Jó nyár van. Hála Istennek, azt hittem június elején, hogy belefagy a valagunk a nagy bedes valóságba, és tessék, láss csodát, immáron egy hete szikrázó napsütés vagy sötét felhők, de meleg van, meleg van, meleg van... Csak én örülök ennyire? Szegény fiam teljesen kivan. Apja is csak szunyál, mert éjjel nem tudott aludni. New York-i helyszínelőket nézett inkább... És én valamikor este tizenegy tájékán befeküdtem az ágyba, mert hányinger kerülgetett (kisebb hőgutát szenvedtem, de már jól vagyok)... Hajnali fél ötkor vert fel Mac Taylor nyomozó a barátaival, és érdeklődve kérdeztem: Drágám, te mit csinálsz? Miért nem vagy ágyban? Mire ő: Nem tudok aludni. Furcsa. Kettőnk közül pedig inkább én vagyok a bagoly, de most meg irtóra bevertem a szunyát. Nem baj... Délelőtt én néztem meg a Nagy Alma szimatjainak aktuális eset-lenkedéseit... ...Főzni kellene valamit... De Anya netfüggő, ez már biztos. Most hogy az összes pasi alszik, elmehetne tusolni, főzni, sétálni, olvasni, mosogatni (már ha van mit, mert Anya mostanában mániákusan elmosogat, gyűlöli a mosatlant, ott pusztítja, ahol éri)... almolhatna poros és felesleges tárgyakat, moshatna feketét-szürkét-farmert, de ehelyett itt növeszti a seggét és ír, ír, ír... A vaj is ír... hidegen is kenhető... Na jó, befejeztem... Ha valaki ezt értené, az most meneküljön!