|
Kérdezz-felelek
30 éves múltam, tavaly márciusban elsőre összejött a baba, de áprilisban elvetéltem a 8. héten, addig orvos nem látott, a vetélés után két nappal mentem volna először nőgyógyászhoz. A kórházban a doktornő 8 hetes terhességről beszélt és úgy látta, kicsi az esély hogy magától teljesen kitisztuljon így művi úton aznap befejezte. A ciklusom helyre állt, 2 menstruáció után - júliusban elkezdtünk újra próbálkozni. Szeptemberben volt egy halvány pozitív tesztem, de 2-3 nap késéssel megjött. Novembertől Inofolicot ittam, januártól progeszteron pótlást kaptam. Februárban lett csak újra pozitív a tesztem. Petefészek ciszta és kisebb hematóma látszódott már az 5. héten, a 6. héten még nem volt szívhang. Aztán a 8. héten újra elvetéltem, most azt mondták kb 5-6 hetesen megállt a fejlődés, ezért is engedték meg, hogy otthon tisztuljak. A ciklusaim mindig rendszeresek voltak, fogamzásgátlót sok sok évvel ezelőtt szedtem csak rövid ideig, az évi szűréseken sose látszott probléma. Lehet ez csak a véletlen műve? Természetesen kivizsgáltatjuk magunkat, ha nem találnak problémát, mikor kezdhetünk újra próbálkozni?
Köszönettel,
Borbála
Mindenek előtt tisztázni kellene a vetélés okát.
Eze közül csak néhányat említek:
A magzat megmaradása: a természet csodája
A magzat fiziológiás „transzplantátumnak” tekinthető – azaz olyan, mint egy átültetett szerv, amelyről tudjuk, hogy a legnagyobb veszélyt a kilökődése jelenti A természet csodája, hogy egy immunológiai értelemben félig „idegen” magzat egyáltalában megtapad a méhben, később pedig nem minden esetben lökődik ki. Ennek a védelemnek immunológiai és hormonális okai is vannak.
Milyen immunológiai mechanizmusok biztosítják a magzat megtapadását és fejlődését?
Az endokrinológia, az immunológia és a genetika módszereinek alkalmazása forradalmi változásokat eredményezett a terhességgel kapcsolatos kutatásokban. Tudjuk, hogy a magzat kilökődését számos védő mechanizmus akadályozza. A terhesség alatt ugyanis megváltozik az immunrendszer szabályozása. Ennek lényege, hogy az immunológiai védekezésért, az antitestek termelődéséért felelős Th2 limfociták és az általuk termelt anyagok mennyisége növekszik, ezzel szemben a Th1 (sejtes immunitásért felelős) limfociták száma és funkciója csökken. Ennek következtében az utóbbi által közvetített immun- és autoimmun folyamatok aktivitása csökken, ezért élettani körülmények között a terhesség 2. trimeszterétől (a 4. hónaptól) kezdve az autoimmun betegségek tünetei általában javulnak. Ez egy élettani immungátlás, azaz kényes egyensúly, ami feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a magzat megmaradhasson. Ha viszont ez a fiziológiás immungátlás nem alakul ki, akkor kóros terhesség és spontán abortusz következhet be.
Mi a kapcsolat az autoimmun pajzsmirigybetegség, a meddőség és a spontán vetélések között?
Az autoimmun pajzsmirigybetegségben szenvedőknél a pajzsmirigyhormonok viszonylagos, ill. abszolút hiánya figyelhető meg. A magas pajzsmirigy elleni antitest-szint (TPO) és a csökkent pajzsmirigy-aktivitás káros a magzat szempontjából. A terhesség, sőt a fogantatás előtt a csökkent működést, azaz a hipotireózist megfelelő gyógyszeres kezeléssel el kell kerülnünk, ami azonban nem egyszerű feladat, mivel kicsiny az ún. „terápiás ablak” – azaz nem könnyű megtalálni az ideális dózist és készítményt.
Ezen a honlapon megtalál több általam írt javalatot is.
Jó egészséget kívánok: