Helló!

A dokihoz visszamentem megbeszélni, hogy hogyan tovább. Hormongyógyszeres
kúrával kell kezdenem, felírt 3 adagot. Ez annyit jelent, hogy a kis üvegben
10 db tabletta van, amit a ciklusom 5. napjától kell szednem 5 napon át,
2 x 1/ nap.
Előtte még a páromat is megvizsgálták, megint kellett leadnia kis fickókat.
Nála is minden rendben van.
Az első gyógyszeradag után el kellett mennem ultrahangra, hogy megnézzék
rendesen működik-e a dolog. Állítólag, normál esetben egy db pete érik be
a jobb vagy a baloldali petefészekben. Nekem ebből kettő volt.
A doki mondta, hogy a gyógyszeres kezelést
fél évig csináljuk, ha esetleg így sem jön össze, akkor injekcióval folytatjuk,
ha ez sem válik be, következik a petevezeték átfújás, amit a lombikprogram követ.
Elég ijesztően hangzik, de ilyenkor az ember abban reménykedik, hogy még az elején összejön a dolog.
Most kellene mennem a harmadik adag gyógyszert feliratni, de még cívódom
azon amit a férjem mondott. Ő úgy gondolja, hogy nem biztos hogy jó ötlet
ha gyógyszerekkel tömöm magam és kiteszem a szervezetemet különböző
kezeléseknek. Azt mondta, hogy 'odafenn' még nem úgy gondolják, hogy eljött
a mi időnk erre a dologra. Persze azért
ezt nem úgy kell ám gondolni, hogy mi olyan marhára vallásosak vagyunk,
de hiszünk a sorsban, és abban, hogy mindenre meg van a magyarázat és
mindennek meg van az oka.
Csak ez nagyon szar érzés.
Mi nem voltunk jól nevelve sajnos a testvéreimmel, anyámat nem nagyon érdekli
hogy mi van velünk. Pedig négyünk közül egyikünk sem drogozik, vagy iszik
és linkeskedik. Mindenkinek meg van a kis élete.
A báttyámnak két gyönyörű gyereke van, akik rögtön összejöttek az első
próbálkozásnál. A nővérem szintén így járt, neki már 12 éves a gyereke.
Úgy szeretném bebizonyítani, hogy mennyire jó anya lehetnék. Mindent
megtudnánk teremteni annak a kis kincsnek. Egyszerűen nem értem. Voltunk
welness hétvégén, gyógyfürdőben, most megyünk görögországba.
Úgyhogy most itt tartunk. Azt hiszem mégis elmegyek a dokihoz a következő
3 adag gyogyiért. Később az lenne a bajom, hogy nem tettem meg mindent.
Zárom soraimat, legközelebb csak akkor írok, ha történt valami az üggyel kapcsolatban.
Üdv, és jó nyaralást kívánok mindenkinek, és kitartást a velem
egy cipőben járóknak.