Helló!
Szóval. Ott tartottam, hogy a négy hét várakozás után, nincs semmi eredmény.
Hogy mennyire voltam elkeseredve az nem kérdés. Jelenleg úgy áll a helyzet,
hogy nem tudom van-e bajom vagy sem. Azt kihagytam az elején, hogy a család-
tervezőben kaptam egy kis mappát is. Ebben volt egy táblázat, ide kellett mindennap
bejegyezni a napi testhőmérsékletemet. Mindíg ugyanabban az időpontban kellett
mérnem. Mivel 6 órakor keltem hétköznap, így hétvégén is korán fel kellett kelnem.
Ez hosszú távon elég fárasztó, mert nem tudtam kialudni magam.
Na akkor folytatom,ahol abbahagytam.
Egy hónap után, a lehető legszarabbul éreztem magam. Lenőtt hajjal,
megviselt arcal. A tévében, az utcán, minden babát ábrázoló képnél, kiújjult
a rohadt gombóc a torkomban. Volt olyan, hogy elpityeredtem.
A barátnőm ezt nem nézte túl jó szemmel, és beajánlott a VIII. kerületben a
bőr és nemi gondozóba. A szomszédja ott dolgozott. Hát mondanom sem kell,
óriási különbség van SZTK és SZTK között. Mindenki nagyon kedves volt, előzékeny.
A doktornő mindent elmondott a betegséggel kapcsolatban, és hogy nem kell
annyira megijedni, mert nincs akkora baj.
Megcsinálta a tesztet, és egy hét múlva meg is volt az eredmény. Mindenre fel
voltam készülve. És csodák-csodájára kiderült, hogy makk egészséges vagyok,
és nem hogy Clamydiám nincs, de még egy ici-pici fertőzésem sem.
Na?! Akkor összecserélték volna a leleteket? Elég gyakori az asszony nevem,
és az ahogy az előző helyen bántak velem, könnyen meglehet.

Olyan boldog voltam, mintha azt mondták volna, hogy megnyertem a lottón a
főnyereményt. A változatosság kedvéért most az örömtől sírtam.
Otthon a férjemnek elmondtam, és mintha kisütött volna a nap a szobában.
Szegénykém ő is megkönnyebbült. Itt megfogadtam, hogy megpróbálok ezentúl
nem sírni minden reklámon. Hiszen van remény! Azonnal fodrászhoz mentem,
szolárium bérletet vettem, ruhákat. Újra a régi megszokott élet. Két hónap
próbálkozás után, a rossz érzések újra rám törtek. Akkor most mi van? Tényleg
olyanok vagyunk mint a nyulak, bár volt olyan nap, amikor még a sex is elég
fárasztó volt. Felkerestem egy nagyon jó szülész-nőgyógyászt, akit már többen
is ajánlottak. Időpontot kértem, persze magánrendelő és fizetni is kell, de úgy
gondoltam itt az ideje hogy szakemberhez forduljak.
A rendelő gyönyörű volt, nem a megszokott kórház zöld falakkal, kovácsoltvas bútorok voltak,
stb. Kicsit meg is ilyedtem. Ki tudom én ezt fizetni? Sorra kerültem és behívtak.
Az orvos nagyon szimpatikus, kedves volt, és úgy mondta el a dolgokat, hogy
megértsem. Tehát egy orvosi szakkifejezés sem hagyta el a száját. Amit esetleg
nem értettem, azt türelmesen mégegyszer elmagyarázta. Elmeséltem neki a kis
tortúrámat is. Teljesen fel volt háborodva, hogy ilyen is van még. Tudnék még neki
mesélni - gondoltam magamban - de most nem ez a lényeg. Először elküldött
engem vérvételre, ami háromszori alkalom volt. Ezért egy kicsit már rosszul viselem
ha megszúrnak. Fél év alatt 5-ször voltam vérvételen. Csoda hogy vérszegény
az ember? A legnehezebb mégis az volt, amikor vártam, hogy végre sorra kerüljek.
Nem is a hatalmas sor miatt, hanem nagyon sok velem egykorú lány járt
ugyanebben a cipőben, és ez elég elszomorító. Tényleg kihal az emberiség?
A gyerekeink, ha lesznek, már sterilen fognak születni? Merre tartunk vajon?
Volt persze ugyanennyi pocakos csajszi is, akiket eléggé irigyeltem. A gombóc
itt is előbújt egy kis időre. De visszazavartam. Az eredmény két hét után megvolt.
A hormonszintemet vizsgálták, ami teljesen rendben van.
Hétfőn megint írok.
Remélem most már olvasható az írásom. Sajnálom, de nem vagyok gyakorlott
naplóíró.
Üdv.: Tündibündi.