A piac esőben egy igazán demokratikus intézmény. Ázik mindenki.
Az első körben még szívtam a fogam, szedtem a lábaimat, egyensúlyózva a pocsolyák között. Mire megvettem a betevők felét, eluralokodott rajtam a harcikedv és mint egy szamuráj küzdöttem az ellenséggel. Bőszen kerülgettem a szépnek látszó epret, az alul szépséghibás körtéket, ádáz pillantásokat löveltem a kiovasztott húsok felé és kerestem az IGAZIT, mindenből!
Van egy hagymás bácsink, akit a Sz. fedezett fel magunknak, ő lévén nagy lilahagyma fogyasztó. A bácsi nem a szemedbe néz, hanem a dekoltázsodat és a lábaidat (Sz. lábát persze nem nézi) Hoppá, egy potyautas!
Na, folyt. köv. ! Így nehéz kibontakozni, ülenek a nyakamon!
szép napot, napló, este jövök!