Készül a szaletli a kertben. Karcsi bácsi a brigádvezető, a párom a majomember, akit elbír a tető.
Gyönyörű barnára sülve jött fel, éhesen, mint aki egész nap hajót ácsolt.
Hiányzik nekem is néha egy kis kétkezi munka, az alkotás. Ez a kisház lassan kész lesz, kinőtt a földből. A szálkás fadeszkák helyett simogatóan lágy gerendák, padok... Tetszik nagyon.

A szabadságom alatt szeretném befejezni a kisszoba ajtajának üvegfestését is. A kontúrok fennt várják, hogy kiszínezzem végre. A gyerekek ajtájára is kéne valami ...

10 óra

11 éve ilyenkor hazaküldtem Apaj1-et és kaptam egy ágyat, hogy aludjak. Nem ment...róttam a hosszakat a folyóson és számoltam a perceket...fájt....megint fájt,...
Éjfél felé feltünhettem valakinek, mert minden fájánál leguggoltam. Gondolom egyre többet látott a padlón kucorogva ezért lekísért a szülőszobára.
A nagyfiam faros volt. Nem sok reményt adott ez, hogy kibújuk, ahol kell.
Semmit nem tágultam. A popsija magasan volt, nem tört utat a fényre....de tudta, valahogy ki kell bújni, kicsi már a fészek
Ekkor már visszajött Apa1 is és nem is emlékszem mit csináltunk hajnalig. A fájások köz aludtam, gépen voltam, figyelték a gyerkőcöt nagyon. Az első villamos csilingelt... és elment a vízem egy kis pukkanásal....Irány a mütő, közben brutális fájások, izgi volt.....az utolsó dolog, amire emlékszem Apa1 inge volt, ahogy ott áll tőlem balra....Altatni kellett, nem volt idő másra...
8.40-kor született, édes kis pofa volt nagyon. Innentől minden ment a maga útján. Nem volt még net, hogy idegesítsem magam wink: fiatal voltam, ösztönösen szoptattam, tettem a dolgom a baba ritmusában.

Egy darabig... De erről majd egyszer

Szép álmokat