A férjem tíz perce ért haza egy terhességi teszttel. Negatív.
Tudom, hogy Isten adománya a gyermek, a kisfiamat is tőle kértem, és kaptam meg.
De harmincnyolc vagyok, tök egyedül egy elszigetelt házban, minden segítség nélkül. Nem merem, nem akarom vállalni már a következőt.
Pedig a tenyeremben benne van, két kártyavető is jósolta, még a kisfiam érkezése előtt, hogy készülődik egy kislány is. Talán ez utóbbi szabad akarat és nem eleve elrendelt.
Pedig problémamentes, örömteli kirándulás volt a terhességem, gyakorlatilag sima ügy a szülésem.
De ma, talán az időnkénti depi, az elszigeteltség, az egymásra nem találás miatt, már csak az ijesztő, véres, kínkeserves részletekre emlékszem.