Minden jó, ha a vége jó, hála Istennek - csak azt nem értem, hogy lehet, hogy a férjem és a fiunk elaludt a nagyágyon? Melyiket vigyem a kiságyba? Ahogy elhallgatom a ficergést, valszeg előbb intézünk egy szopit a legénnyel... Most már lejjebb hűlt a levegő. Csitultak a kedélyek. Ehhez nagyban hozzájárult a tisztázás, és az, hogy a családdal - mikor Apa elé mentünk a Kismókussal - betévedtünk a közeli baptista imaházba egy Istentiszteletre. Nagyon jó volt, pont a szelídségről volt szó! Tudjátok, ami az én szótáramból hiányzik... Mert csúnya kis vérmes rozsomák tudok ám lenni. Rájöttem, hogy újabban nem is lobbanok, hanem robbanok. És mindent viszek, ólin! Már csak a Korda hiányzik... :S ...Ezek nagyon bealudtak. Nekem meg írnom kéne azt a novelláskötetet, ha el akarom adni valami kiadónak (haha), de kedvem egy szál se. Most valahogy, izé, szóval bánt, hogy olyan kis vérmedve voltam. Csudába. De legalább elintéztük. ...Az a baj, hogy nem is ittam ma sokat, és olyankor olyan ingerült tudok lenni... De amúgy nem ám. Csak megy a kifogás ezerrel. Mert amúgy marha nagy önvédelmi pajzsrendszerem van ám. Csudába again. Lehet, hogy mégis írok? Kicsit eltereli a figyelmemet a nagyvilágról... Inkább, mint 24-et nézni. A tegnapi részen nagyon kiakadtam. Huh, egy darabig elég volt. Nem tudom, hol tart a Viasat, de az első évad 16. része, hááát, huh, bár lehet, hogy most csak a hormonjaim vannak a magasban... Csak erős gyomorral a végét. Kicsit besokkoltam. Persze, nem jobban, mint a főszereplő neje...