Muszáj mindennap megmenteni valakit....... muszáj???
A fene se érti ezt már... komolyan.
Reggel mimentem a piacra-racra-piacra. Gyors voltam, mint a szél. Nem ábrándoztam, nem kurizáltam a hentes fiúkkal, nem-nem istenugyse
Majsd hamarjában menetkészre cihelődtünk és átmentünk az unokahugiékhoz szülinapozni.. Útközben megálltunk felvenni a megrendelt tortát. A Párom parkolás mániás... csak tolat...tilat...és kérdez: jó ez így??? Jó-jó csak hadd ugrojak már ki végre. Puff bele egy beton kockába a lábujjkörmömmel.... csillagokat láttam és az ajtót bevágva magam mögött bicegtem a cukiba.
Bogrács csirkepaprikás illata járta be egyész Zuglót. nyammmmi, ekkor már elszállt belőlem minden feszültség. Réka örült a rucijának, a torta friss volt. A gyerekeket kiraktuk a kertbe pancsolni, homokozni és édesdeden fetrengtem egy zsemleszínű vizslával a fűben egész ezidáig.
Este kimenőnk van. Apa játszik. Épp a fellépő zokniját keresi
www.shot.hu többi tagja nem hiszem, hogy ennyire kényes ízlésű, de ma utána járok a dolognak.
Megyek gatyába rázom én is magam.

Jaj, a mentés. Majdnem elfelejtettem a sok fecsegés közben.
Épp ebédeltünk, amikor megláttunk egy cinke fiókát a kert végében. Nem tudom, annyira sajnálom, hogy nem tudom mennyi idősen, hogy néznek ki a madarak, hogyan fejlődnek, mikor nyílik ki a szemük, mikor kezdenek repülni, önállóan enni???? mert az a pici egyiket sem csinálta még.
Míg én ejtőztem a férjem a tenyerében szorongatva mászkát vele a fák alá, ahonnan csiripelést hallott és minden arra repülő madárnak felajálotta adoptálásra a kis madarat. Míg nem jöttek fajtatársai és istápolás alá vették.
Hívták a többieket, repkedtek felette, csalták, édesgették.... Tették a dolguk.
Szóval ilyen napom volt ma.