szép duci kismama lettem, mint mondtam tokával és akkora hassal, mint egy újból terhes. Szerencsére a férjemnek így is tetszettem. A szemén volt a rózsaszín fátyol és azt hitte, hogy még mindig jó nő vagyok.
Pedig már csak egy leharcolt, dundus kismama, kinyúlt melcsiben, este a fáradtságtól üveges zombi tekintettel.
mamagi