Éjszaka negyed 2 van és én még mindig főzöm a lekvárt. Vettünk ma 3 rekesz epret (a zöldséges szerint 18 kg), Gábor a gyerekekkel és anyuval leszárazta, én mostam-főzöm közben és azóta is és még ki tudja meddig...
Fáradt vagyok már, de annyira élvezem, hogy ilyenkor én vagyok a hős!
Nálam a lekvárfőzés alapeleme, hogy nem teszek bele se tartósítószert, se zselésítőt, se semmi természetellenest. Persze vitatkozhatunk a finomított cukor természetességéről, de most nincs kedvem szőrszálhasogatni.
Tehát a lekvár eperből áll és cukorból. Mennyiség mindkettőből ízlés szerint, tartósítás hőzkezléssel.
Odateszem főni a megtisztított epret nagy fazékban a tűzre, amikor már sok levet eresztett ráborítok egy adag cukrot, és főzöm-keverem míg lekvár állagú nem lesz. Időnként tiszta kanállal belekóstolok, és teszek még rá cukrot, ha nem elég édes.
Kifőzök pár befőttes üveget, hagyom kihűlni, aztán mikor kész a lekvár kiöntöm belőlük a vizet, visszaállítom őket a vizes fazékba, begyújtom alatta a gázt, belemericskézem a lekvárt, rácsavarom a kupakot mindre és forralom még egy kicsit. Aztán mennek aludni a dunsztba fazekastul reggelig.
Biztos van ennél egyszerűbb módszer is, de eddig még bevált.
Alig várom már a szilvát, mindig az fogy el elsőnek. Idén tele akarom vele pakolni a kamrát!