Szabadságon lenni nem könnyű dolog.
Gyakorlatilag most ültem le az egész napos szaladgálás után. "Anyuka, anyuka...." dől a szó a kicsiből. pattogok, mint egy gumilabda.
Reggel kikecmeregtem ebédnek valóért, de mire visszaértem már mindenki menni akart. A párom munkába, a gyerekek az udvarra pancsolni. Hogy főzzek így??? Tiszta kétség és esés voltam hirtelen.
Aztán csak lementem a gyerekekkel és végülis ennél jobban nem tehettünk volna. A nappaliban 30 fokot mutatott a hőmérő....
Az én kincsem nem akar aludni délután. És nincs már eszközöm, hogy mivel lehetne visszatéríteni a nemes, ovishoz méltó útra. A bölcsis nénik sem tudták...panaszkodtak is eleget. Ez van. Az én gyermekem olyan, mint az apja, aki kicsiként a csinos nénik megmentésén ábrándozott a táboriágyon.

Aztán délután megint lementünk...locsi-fecsi a szomszédokkal, pancsi fél8-ig.
Elfáradtam piszkosul.
Holnap bemegyek pihegni egy kicsit a munkahelyemre.

Érdekes dolog a szex kánikulában. Óriási elszántsággal nekiduráljuk magunkat a nagy romantikának és nevetésbe fullad minden, mert ölelésünk lájtos bírkózásba fordul azért a pozícióért, ami levegősebbnek és kevésbé megerőltetőnek tetszik. De a másik sem rest, neki is melege van, izzad, mint a ló, kéne egy kis szellő...próbál felülkerekedni és én ezt nem bírom ki nevetés nélkül