Most nosztalgiázom... amikor még egyáltalán nem volt egerünk... Hihi... Mindent a billentyűzetről kellett irányítanunk. Még sehol nem volt Kíndózunk, csak a Norton Commander, ami DOS-alapú, grafikus környezetet nélkülöző operációs rendszer volt. Magyarán: fekete alapon fehér betűk. Volt benne egy Graphic Editor, ahol volt egy kicsi fehér kocka pontokból, és a kurzort mozgatva lehetett rajzolni. Nagyon kiügyeskedtem magam, imádtam. Rajzoltam vele kávéfőzőt, lehulló kávéscseppel. Voltam vagy tizenegy... (mélabús és pihegő félrenézés) Aztán megismertem a Wordöt, akkor még 5.5-ös volt, mint a Johnson's PH-ja, abszolút bőrbarát. Írtam vele, sokat, regényt, novellát, verset, mindent. Tizenegy évesen. Hozzáteszem, hogy előtte írógépekkel és Contrax szövegszerkesztőkkel műveltem ugyanezt, bolondultam értük, mindhalálig. Üresen soha nem hagytam a papírt. Ez megpecsételte további sorsomat... Utána jött egy újabb gép, persze egérrel, amiről nem hiányzott a 95-ös kiadású Kíndóz, a 7-es Word és a 2.5-ös Photoshop... És elindult szépen a grafikusi és írói pályám felfelé, néha hol megszeppenve és lebillenve, hol megszaladva és előretörve... Ma XP-n, 2003-as Worddel (de van 2007-es bétaverzió is, dxe nem telepítettem fel) és Photoshop CS2-vel dolgozom...Meg sok mással is... Digitális rajztáblám is van (persze az is döglődik, újat kell venni)... És most meghalt az egerem, így billentyűről b9illentyűre járok... És nosztalgiázom: milyen volt akkor, amikor még nem volt egerüönk, hanem minden a billentyűk lenyomásától függött.............................