nem szex és nem nyújork

Ma jöttünk haza Szigligetről. A helyről, amibe szerelmesek vagyunk. Mondjuk, hat és fél éve, ott jöttünk rá, hogy bizony, van itt valami, amit szerelemnek hívnak.

De gyerekkel ott lenni más. Varázslatos a hegy és a víz, csak hát, most nem a nő és férfi utazott kirándulni, hanem az apa és az anya. Más minőség.

És ez a minőség nem lehet szertelen és rapszódikus. Ez a minőség pontos és megbízható kell, hogy legyen. És éppen a kell, hogy legyen miatt baromi fárasztó. Hogy hirtelen a pihenés már nem is pihenés, hanem szolgálat.

És ez a szolgálat felörlő. Felőrli az embert, felőrli a szerelmes kapcsolatot.

Így hát ma este kihívtam a férjemet szalonnát sütni. A bébiörző működött, mi meg bámultuk a lángot, vagy inkább az élénk parazsat, és megmelegedtünk az ősi szimbólum fényében.

De vajon elég ez?
Nagy László szavaival: "Ki viszi át fogai közt tartva a szerelmet a túlsó partra?"

(ki viszi át?)