1.
Helló!
Szeretném leírni, illetve kiírni magamból a "gyerekcsinálás" által okozott traumákat. Egy kicsit magamról. Három testvérem van, 1 nővérem, egy bátyám és egy öcsém. Egyedül hugom nincs, amit egy kicsit sajnálok. Az apámat 2 éves koromban láttam utoljára, anyám pedig egy külön fejezet, amibe most nem kezdenék bele, mert akkor soha nem hagyom abba. A lényeg, hogy két éve nem láttam. Két éve vagyok férjnél. A férjem egy csodálatos ember. Néha azt hiszem, hogy ő az egyetlen normális ember a földön. Igen, mindenki jól értette, imádom a férjem. A mi történetünk 4 éve kezdődött. Volt egy elég húzós szakításom egy fiatalemberrel, aki nem a rendes emberek közé tartozik (5 év kellett hogy erre rájöjjek). Tehát összejöttünk. A munkatársam volt, úgyhogy egy ideje már ismertük egymást. Biztos vannak köztetek olyanok, akik amikor találkoztak a nagy Ő-vel, azonnal tudták, hogy egymásnak vannak rendelve. Tudom ez így elég nyálas, és én sem hittem az ilyen tündérmesékben, de létezik a dolog. Most sajnos abba kell hagynom, de holnap vagy még ma este folytatom. Sziasztok.