Élőszú

Öööööööööööööööö..... - szakadatlanul szól mélyről a fűnyíróhang (amint éppen nem nyír füvet, csak üresjáratban van), Apa karjaiban a felspirázott Csemete, fürdés után, akinek az apja viccből szalmakalapot húzott, meg napszemüveget - igen, ezt így bele az éjszakába... Csöppünknek hiába lőtték fel a pizsamát, nem akar aludni, filmezni akar velünk... Pedig nincs még kilenc hónapos... Most a Dűne gyermekeit néznénk, ha én, azaz Anya nem írna ide érdektelen, de joviális sorokat...
Néha író szeretnék lenni, néha túró... De a lényeg, hogy hamar alábbhagy a lendület, ha egy egész nagy könyvre vetemedem... Mi lenne a novellákkal? ...Keresem a szót.... A hang már megvan... Egymástól különálló novellák sorozata, talán azt folytatnám, talán abba nem buknék bele... Talán levezethetném fölös energiáimat grafomániám kiteljesedésével... Talán.
De ha nem? Nos ennek a rizikója is megvan. Akkor az Ég óvja a könykiadókat.