nem szex és nem nyújork

Megint itthon vagyunk, beteg a kicsi, de most nem vagyunk rabok, megyünk motorozni a patakhoz, meg fel a hegyre diót és gesztenyét szedni, vagy autóval le a Duna partra kavicsot dobálni.
Jó, hogy a kicsi már naffiú és lehet vele mozogni. Jó, hogy van autó.

Azt látom magamon, hogy a rettenetes álmom tényleg csak elfojtott belső félelemből született, abból a félelemből, hogy nem vagyok elég jó anya.
De azt tapasztalom, hogy ismét odaadó vagyok. És ez jó.

(kellenek a rémálmok, hogy az ember tudja, mi az érték, mi a fontos)