Kedves Vanda!

Kisfiam 2 éves 3 hónapos. Nagyon korán kezdett beszélni már másfél éves kora körül legalább 100 szót tudott. Soha nem erőltettük és mindenki csodálta, hogy milyen szépen beszél. Azóta már mondatokban tisztán beszél. illetve így volt ez 3 héttel ezelőttig. Azóta elkezdett dadogni. úgy vettük észre egyre rosszabb a helyzet.
A családi körülményeink rendezettek ezért nagyon kiegyensúlyozott és boldog gyerek.
Soha nem produkáltattuk, nem erőltettünk rá semmit.
Amikor elkezdett dadogni úgy csináltunk mintha nem történne semmi, soha nem szóltunk rá, nem javítgattuk, hagytuk hátha ha nem reagálunk rendeződik a dolog.
A mondókákat hibátlanul mondja, amiket kívülről tud.
Ha fáradtabb jobban dadog.
Kerestük a lehetséges okokat. A gyermekorvos azt mondta, hogy ez ebben a korban előfordul és majd kinövi.
De ez nem megnyugtató válasz számunkra, mert szakember véleményét is szeretnénk tudni.
Kérdésem, hogy ön szerint el kell e vinni szakemberhez, illetve mit tudunk mi szülők tenni, azonkívül, hogy türelmesek, odafigyelők vagyunk. Sok mesét, mondókát olvasunk, szépen beszélünk vele.
Az orvos kérdezte hogy nem ijedt e meg valamitől, mert attól is lehet. Gondolkoztunk és 2 dolog történt ami esetleg említésre méltó lehet. Megijedt egy kutyától, és egyszer hanyatt esett és beverte a fejét hátul. de egyik se tűnik olyan nagy dolognak, persze ezektől is lehet a doktornő szerint.
Kérném a segítségét, hogy érdemes e logopédushoz fordulni, illetve hogy hogyan tudunk mi szülők segíteni.

Válaszát előre is megköszönve,

Tisztelettel:

Simonné Tóth Éva