Tegnap este elhúztam 6-kor haza.... és persze, hogy lelkiismeretfurdalásom lett, mert még legalább 1-2 órát nyomhattam volna az ipart. De ha akkor bent maradok, akkor nem is tudom mi történt volna velem. Már olyan szinten fájt a gyomrom az idegtől, hogy az éreztem még otthon is, hogy bárkit megmarok, ha közelembe jön. Csak ültem és azon gondolkodtam, hogy mivel tudom az agyam kimosni. Ilyen talán még sosem volt.

Az még hagyján, hogy megírtam tegnap azt a h*lye levelet, de el is küldtem. Ha ma írom, már sokkal kevésbé lett volna bántó, de tegnap még nem tudtam szépen mosolyogni az apró beszóláson sem.
Én, aki soha nem káromkodik, egyre csúnyábbakat mondok és gondolok. Megkezdődött a demoralizációm...

Tegnap éreztem először, hogy szükségem lenne valami olyan technikára, amivel tudatosan le tudom nyugtatni magam. Ebben az időszakban mindig pattanásig feszülnek az idegeim, de eddig egy jó bőgéssel mindent el lehetett intézni. Most viszont semmi sem használt, csak dolgozott bennem az az iszonyú.... nem is tudom megfogalmazni mi. Valami agykontroll kellene...

Mindig, mindig megbánom, ha megírom a fórumra, hogy kivagyok. Senki nem érti, hogy mi történik velem. Igazából én is ezeket mondanám magamnak, ha kívülálló lennék. És közben meg egyszerűen nem tudom megtenni, hogy visszanézés nélkül itt hagyjak mindent. Túl sok ember függ most attól, hogy meddig bírom. És ha nem hagyom el magam, még bírni fogom. Kell!