Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Doktor Úr!
A segítségét szeretném kérni. 29 éves vagyok. A problémám összetett, ezért kérem, engedje meg, hogy az elejéről kezdjem.
A kezdetektől fogva rendszertelen a menstruációm, nagyon erős görcsökkel, hányással, hasmenéssel, migrénnel. Panaszaim miatt a nőgyógyászom 16 éves koromban fogamzásgátló szedését tanácsolta (Diane 35). Soha semmilyen hormonvizsgálat nem volt. Sem a fogamzásgátló felírása előtt, sem közben.
18 évesen orvost váltottam, aki azonnal abbahagyatta velem a Diane szedését. A következő 1,5 évben folyamatosan véreztem megállás nélkül. Mivel vérzéscsillapítók nem használtak, újabb fogamzásgátlót javasolt az orvos (Milligest).
Ismét nőgyógyászt váltottam, majd 21 éves koromban méhszájseb és P3 miatt azt javasolta a nőgyógyászom, hogy hagyjam abba a fogamzásgátlót. Nagyjából 3 év kellett, hogy viszonylag rendeződjön a ciklusom. 24 éves koromban volt az első átfogó hormonvizsgálatom. Ekkor a totál tesztoszteronom nagyon alacsony volt (1.99 nmol/l a 9.9-27.8-as ref. tartomány mellett), illetve magas volt a prolaktin szintem (419 mIU/l a 86-324-es ref. tartomány mellett).
27 évesen alhasi fájdalmak kezdődtek, de a nőgyógyász rövid vizsgálat után megállapította, hogy „panaszai nem nőgyógyászati eredetűek”. Néhány nappal később a kórház sürgősségi osztályára kerültem vakbélgyanúval, majd kiderült, hogy a bal petefészkem jelentősen meg van nagyobbodva és tele van cisztákkal. A pajzsmirigy hormonjaim rendben voltak, de a prolaktin szintem nagyon magas volt (1644 mIU/l a 102-496-os ref. tartomány mellett). A veszprémi kórházban végzett sella MR vizsgálat negatív lett. Bromocriptint szedtem fél évig (napi fél tablettát), aminek hatására 200 mIU/l lett a prolaktinom. A gyógyszer abbahagyását követően ez a szint folyamatosan emelkedett (450 mIU/l-ig). Mivel az alhasi fájdalmak nem csökkentek, illetve a petefészken lévő képlet és a magas ca125 érték (114 U/ml a 0.1-35-ös ref. tartomány mellett) felvetette az endometriózis gyanúját, az orvosom műtétet javasolt. A műtét kettős kimenetelű volt, mert a szövettan nem igazolta az endometriózist, viszont az operáló orvos 100%-ig biztos benne, hogy az volt (nagyjából egy tucatnyi kis endometriózis szigetet távolított el a hashártyáról, egy pedig a húgyhólyagon maradt, amit nem tudott eltávolítani).
A műtét után 2 hónappal újra visszatértek a fej és hasi fájdalmak, illetve az újabb labor ismét emelkedett prolaktin szintet igazolt (1355mIU/l a 102-496-os ref. tartomány mellett), így újabb MR következett ezúttal a SOTE-n. Ennek az eredménye: „Kissé tömegesebb hypophysis állomány. A hypophysis állomány bal oldalán 3 mm nagyságú microadenoma lehetőségét felvető eltérés ábrázolódik.”
Két célom van: élhető életminőség (melyet az endometriózis gátol meg) és gyermekáldás (melyet a prolaktinóma gátol meg).
Véleményét szeretném kérni abban, hogy Ön szerint melyik probléma kezelésével érdemes kezdeni (amennyiben lehetséges rangsorolni), illetve milyen lehetőségek vannak? Ha sikerül csökkenteni esetleg gyógyszeresen a prolaktin szintet, egy esetleges terhességnél megnöveli-e a vetélés valószínűségét a tapasztalatok szerint a gyógyszer abbahagyása, illetve maga a terhesség növelheti-e az adenómát? Tapasztalatai alapján az én esetemben milyen terápiát javasolna? Ha gyógyszerek közül kell választani, melyiket preferálná az itthon kapható 3 készítmény közül az adenóma kapcsán, illetve endometriózis kapcsán és miért?
Megtisztelő válaszáért előre is hálás vagyok.
Tisztelettel: Janka
A segítségét szeretném kérni. 29 éves vagyok. A problémám összetett, ezért kérem, engedje meg, hogy az elejéről kezdjem.
A kezdetektől fogva rendszertelen a menstruációm, nagyon erős görcsökkel, hányással, hasmenéssel, migrénnel. Panaszaim miatt a nőgyógyászom 16 éves koromban fogamzásgátló szedését tanácsolta (Diane 35). Soha semmilyen hormonvizsgálat nem volt. Sem a fogamzásgátló felírása előtt, sem közben.
18 évesen orvost váltottam, aki azonnal abbahagyatta velem a Diane szedését. A következő 1,5 évben folyamatosan véreztem megállás nélkül. Mivel vérzéscsillapítók nem használtak, újabb fogamzásgátlót javasolt az orvos (Milligest).
Ismét nőgyógyászt váltottam, majd 21 éves koromban méhszájseb és P3 miatt azt javasolta a nőgyógyászom, hogy hagyjam abba a fogamzásgátlót. Nagyjából 3 év kellett, hogy viszonylag rendeződjön a ciklusom. 24 éves koromban volt az első átfogó hormonvizsgálatom. Ekkor a totál tesztoszteronom nagyon alacsony volt (1.99 nmol/l a 9.9-27.8-as ref. tartomány mellett), illetve magas volt a prolaktin szintem (419 mIU/l a 86-324-es ref. tartomány mellett).
27 évesen alhasi fájdalmak kezdődtek, de a nőgyógyász rövid vizsgálat után megállapította, hogy „panaszai nem nőgyógyászati eredetűek”. Néhány nappal később a kórház sürgősségi osztályára kerültem vakbélgyanúval, majd kiderült, hogy a bal petefészkem jelentősen meg van nagyobbodva és tele van cisztákkal. A pajzsmirigy hormonjaim rendben voltak, de a prolaktin szintem nagyon magas volt (1644 mIU/l a 102-496-os ref. tartomány mellett). A veszprémi kórházban végzett sella MR vizsgálat negatív lett. Bromocriptint szedtem fél évig (napi fél tablettát), aminek hatására 200 mIU/l lett a prolaktinom. A gyógyszer abbahagyását követően ez a szint folyamatosan emelkedett (450 mIU/l-ig). Mivel az alhasi fájdalmak nem csökkentek, illetve a petefészken lévő képlet és a magas ca125 érték (114 U/ml a 0.1-35-ös ref. tartomány mellett) felvetette az endometriózis gyanúját, az orvosom műtétet javasolt. A műtét kettős kimenetelű volt, mert a szövettan nem igazolta az endometriózist, viszont az operáló orvos 100%-ig biztos benne, hogy az volt (nagyjából egy tucatnyi kis endometriózis szigetet távolított el a hashártyáról, egy pedig a húgyhólyagon maradt, amit nem tudott eltávolítani).
A műtét után 2 hónappal újra visszatértek a fej és hasi fájdalmak, illetve az újabb labor ismét emelkedett prolaktin szintet igazolt (1355mIU/l a 102-496-os ref. tartomány mellett), így újabb MR következett ezúttal a SOTE-n. Ennek az eredménye: „Kissé tömegesebb hypophysis állomány. A hypophysis állomány bal oldalán 3 mm nagyságú microadenoma lehetőségét felvető eltérés ábrázolódik.”
Két célom van: élhető életminőség (melyet az endometriózis gátol meg) és gyermekáldás (melyet a prolaktinóma gátol meg).
Véleményét szeretném kérni abban, hogy Ön szerint melyik probléma kezelésével érdemes kezdeni (amennyiben lehetséges rangsorolni), illetve milyen lehetőségek vannak? Ha sikerül csökkenteni esetleg gyógyszeresen a prolaktin szintet, egy esetleges terhességnél megnöveli-e a vetélés valószínűségét a tapasztalatok szerint a gyógyszer abbahagyása, illetve maga a terhesség növelheti-e az adenómát? Tapasztalatai alapján az én esetemben milyen terápiát javasolna? Ha gyógyszerek közül kell választani, melyiket preferálná az itthon kapható 3 készítmény közül az adenóma kapcsán, illetve endometriózis kapcsán és miért?
Megtisztelő válaszáért előre is hálás vagyok.
Tisztelettel: Janka
Tisztelt Janka!
Szomorú történetének olvasása közben több gondolatom is volt. Valóban sajnálatos, hogy endokrin vizsgálat(ok) nem történtek. Igyekszem a legfontosabbakra koncentrálni, jóllehet nyilvánvaló, hogy részletesebb immuno-endokrin kivizsgálás nélkül távoli (tele) helyes diagnózis és kezelés nem adható.
Mielőtt azt a kérdést tenné fel Ön és a hasonló betegségben szenvedő betegtársa, hogy hogyan juthattam ide -néhány megjegyzést szeretnék tenni. A megszakítás nélkül alkalmazott hormonális fogamzásgátlásnak sajnos nem kívánt késői következményei lehetnek, ehhez társulnak azok az anyagok,amelyek további rizikót jelentenek:
Szerencsére egyre több ismerettel rendelkezünk az emberi hormonrendszerre zúduló veszélyekről és azok forrásairól. Riasztó következtetésekkel járó kutatási eredmények igazolják az EDC-k (Endocrine Disrupting Chemicals) emberi szervezetre gyakorolt hatásait: bebizonyosodott, évtizedeken át elsiklottunk a hormonháztartás egyensúlyát súlyosan megzavaró, élelmiszerekben, ivóvízben, kozmetikai és háztartás-vegyipari termékekben, műanyagokban és egyéb úton ránk leselkedő ártalmak felett. Az időzített bomba már ketyeg. A következmények súlyosak: autoimmun betegségek, elhízás, meddőség, sterilitás, megváltozó nemi jelleg!
Az emberi tevékenységből fakadó civilizációs ártalmak egyik legveszélyesebb válfaját máig alulértékelve, egyes esetekben elhallgatva kezelik. A közelmúltban egy hazai város ivóvízellátó rendszerében találtak súlyos hormonhatású növényvédőszer-maradványokat, a megengedett egészségügyi határérték mintegy húszszorosát elérő koncentrációban. Az egyebek mellett az ösztrogénhatású atrazint tartalmazó ivóvíz akár tartósan, hosszú időn keresztül is szennyezhette az adott térség ivóvíz-készletét. Több más kémiai vegyülethez hasonlóan az atrazin drasztikus mértékben avatkozik be az élőlények androgén-ösztrogén hormonegyensúlyába, rendkívül súlyos ösztrogéndominanciát előidézve: állatkísérletek során hasonló dózis megváltoztatta a kísérleti állatok nemét! Szakemberek véleménye szerint hosszútávon az ilyen hormonhatásnak kitett gyermekek szervezetében nemkívánt irányt vehet az ivarmirigyek fejlődése, melynek következménye akár hermafroditizmus is lehet.
A hazánkban a hatvanas évek elejéig engedélyezett és rendkívül nagy mennyiségben alkalmazott növényvédőszer, a DDT (dietil-difenil-triklóretán) is hasonló hatással rendelkezett. Klinikai vizsgálatok azt mutatják, a DDT bomlástermékei gyakorlatilag minden, ma élő ember szervezetében megtalálhatók, az idősebb korosztálynál éppúgy, mint a fiatal anyák tejében. E vegyület lebomlási ideje ugyanis rendkívül hosszú, becslések szerint akár 100 év is lehet, ráadásul a DDT-t egyes országokban továbbra is alkalmazzák, így az onnan érkező zöldségek és gyümölcsök révén mind a mai napig reális veszélyforrást jelent hazánkban is. A DDT fő mellékterméke, a DDE a testben rendkívül erőteljes anti-androgénként viselkedik, vagyis gátolja a férfihormon hatásait.
A dioxin az iparilag alkalmazott fehérítési folyamatok mellékterméke, erőszakos xenoösztrogén (idegen ösztrogén). Elsősorban olyan termékekben található meg, amelyek fehérítési eljáráson estek át, mint például a tamponok, betétek, a fehérített toalettpapír, zsebkendők, pelenkák. Gyakran bukkannak rá mezőgazdasági termékekben, mivel évtizedeken át jelen volt a növényvédő szerekben is. A leggyakoribb dioxin-forrás az iparilag tartott állatok húsa, és ebből adódóan tejtermékekben szintén előfordulhat.
Egyáltalán nem pesszimista becslések szerint jelenleg közel százezer (!), a hormonháztartást befolyásoló vegyület van forgalomban a világon. Ezek a kémiai anyagok sokkal nagyobb koncentrációban lehetnek jelen a szervezetünkben, mint a saját hormonjaink, hatásuk tehát rendkívül erős. A természetes ösztrogének óriásmolekulákhoz, ösztrogén-receptorokhoz kapcsolódva lépnek működésbe. A xenoösztrogének szintén ezekhez a receptorokhoz kapcsolódnak, és ugyanazt a hatást fejtik ki, mint a természetes ösztrogének: a különbség az, hogy a mesterséges hormonok és hormonhatású vegyületek több receptort tudnak aktiválni, ezzel erősebb az ösztrogénhatásuk. A xenoösztrogének elterjedése lehet az egyik magyarázata egyebek mellett a metroszexuális típus férfiak körében történő megjelenésére: ezekre a férfiakra jellemző egyebek mellett a szőrtelenség és a terméketlenség.
Az EDC-anyagok hormonháztartást megzavaró vegyületek, amelyek károsítják a természetes hormonok termelését, kibocsátását, transzportját, kötődését, reakcióját és kiürülését . Az EDC-ket egyre nagyobb mennyiségben állítják elő, és egyre számottevőbb dózisban kerülnek ki a természetbe, így az eddig elhanyagolható veszélyforrásnak hitt szennyezések jelentősége felértékelődött. Ilyen irányú kutatások korábban nem, illetve elvétve voltak, ezért csak napjainkban kezdjük felismerni a hormonhatású anyagok valós rizikófaktorait és következményeit: az orvostudomány, a biológiai és a biokémia már helyén kezeli a benne rejlő elképesztő veszélyeket, hiszen az EDC-k számtalan, erőteljes változást idézhetnek elő az emberi szervezetben. A felismerés egyik első állomása volt a hetvenes években a klórozott szénhidrogéneket tartalmazó növényvédő szerek káros hatásainak észlelése. Kutatók felfigyeltek arra, hogy a DDT hatására sirálypopulációkban relatíve rövid időn belül eltolódott a nemek aránya, a nőstények javára. Egyes országokban az ösztrogén-dominanciát kiváltó dioxin-szennyeződésnek tudták be, hogy a megfigyelt időszakon belül arányaiban közel felére csökkent az újszülött fiúk száma. EDC-hatású anyagok a levegőben is megtalálhatók: a gumi, a műanyagok égéstermékeinek belélegzésével kerülnek be a szervezetbe. Nem szabad szótlanul elmenni az éppen aktuális japán nukleáris katasztrófa egyik mellékhatásaként a pajzsmirigy működésében beálló változások mellett sem, melyek szintén megzavarják a hormonegyensúlyt.
Hormonhatású anyagok azonban minden háztartásban megtalálhatók: mosószerekben, mosogatószerekben, öblítőkben, kozmetikumokban, műanyagedényekben. A helyzetet súlyosbítja, hogy az EDC-k természetbeni elegyeinek hatáskombinációja egyelőre még feltáratlan, de az ösztrogén-szinergizmus nem pusztán feltételezés, hanem bizonyított tény. A hormonhatás észlelésére enzimtesztek és biológiai megfigyelések is alkalmasak. Az EDC-k kimutatására a helyi adottságoknak megfelelő monitoring-fajokat (Sentinel Species) érdemes alkalmazni, amelyek érzékenyebbek, mint más állatfajok és az emberi szervezet, így kellő időben felismerhetők a káros hatások, még mielőtt azok humán vonatkozásban jelentkeznének. Legkönnyebben a közvetlen EDC-hatások észlelhetők, melyek abnormális nemi viselkedésben, a nemek arányának eltolódásában és a hermafroditizmus kialakulásában nyilvánulnak meg.
A háztartásokból távozó szennyvíz nagy mennyiségben tartalmaz női hormonokat. A vizsgálatok szerint ezek nagyobb része terhes nőktől és alapesetben a női szervezetből származik, kisebb hányadát a fogamzásgátló szerek maradványai adják. A szennyvízben megtalálható EDC-k detektálása és kiszűrése egyelőre megoldatlan probléma. Vízügyi szakemberek állítják, az ösztrogénszármazékok maradványainak emberi szervezetre gyakorolt hatása elhanyagolható, még akkor is, ha nyilvánvalóan óriási mennyiségű hormonhatású anyag áramlik természetes vizeinkbe, veszélyeztetve egyrészt közvetlenül a vizek élővilágát, közvetve pedig a tápláléklánc révén a szárazföldi élőlényeket, ezzel a szennyeződés kibocsátóját, az embert is. A szennyvízben található hormonhatású vegyületek jelenlétét igazolják azok a megfigyelések is, melyek arról számolnak be, a szennyvízkiömlések közelében élő halak nemi jellege igen rövid idő alatt megváltozik.
Szakmai körökben ismert, egy gyógyszergyár fogamzásgátló szereket előállító részlegében a levegőből a szervezetbe kerülő hatóanyagok hatására az ott dolgozó férfiak hormonszintje olyan mértékben megváltozott, hogy megindult a mellnövekedésük. A fogamzásgátlók veszélyei mellett azért sem lehet elsiklani és hatásukat alábecsülni, mert az emberi szervezetbe számtalan, hasonló vegyület kerül be, melyek hatása összegződik.
Még a növényvédő szereknél és a fogamzásgátlóknál is veszélyesebbek a háztartásokban mindennap használt, a bőrön keresztül is felszívódó, mosó-, mosogató- és tisztítószerekben és az öblítőkben fellelhető hormonhatású vegyületek. Ezek többezer tonnás mennyiségben szennyezik a környezetet, jelenlétük esetenként kimutató ivóvízből is. Nagy kockázatot hordoznak a klórszármazékokat tartalmazó tisztító- és fertőtlenítőszerek (például uszodák vizében, háztartási fertőtlenítőszerekben). Hormonhatásaik ellen nem elegendő kesztyűvel védekezni, hogy a bőrfelületen át ne jussanak be a szervezetbe, gondoskodni kell arról is (például maszkkal), hogy az orr nyálkahártyáján keresztül se lélegezzük be.
Hormonháztartást befolyásoló kémiai anyagokat tartalmaznak a teflonedények és a konzervek: a konzervek belső felületét egy műanyag borítással látják el, annak érdekében, hogy a tárolt élelmiszer ne kapjon fémes ízt. Kiderült, ez a borítás BPA-t tartalmaz. A BPA (biszfenol-A) radikális hatású xenoösztrogén, elsősorban a hőre lágyuló műanyagokban található meg, mint például az ásványvizek és az üdítőitalok palackjai: a BPA veszélyeivel maguk a gyártók is tisztában vannak, de azzal védekeznek, hogy az csak hő hatására oldódik ki. A gyakorlatban azonban ellenőrizhetetlen, hogy egy palack hányszor és milyen mértékben volt kitéve hő hatásának, mire eljut a fogyasztóhoz, illetve míg a benne tárolt italt elfogyasztják.
Miután évente számtalan új vegyi anyag kerül kereskedelmi forgalomba, majd a felhasználásukat követően a környezetbe, az újabb és újabb mosószerekkel, kozmetikumokkal, műanyag-adalékokkal, festékekkel, a jövőben a rendelkezésre álló vizsgálati módszerek segítségével rendszeresen ellenőrizni kellene, hogy ezekből ténylegesen milyen mértékben szabadul fel hormonhatású anyag.
Egyes források szerint az iparilag nevelt állatoknak rendszeresen adnak xenoösztrogéneket, hogy ezáltal gyorsabban hízzanak és legyen vízvisszatartásuk. Az 1970–80-as években Puerto Ricóban a három-négyéves lánygyermeknél a pubertáskor kezdetére jellemző testi változásokra lettek figyelmesek, kisfiúknál pedig mellnövekedést tapasztaltak. A feltételezett ok: az elfogyasztott húsokban nagyon magas volt az ösztrogéntartalom. Az állattenyésztésben felhasználható adalékanyagokra vonatkozóan az elmúlt évtizedben Európában számtalan tiltó rendelkezés lépett életbe, ám a megbízhatatlan forrásból származó húsok még mindig rizikófaktort jelenthetnek.
A kozmetikai termékek tartósítására használt parabenek is xenoösztrogének, s bizonyos mennyiségben a bőrrel való érintkezés során, vagy a bőr alá jutva azonnali sejtburjánzást indíthatnak el. A felsoroltakon kívül a mindennapok során számtalan xenoösztrogénnel kerülünk kapcsolatba: ilyenek az avasodásgátlók az élelmiszerekben és a kozmetikumokban, de kockázatot jelentenek az ételszínezékek, a fakonzerválók, a rovarirtók és a napozószerek egyes alapanyagai is.
A hormonhatású anyagok veszélyeire történő figyelemfelkeltés az első lépést jelenti a megoldás felé vezető úton. Az élelmiszerek minőségellenőrzésének társadalmi szinten történő felvállalása, a kemikáliák alkalmazásának visszaszorítása nagy előrelépést jelentene, de az egyén szintjén is tudatosabbá kell válni a megbízható minőségű élelmiszerek fogyasztása terén. Hazánkban átlagosan már minden második ember nem túlsúlyosnak, hanem kifejezetten elhízottnak tekinthető, ami köszönhető a nem megfelelő táplálkozásnak. Az elhízás okai azonban visszavezethetők a hormonhatású anyagok hatásaira is. Az ösztrogén ugyanis a zsírszövetben elraktározódik, és minél nagyobb egy szervezet zsírraktára, annál több ösztrogén termelődik. A felhalmozódott zsírraktárak pedig méregraktárként és egyfajta hormontermelő, endokrin-depóként funkcionálnak. A fogyás, de főleg a hirtelen súlyvesztés elsősorban azért veszélyes, mert a zsírszövetben tárolódott méreganyagok hirtelen, nagy mennyiségben jutnak be a véráramba, és a szervezetben rendkívül rövid időn belül drasztikus válaszreakciókat indítanak el.
MIT TEHETÜNK?
Az elénk kerülő termékek káros hatásait elkerülni nehéz, ennek ellenére tudatosan sokat tehetünk egészségünk érdekében:
• Élelmiszert csak megbízható, hazai forrásból vásároljunk
• A friss zöldségek, primőrök veszélyt hordozhatnak (kemikáliák)
• Kerüljük a puhább műanyagokat: minél puhább a műanyag, annál könnyebben válik ki belőle xenoösztrogén
• Ne tároljunk, és soha ne melegítsünk ételt műanyag dobozban, mikrohullámú sütőben, főleg ne fóliával letakarva
• Kerülni kell a teflonbevonatú edények használatát
• Ne hagyjunk műanyagpalackos vizet vagy üdítőitalt meleg helyen, napon, kocsiban: hő hatására kioldódik belőle a méreganyag
• Egyszerű összetételű mosóport és mosogatótablettát használjunk, minél alacsonyabb vegyszertartalommal
• Ruhamosást követően ne használjunk öblítőt
• Ne alkalmazzunk klórszármazékokat tartalmazó tisztítószereket
• Kerüljük az olyan kozmetikumokat, amelyekben paraben van: használjunk biotermékeket
• Mellőzzük a körömlakk és a körömlakklemosó használatát
• Természetes alapanyagú parfümöt használjunk: sok parfüm és légfrissítő tartalmaz parabent
• Óvakodjunk a mérgező anyagokat tartalmazó festékektől, rovarirtóktól
• Fogyasszunk szabadgyök-fogókat: E-vitamint, szelént
Az iparilag fejlett országokban már kezdik helyén kezelni a hormonhatású anyagok rendkívüli veszélyeit, annak érdekében, hogy az EDC-k jövőbeli beláthatatlan következményeit megakadályozzák. A veszély valódi mértékének felismerését némiképp gátolja, hogy humán kísérleteket hormonhatású anyagokkal természetesen nem lehet végezni, és hogy az EDC-k hatásmechanizmusa és egyes, nekik tulajdonítható következmények közti összefüggéseket sem lehet egzakt módon megállapítani. Ráadásul egy részük évek alatt fejti ki hatását.
Ami biztos: a mindennapokban jelen lévő hormonhatású anyagok óriási veszélyeket hordoznak. Csodálkozunk, korábban ismeretlen hormonális problémák felszínre kerülésén, elméleteket gyártunk az egyre gyakoribb nemi identitásváltozások tudományosan egyelőre még nem igazolt genetikai hátterét firtatva, figyelmen kívül hagyva a legkézenfekvőbb potenciális okokat: a hétköznapok hormonhatásait.
Rátérve konkrét kérdéseire:a két céljával: élhető életminőség (melyet az endometriózis gátol meg) és gyermekáldás (melyet a prolaktinóma gátol meg) teljes mértékben egyetértek és ennek elérésére valóban még így utólag is törekedni kell(ene).
I. A prolaktin fokozott termelésében szerepet játszó okok két fő csoportra oszthatók:
• Nem daganatokra
o Élettani fokozott termelés: terhesség alatt, szoptatás idején
o Stressz hatására
o Csökkent pajzsmirigyműködésben (hypothyreosisban)
o PCOS-ban (Policisztás ovárium szindrómában)
• Daganatokra (az agyalapi daganatok többségét teszik ki!)(3. ábra)
o Mikroadenoma (átmérője <10 mm)
o Macroadenoma (átmérője ≥10 mm).
A prolaktin fokozott termelődés tünetei:
Nőknél:
• A klasszikus tünetek a különböző súlyosságú menstruációs zavarok, a menzesz hiánya esetleg szabálytalan menzesz
• Meddőség
• Tejcsorgás
Fontos, hogy a gyógyszerek jelentős mértékben képesek a prolaktin szint növelésére, ezért tünetek kiváltására (a teljesség igénye nélkül):
• Depresszióban alkalmazott készítmények:”szelektív szerotonin „reuptake” gátló antidepresszánsok”, triciklikus antidepresszánsok
• Feszültségoldó készítmények pl: benzodiazepin.
• Hányáscsillapítók, gyomorpanaszok esetén alkalmazott készítmények: metoclopramid (pl. Cerucal)
• Altatók
• Vérnyomáscsökkentők: Dopegyt, Verapamil.
• Allergia elleni szerek: az ún. antihisztaminok.
• A gyomorsav működését gátló, ún. H2-receptor-blokkolók, protonpumpa gátlók
• Epilepszia elleni készítmények
• Hormonok: női hormonok (ösztrogének, antiandrogének.) fogamzásgátlók
Gyógyítás: „A dopaminagonista” (bromocriptin, valamint az újabban kifejlesztett quinagolid és cabergolin) kezelés az esetek közel 90%-ában hatásos, és nagyon lényeges, hogy nemcsak a szérum prolaktinszintjét redukálja, hanem többnyire a tumor méretet is csökkenti, ezért manapság prolactinoma esetén idegsebészeti műtét vagy sugárkezelés csak ritkán, speciális esetekben válik szükségessé!!!!
Prolactin és terhesség
A prolaktin felfedezése és a képződésének befolyásolása nagy előrelépés volt a meddőség gyógyszeres terápiájában. Kérdés azonban, hogy a bromocriptin jelent-e kockázatot a magzat számára, illetve kockázatos-e a prolactinomával társult terhesség az anya számára? Az agyalapimirigy térfogata a terhesség során élettani körülmények során is jelentősen növekszik Terhesség vállalása csak több hónapos bromocriptin kezelés után tanácsos. A terhesség megállapítása után a bromocriptin elhagyását javasolták. Ez a helyzet már megváltozott, egyéni mérlegelés alapján lehet a kezelést folytatni. Több kedves betegemnek egészséges gyeremeke született!
II.Az endometriosis rejtélyes betegség, amely a nőket a reproduktív életéveikben érinti. A név az "endometrium" szóból származik, amely a méh bélfelszínét borító szövet. A méhnyálkahártya minden hónapban a menstruációs ciklus során felépül és leválik. Az endometriosis betegségben az endometriumhoz hasonló szövet található a szervezet más területein, a méh üregén kívül. Ezen a méh üregén kívül elhelyezkedő endometrium szövetet nevezzük endometriosis csomónak, implantátumnak vagy növedékeknek. Ezek a csomók fájdalmat, meddőséget és sok más problémát okozhatnak.
Az endometriosis csomók leggyakoribb elhelyezkedése a hasüreg, magába foglalva a petefészkeket, a petevezetőket, a méhet függesztő szalagokat, a hüvely és végbél közötti réteget, a méh külső felszínét és a medence hashártyaborítékát. Ezen szigetek ritkán előfordulhatnak hasi sebészeti beavatkozások hegében, a gátmetszés hegében, a belekben, vagy a végbélben, a hólyagban, a hüvelyfalban, a méhnyakban vagy a szeméremtesteken. A hasüregen kívül a tüdőben, a végtagokon is észleltek már endometrialis csomókat. Ezek azonban igen ritkák. Az endometriosis megbetegedés nem rosszindulatú, rákos megbetegedés, hanem egészséges szövetnek nem szokványos helyen való előfordulását jelenti (Az elmúlt néhány évben gyakrabban írtak le az endometriosissal bizonyos összefüggésbe hozható más rosszindulatú megbetegedést). Az endometriosis csomók a méh nyálkahártyához hasonlóan reagálnak a női hormonokra a menstruációs ciklus során. Minden hónapban hasonlóan felépülnek, és menstruációs vérzés formájában leválnak.
Szemben a méh nyálkahártyájával, a méh üregén kívül elhelyezkedő endometriosis szövet számára nincs lehetőség a testüregből való kijutásra. Ennek eredménye belső hasüregi vérzés, a szövettörmelék szétesése majd kijutása a csomóból, a csomót övező területen következményes gyulladással és hegképződéssel. A csomók megrepedése esetében. Annak elhelyezkedésétől függően egyéb szövődmények is felléphetnek - újabb területre való szóródás, összenövések képződése, bélvérzés vagy elzáródás, hólyag működési zavar - vérvizelés, görcsös vizelés - egyéb panaszok.
A tünetek általában az idő előre haladtával romlanak, bár bizonyos esetekben a tünetek javulása majd újra kialakulása a jellemző.
Kétség kívül az endometriosis az egyik legrejtélyesebb betegség, mely a nőket érinti. Ahogy telik az idő, egyre többet tudunk meg róla, és ez a tudás eloszlat néhány múltbeli feltételezést, amelyekről ma már bebizonyosodott, hogy nem állja meg helyét, vagy gyanús. Ezen feltételezések közül az egyik az volt, miszerint a nem fehér nők általában nem kapnak endometriosist. Ez mára igaztalannak bizonyult – a múltban a nem fehér nők gyakran nem részesültek olyan orvosi gondozásban, amely lehetővé tette volna az endometriosis diagnosztizálását.
Az endometriosissal kapcsolatos másik mítosz, miszerint nagyon fiatal nők nem kapják meg azt - egy olyan nézet, amely valószínűleg azért láthatott napvilágot, mert korábban tinédzserek és fiatal nők csendben tűrték a menstruációval kapcsolatos fájdalmat (gyakran a korai tünetek egyikét) és nem részesültek kismedencei vizsgálatban mind addig, amíg a betegség nem progrediált olyan mértékben, hogy elviselhetetlenné váljon. Azt is gondolták a múltban, hogy az endometriosis fokozottabban érinti az iskolázottabb nőket. Ma már tudjuk, hogy ez a nézet azért alakult ki, mert az iskolázott nők voltak azok, akik a legjobb orvosi gondozásban részesültek és gyakrabban voltak elég kitartóak ahhoz, hogy megkapják tüneteik magyarázatát.
Egy másik nézet, amelyet egy időben vallottak az endometriosisról az az, hogy nem súlyos betegség, mert nem pusztít, mint például a rák. Bárki, aki beszélt több olyan nővel, aki endometriosisban szenved tapasztalatukról ezzel a betegséggel kapcsolatban, hamar rájön, hogy míg egyes nők életét alig-alig érinti, túl sokan vannak azok, akik súlyos fájdalmakat emocionális stresszt szenvednek el és akik képtelenek voltak munkájukat folytatni, vagy normális tevékenységüket végezni, és financiális és kapcsolati problémák alakultak ki náluk a betegség következtében. Talán egy napon meg fogjuk érteni ezt a homályos betegséget és véget fogunk tudni vetni minden mítosznak, fájdalomnak és frusztrációba ami azt követi!
Tünetek
Az endometriosis leggyakoribb tünete a fájdalom, főleg a menstruatios vérzés előtt és alatti fájdalom, amely súlyosabb, mint a "normális menstruációs görcsök", fájdalom a házasélettel összefüggésben, vagy azt követően, meddőség, továbbá rendszertelen erős vérzések. Az egyéb tünetek közé sorolhatók a fáradékonyság, a menstruáció során fájdalmas bélmozgások, deréktáji fájdalmak, hasmenés vagy székrekedés, esetleg egyéb béltünetek. Endometriosisban szenvedő nők egy csoportja tünetmentes. A meddő nők 30-40 %-ában az endometriosis és annak progressziója a meddőség oka. A fájdalom nagysága nem szükségszerűen egyenesen arányos a csomók nagyságával vagy kiterjedtségével. Kicsiny csomók "kis bevérzésszerű" elváltozások sokkal aktívabbnak bizonyultak, fokozottabb bennük a prostaglandin termelés, amely magyarázhatja a súlyosabb tüneteket. A prostaglandinok olyan anyagok, amelyek a szervezetben számos helyen termelődnek, több élettani folyamatban részt vesznek, az endometriosis tüneteinek kiváltásában jelentős szerepet játszanak.
Az endometriosis oka ismeretlen. Az egyik a "retrográd menstruáció, vagy transtubaris migratios" elmélet -amely szerint a menstruáció során a menstruációs szövettörmelék a petevezetokön keresztül a hasüregbe jut vissza , ott megtapad a hashártyán és növekedésnek indul. Néhány endometriosis szakember véleménye szerint a nők többségénél retrograd menstruáció igazolható, valószínuleg hormonális vagy az immun rendszer elváltozása teremti meg a feltételeket, hogy a szövettörmelék a hashártyán megtapadjon és növekedésnek induljon- azaz endometriosis alakuljon ki. Másik elmélet szerint az endometrialis szövet a méhüregből a nyirok- és vérkeringés útján terjedhet szét a test különböző részeire. A genetikai elmélet szerint bizonyos családok génállományában endometriosisra hajlamosító területek fordulnak elo, amelyek endometriosis kialakulására hajlamosítanak.
Diagnózis
Az endometriosis diagnózisa bizonytalan mindaddig, amíg azt hastükrözés (laparoscopia) útján nem igazolták szövettani mintavétel alapján. A laparoscopia egy kis sebészeti beavatkozás, amelyet általános érzéstelenítésben végeznek a hasfalon ejtett kicsiny nyíláson keresztül a hasüreget előbb széndioxid gázzal töltik fel, majd ugyanezen nyíláson keresztül fényforrás és optikai rendszer segítségével a kismedencei és hasüregi szervek áttekinthetové válnak. Kellő gondossággal és alapossággal a laparoscopot körbevezetve a hasüregben a néhány mm-es vagy nagyobb endometriosis csomók láthatóvá válnak.
Nőgyógyászati vizsgálat során az orvos gyakran tapinthatja az endometriosis csomókat. A tapintási lelet és a tünetek gyakran utalhatnak endometriosisra, de a diagnózis laparoscopos megerősítése nélkül az orvosi szakirodalom alapján azonban helytelen gyakorlat a betegséget kezelni (például: a petefészek ráknak gyakran ugyanazok a tünetei, mint az endometriosisnak). A laparoscopia során a betegség elhelyezkedését, kiterjedtségét meg lehet határozni, mindez segítséget nyújt az orvosnak a beteg pontosabb tájékoztatásához, valamint a hosszú távú kezelés vagy terhesség elbírálásban
Kezelés
Az endometriosis kezelése az évek során változott, de a biztos gyógyítás módját még nem találták meg. Így a nőknek tudatában kell lenniük mindazon lépésekkel, amelyeket önmaguk védelmében megtehetnek! A fájdalom csökkentésére általában fájdalomcsillapítókat írnak fel az endometriosisos betegnek. A hormonokkal történő kezelés célja a peteérés meggátlása, lehetőleg hosszútávon, ez az endometriosis visszafejlődését idézi elő a kezelés ideje alatt, továbbá hónapokra, évekre a kezelés abbahagyása után is. A hormonális kezelések közé tartoznak a progesteron készítmények, a testosteron származékok (Danazol) és GnRH agonisták (gonadotrop releasing hormon agonisták). A hormonális kezelés során fellépő mellékhatások problémát jelenthetnek a beteg számára. Mivel a terhesség gyakran a tünetek átmeneti javulását idézi elő, a kutatók úgy vélik, hogy a meddoség kialakulása annál valószínűbb, minél hosszabb időn keresztül van jelen az endometriosis betegség, endometriosisos nőknek gyakran ajánlják, a mielőbbi terhesség vállalását. A terhesség, mint az endometriosis kezelésének egyik legjobb "gyógyszere", azonban számos nehézséget jelenthet a beteg számára. Lehet, hogy a beteg még nem döntött gyermekvállalási szándékáról, ami életének egyik legfontosabb döntése. Lehet, hogy bizonyos feltételek, melyek a gyermekvállalását és nevelését lehetővé teszi (partner, anyagi lehetőségek, lakás, stb.) nem állnak rendelkezésre. Azonban lehet, hogy a beteg a diagnózis felállításakor már meddő.
A terhesség vállalásának eldöntését egyéb tényezők még nehezebbé tehetik. Endometriosis betegeknél gyakoribb a méhen kívüli terhesség és a vetélés, egy tanulmány alapján a szövődményes terhességek és szülések gyakorisága is növekszik. Egyes kutatások az endometriosis családi vonatkozásaira hívja fel a figyelmet, amelynek értelmében az endometriosis és a következményes egészségügyi megbetegedések gyakrabban fordulnak elo a betegségben szenvedő nők gyermekeinél.
Konzervatív szervkímélő műtét során, melyet nyitott hasi műtét vagy laparoscop segítségével végezhető az endometriosis csomók eltávolíthatók vagy megsemmisíthetők, enyhülnek a tünetek és lehetővé válik a terhesség bekövetkezése. Akárcsak más kezelések során azonban a recidívák gyakoriak. A laparoscop útján végzett műtétek (operatív laparoscopia) egyre gyakrabban helyettesítik a nyílt hasi műtéteket. Operatív laparoscopia során a műtétet a laparoscopon keresztül végzik- lézer, elektrosebészeti berendezések és miniatürizál sebészi eszközök segítségével. Hosszan ideje fennálló, visszatéró elviselhetetlen panaszokat okozó endometriosis eseteiben radikális műtétet végeznek a méh és a petefészkek eltávolításával.
Az enyhe, vagy középsúlyos endometriosis tünetei a menopausa után általában megszűnik, bár menopausa után levő nőkön kevés kutatást végeztek. Radikális sebészeti beavatkozás vagy menopausa után is az endometriosis és a tünetek újra kialakulhatnak, csak oestrogentartalmú hormonpótló kezelés vagy más, a menopausában eloforduló hormontermelő kóros állapotok következtében
Néhány endometriosisban szenvedő beteg az alternatív kezelések széles skáláját alkalmazza, beleértve a különböző táplálkozási, dietetikai megszorításokat, a tradicionális kínai orvoslást, allergia elleni gyógytermékeket és egyebeket- természetesen igen változó sikerrel.
Tehát a részletes kivizsgálás és stádiummegállapítás után lehet összeállítani azt a menetrendet, amelynek alapján a kitűzött céljai elérhetők.
Jó egészséget kívánok, tisztelettel:
Prof. Dr. Balázs Csaba 2014. 10. 04. 15:41
Szomorú történetének olvasása közben több gondolatom is volt. Valóban sajnálatos, hogy endokrin vizsgálat(ok) nem történtek. Igyekszem a legfontosabbakra koncentrálni, jóllehet nyilvánvaló, hogy részletesebb immuno-endokrin kivizsgálás nélkül távoli (tele) helyes diagnózis és kezelés nem adható.
Mielőtt azt a kérdést tenné fel Ön és a hasonló betegségben szenvedő betegtársa, hogy hogyan juthattam ide -néhány megjegyzést szeretnék tenni. A megszakítás nélkül alkalmazott hormonális fogamzásgátlásnak sajnos nem kívánt késői következményei lehetnek, ehhez társulnak azok az anyagok,amelyek további rizikót jelentenek:
Szerencsére egyre több ismerettel rendelkezünk az emberi hormonrendszerre zúduló veszélyekről és azok forrásairól. Riasztó következtetésekkel járó kutatási eredmények igazolják az EDC-k (Endocrine Disrupting Chemicals) emberi szervezetre gyakorolt hatásait: bebizonyosodott, évtizedeken át elsiklottunk a hormonháztartás egyensúlyát súlyosan megzavaró, élelmiszerekben, ivóvízben, kozmetikai és háztartás-vegyipari termékekben, műanyagokban és egyéb úton ránk leselkedő ártalmak felett. Az időzített bomba már ketyeg. A következmények súlyosak: autoimmun betegségek, elhízás, meddőség, sterilitás, megváltozó nemi jelleg!
Az emberi tevékenységből fakadó civilizációs ártalmak egyik legveszélyesebb válfaját máig alulértékelve, egyes esetekben elhallgatva kezelik. A közelmúltban egy hazai város ivóvízellátó rendszerében találtak súlyos hormonhatású növényvédőszer-maradványokat, a megengedett egészségügyi határérték mintegy húszszorosát elérő koncentrációban. Az egyebek mellett az ösztrogénhatású atrazint tartalmazó ivóvíz akár tartósan, hosszú időn keresztül is szennyezhette az adott térség ivóvíz-készletét. Több más kémiai vegyülethez hasonlóan az atrazin drasztikus mértékben avatkozik be az élőlények androgén-ösztrogén hormonegyensúlyába, rendkívül súlyos ösztrogéndominanciát előidézve: állatkísérletek során hasonló dózis megváltoztatta a kísérleti állatok nemét! Szakemberek véleménye szerint hosszútávon az ilyen hormonhatásnak kitett gyermekek szervezetében nemkívánt irányt vehet az ivarmirigyek fejlődése, melynek következménye akár hermafroditizmus is lehet.
A hazánkban a hatvanas évek elejéig engedélyezett és rendkívül nagy mennyiségben alkalmazott növényvédőszer, a DDT (dietil-difenil-triklóretán) is hasonló hatással rendelkezett. Klinikai vizsgálatok azt mutatják, a DDT bomlástermékei gyakorlatilag minden, ma élő ember szervezetében megtalálhatók, az idősebb korosztálynál éppúgy, mint a fiatal anyák tejében. E vegyület lebomlási ideje ugyanis rendkívül hosszú, becslések szerint akár 100 év is lehet, ráadásul a DDT-t egyes országokban továbbra is alkalmazzák, így az onnan érkező zöldségek és gyümölcsök révén mind a mai napig reális veszélyforrást jelent hazánkban is. A DDT fő mellékterméke, a DDE a testben rendkívül erőteljes anti-androgénként viselkedik, vagyis gátolja a férfihormon hatásait.
A dioxin az iparilag alkalmazott fehérítési folyamatok mellékterméke, erőszakos xenoösztrogén (idegen ösztrogén). Elsősorban olyan termékekben található meg, amelyek fehérítési eljáráson estek át, mint például a tamponok, betétek, a fehérített toalettpapír, zsebkendők, pelenkák. Gyakran bukkannak rá mezőgazdasági termékekben, mivel évtizedeken át jelen volt a növényvédő szerekben is. A leggyakoribb dioxin-forrás az iparilag tartott állatok húsa, és ebből adódóan tejtermékekben szintén előfordulhat.
Egyáltalán nem pesszimista becslések szerint jelenleg közel százezer (!), a hormonháztartást befolyásoló vegyület van forgalomban a világon. Ezek a kémiai anyagok sokkal nagyobb koncentrációban lehetnek jelen a szervezetünkben, mint a saját hormonjaink, hatásuk tehát rendkívül erős. A természetes ösztrogének óriásmolekulákhoz, ösztrogén-receptorokhoz kapcsolódva lépnek működésbe. A xenoösztrogének szintén ezekhez a receptorokhoz kapcsolódnak, és ugyanazt a hatást fejtik ki, mint a természetes ösztrogének: a különbség az, hogy a mesterséges hormonok és hormonhatású vegyületek több receptort tudnak aktiválni, ezzel erősebb az ösztrogénhatásuk. A xenoösztrogének elterjedése lehet az egyik magyarázata egyebek mellett a metroszexuális típus férfiak körében történő megjelenésére: ezekre a férfiakra jellemző egyebek mellett a szőrtelenség és a terméketlenség.
Az EDC-anyagok hormonháztartást megzavaró vegyületek, amelyek károsítják a természetes hormonok termelését, kibocsátását, transzportját, kötődését, reakcióját és kiürülését . Az EDC-ket egyre nagyobb mennyiségben állítják elő, és egyre számottevőbb dózisban kerülnek ki a természetbe, így az eddig elhanyagolható veszélyforrásnak hitt szennyezések jelentősége felértékelődött. Ilyen irányú kutatások korábban nem, illetve elvétve voltak, ezért csak napjainkban kezdjük felismerni a hormonhatású anyagok valós rizikófaktorait és következményeit: az orvostudomány, a biológiai és a biokémia már helyén kezeli a benne rejlő elképesztő veszélyeket, hiszen az EDC-k számtalan, erőteljes változást idézhetnek elő az emberi szervezetben. A felismerés egyik első állomása volt a hetvenes években a klórozott szénhidrogéneket tartalmazó növényvédő szerek káros hatásainak észlelése. Kutatók felfigyeltek arra, hogy a DDT hatására sirálypopulációkban relatíve rövid időn belül eltolódott a nemek aránya, a nőstények javára. Egyes országokban az ösztrogén-dominanciát kiváltó dioxin-szennyeződésnek tudták be, hogy a megfigyelt időszakon belül arányaiban közel felére csökkent az újszülött fiúk száma. EDC-hatású anyagok a levegőben is megtalálhatók: a gumi, a műanyagok égéstermékeinek belélegzésével kerülnek be a szervezetbe. Nem szabad szótlanul elmenni az éppen aktuális japán nukleáris katasztrófa egyik mellékhatásaként a pajzsmirigy működésében beálló változások mellett sem, melyek szintén megzavarják a hormonegyensúlyt.
Hormonhatású anyagok azonban minden háztartásban megtalálhatók: mosószerekben, mosogatószerekben, öblítőkben, kozmetikumokban, műanyagedényekben. A helyzetet súlyosbítja, hogy az EDC-k természetbeni elegyeinek hatáskombinációja egyelőre még feltáratlan, de az ösztrogén-szinergizmus nem pusztán feltételezés, hanem bizonyított tény. A hormonhatás észlelésére enzimtesztek és biológiai megfigyelések is alkalmasak. Az EDC-k kimutatására a helyi adottságoknak megfelelő monitoring-fajokat (Sentinel Species) érdemes alkalmazni, amelyek érzékenyebbek, mint más állatfajok és az emberi szervezet, így kellő időben felismerhetők a káros hatások, még mielőtt azok humán vonatkozásban jelentkeznének. Legkönnyebben a közvetlen EDC-hatások észlelhetők, melyek abnormális nemi viselkedésben, a nemek arányának eltolódásában és a hermafroditizmus kialakulásában nyilvánulnak meg.
A háztartásokból távozó szennyvíz nagy mennyiségben tartalmaz női hormonokat. A vizsgálatok szerint ezek nagyobb része terhes nőktől és alapesetben a női szervezetből származik, kisebb hányadát a fogamzásgátló szerek maradványai adják. A szennyvízben megtalálható EDC-k detektálása és kiszűrése egyelőre megoldatlan probléma. Vízügyi szakemberek állítják, az ösztrogénszármazékok maradványainak emberi szervezetre gyakorolt hatása elhanyagolható, még akkor is, ha nyilvánvalóan óriási mennyiségű hormonhatású anyag áramlik természetes vizeinkbe, veszélyeztetve egyrészt közvetlenül a vizek élővilágát, közvetve pedig a tápláléklánc révén a szárazföldi élőlényeket, ezzel a szennyeződés kibocsátóját, az embert is. A szennyvízben található hormonhatású vegyületek jelenlétét igazolják azok a megfigyelések is, melyek arról számolnak be, a szennyvízkiömlések közelében élő halak nemi jellege igen rövid idő alatt megváltozik.
Szakmai körökben ismert, egy gyógyszergyár fogamzásgátló szereket előállító részlegében a levegőből a szervezetbe kerülő hatóanyagok hatására az ott dolgozó férfiak hormonszintje olyan mértékben megváltozott, hogy megindult a mellnövekedésük. A fogamzásgátlók veszélyei mellett azért sem lehet elsiklani és hatásukat alábecsülni, mert az emberi szervezetbe számtalan, hasonló vegyület kerül be, melyek hatása összegződik.
Még a növényvédő szereknél és a fogamzásgátlóknál is veszélyesebbek a háztartásokban mindennap használt, a bőrön keresztül is felszívódó, mosó-, mosogató- és tisztítószerekben és az öblítőkben fellelhető hormonhatású vegyületek. Ezek többezer tonnás mennyiségben szennyezik a környezetet, jelenlétük esetenként kimutató ivóvízből is. Nagy kockázatot hordoznak a klórszármazékokat tartalmazó tisztító- és fertőtlenítőszerek (például uszodák vizében, háztartási fertőtlenítőszerekben). Hormonhatásaik ellen nem elegendő kesztyűvel védekezni, hogy a bőrfelületen át ne jussanak be a szervezetbe, gondoskodni kell arról is (például maszkkal), hogy az orr nyálkahártyáján keresztül se lélegezzük be.
Hormonháztartást befolyásoló kémiai anyagokat tartalmaznak a teflonedények és a konzervek: a konzervek belső felületét egy műanyag borítással látják el, annak érdekében, hogy a tárolt élelmiszer ne kapjon fémes ízt. Kiderült, ez a borítás BPA-t tartalmaz. A BPA (biszfenol-A) radikális hatású xenoösztrogén, elsősorban a hőre lágyuló műanyagokban található meg, mint például az ásványvizek és az üdítőitalok palackjai: a BPA veszélyeivel maguk a gyártók is tisztában vannak, de azzal védekeznek, hogy az csak hő hatására oldódik ki. A gyakorlatban azonban ellenőrizhetetlen, hogy egy palack hányszor és milyen mértékben volt kitéve hő hatásának, mire eljut a fogyasztóhoz, illetve míg a benne tárolt italt elfogyasztják.
Miután évente számtalan új vegyi anyag kerül kereskedelmi forgalomba, majd a felhasználásukat követően a környezetbe, az újabb és újabb mosószerekkel, kozmetikumokkal, műanyag-adalékokkal, festékekkel, a jövőben a rendelkezésre álló vizsgálati módszerek segítségével rendszeresen ellenőrizni kellene, hogy ezekből ténylegesen milyen mértékben szabadul fel hormonhatású anyag.
Egyes források szerint az iparilag nevelt állatoknak rendszeresen adnak xenoösztrogéneket, hogy ezáltal gyorsabban hízzanak és legyen vízvisszatartásuk. Az 1970–80-as években Puerto Ricóban a három-négyéves lánygyermeknél a pubertáskor kezdetére jellemző testi változásokra lettek figyelmesek, kisfiúknál pedig mellnövekedést tapasztaltak. A feltételezett ok: az elfogyasztott húsokban nagyon magas volt az ösztrogéntartalom. Az állattenyésztésben felhasználható adalékanyagokra vonatkozóan az elmúlt évtizedben Európában számtalan tiltó rendelkezés lépett életbe, ám a megbízhatatlan forrásból származó húsok még mindig rizikófaktort jelenthetnek.
A kozmetikai termékek tartósítására használt parabenek is xenoösztrogének, s bizonyos mennyiségben a bőrrel való érintkezés során, vagy a bőr alá jutva azonnali sejtburjánzást indíthatnak el. A felsoroltakon kívül a mindennapok során számtalan xenoösztrogénnel kerülünk kapcsolatba: ilyenek az avasodásgátlók az élelmiszerekben és a kozmetikumokban, de kockázatot jelentenek az ételszínezékek, a fakonzerválók, a rovarirtók és a napozószerek egyes alapanyagai is.
A hormonhatású anyagok veszélyeire történő figyelemfelkeltés az első lépést jelenti a megoldás felé vezető úton. Az élelmiszerek minőségellenőrzésének társadalmi szinten történő felvállalása, a kemikáliák alkalmazásának visszaszorítása nagy előrelépést jelentene, de az egyén szintjén is tudatosabbá kell válni a megbízható minőségű élelmiszerek fogyasztása terén. Hazánkban átlagosan már minden második ember nem túlsúlyosnak, hanem kifejezetten elhízottnak tekinthető, ami köszönhető a nem megfelelő táplálkozásnak. Az elhízás okai azonban visszavezethetők a hormonhatású anyagok hatásaira is. Az ösztrogén ugyanis a zsírszövetben elraktározódik, és minél nagyobb egy szervezet zsírraktára, annál több ösztrogén termelődik. A felhalmozódott zsírraktárak pedig méregraktárként és egyfajta hormontermelő, endokrin-depóként funkcionálnak. A fogyás, de főleg a hirtelen súlyvesztés elsősorban azért veszélyes, mert a zsírszövetben tárolódott méreganyagok hirtelen, nagy mennyiségben jutnak be a véráramba, és a szervezetben rendkívül rövid időn belül drasztikus válaszreakciókat indítanak el.
MIT TEHETÜNK?
Az elénk kerülő termékek káros hatásait elkerülni nehéz, ennek ellenére tudatosan sokat tehetünk egészségünk érdekében:
• Élelmiszert csak megbízható, hazai forrásból vásároljunk
• A friss zöldségek, primőrök veszélyt hordozhatnak (kemikáliák)
• Kerüljük a puhább műanyagokat: minél puhább a műanyag, annál könnyebben válik ki belőle xenoösztrogén
• Ne tároljunk, és soha ne melegítsünk ételt műanyag dobozban, mikrohullámú sütőben, főleg ne fóliával letakarva
• Kerülni kell a teflonbevonatú edények használatát
• Ne hagyjunk műanyagpalackos vizet vagy üdítőitalt meleg helyen, napon, kocsiban: hő hatására kioldódik belőle a méreganyag
• Egyszerű összetételű mosóport és mosogatótablettát használjunk, minél alacsonyabb vegyszertartalommal
• Ruhamosást követően ne használjunk öblítőt
• Ne alkalmazzunk klórszármazékokat tartalmazó tisztítószereket
• Kerüljük az olyan kozmetikumokat, amelyekben paraben van: használjunk biotermékeket
• Mellőzzük a körömlakk és a körömlakklemosó használatát
• Természetes alapanyagú parfümöt használjunk: sok parfüm és légfrissítő tartalmaz parabent
• Óvakodjunk a mérgező anyagokat tartalmazó festékektől, rovarirtóktól
• Fogyasszunk szabadgyök-fogókat: E-vitamint, szelént
Az iparilag fejlett országokban már kezdik helyén kezelni a hormonhatású anyagok rendkívüli veszélyeit, annak érdekében, hogy az EDC-k jövőbeli beláthatatlan következményeit megakadályozzák. A veszély valódi mértékének felismerését némiképp gátolja, hogy humán kísérleteket hormonhatású anyagokkal természetesen nem lehet végezni, és hogy az EDC-k hatásmechanizmusa és egyes, nekik tulajdonítható következmények közti összefüggéseket sem lehet egzakt módon megállapítani. Ráadásul egy részük évek alatt fejti ki hatását.
Ami biztos: a mindennapokban jelen lévő hormonhatású anyagok óriási veszélyeket hordoznak. Csodálkozunk, korábban ismeretlen hormonális problémák felszínre kerülésén, elméleteket gyártunk az egyre gyakoribb nemi identitásváltozások tudományosan egyelőre még nem igazolt genetikai hátterét firtatva, figyelmen kívül hagyva a legkézenfekvőbb potenciális okokat: a hétköznapok hormonhatásait.
Rátérve konkrét kérdéseire:a két céljával: élhető életminőség (melyet az endometriózis gátol meg) és gyermekáldás (melyet a prolaktinóma gátol meg) teljes mértékben egyetértek és ennek elérésére valóban még így utólag is törekedni kell(ene).
I. A prolaktin fokozott termelésében szerepet játszó okok két fő csoportra oszthatók:
• Nem daganatokra
o Élettani fokozott termelés: terhesség alatt, szoptatás idején
o Stressz hatására
o Csökkent pajzsmirigyműködésben (hypothyreosisban)
o PCOS-ban (Policisztás ovárium szindrómában)
• Daganatokra (az agyalapi daganatok többségét teszik ki!)(3. ábra)
o Mikroadenoma (átmérője <10 mm)
o Macroadenoma (átmérője ≥10 mm).
A prolaktin fokozott termelődés tünetei:
Nőknél:
• A klasszikus tünetek a különböző súlyosságú menstruációs zavarok, a menzesz hiánya esetleg szabálytalan menzesz
• Meddőség
• Tejcsorgás
Fontos, hogy a gyógyszerek jelentős mértékben képesek a prolaktin szint növelésére, ezért tünetek kiváltására (a teljesség igénye nélkül):
• Depresszióban alkalmazott készítmények:”szelektív szerotonin „reuptake” gátló antidepresszánsok”, triciklikus antidepresszánsok
• Feszültségoldó készítmények pl: benzodiazepin.
• Hányáscsillapítók, gyomorpanaszok esetén alkalmazott készítmények: metoclopramid (pl. Cerucal)
• Altatók
• Vérnyomáscsökkentők: Dopegyt, Verapamil.
• Allergia elleni szerek: az ún. antihisztaminok.
• A gyomorsav működését gátló, ún. H2-receptor-blokkolók, protonpumpa gátlók
• Epilepszia elleni készítmények
• Hormonok: női hormonok (ösztrogének, antiandrogének.) fogamzásgátlók
Gyógyítás: „A dopaminagonista” (bromocriptin, valamint az újabban kifejlesztett quinagolid és cabergolin) kezelés az esetek közel 90%-ában hatásos, és nagyon lényeges, hogy nemcsak a szérum prolaktinszintjét redukálja, hanem többnyire a tumor méretet is csökkenti, ezért manapság prolactinoma esetén idegsebészeti műtét vagy sugárkezelés csak ritkán, speciális esetekben válik szükségessé!!!!
Prolactin és terhesség
A prolaktin felfedezése és a képződésének befolyásolása nagy előrelépés volt a meddőség gyógyszeres terápiájában. Kérdés azonban, hogy a bromocriptin jelent-e kockázatot a magzat számára, illetve kockázatos-e a prolactinomával társult terhesség az anya számára? Az agyalapimirigy térfogata a terhesség során élettani körülmények során is jelentősen növekszik Terhesség vállalása csak több hónapos bromocriptin kezelés után tanácsos. A terhesség megállapítása után a bromocriptin elhagyását javasolták. Ez a helyzet már megváltozott, egyéni mérlegelés alapján lehet a kezelést folytatni. Több kedves betegemnek egészséges gyeremeke született!
II.Az endometriosis rejtélyes betegség, amely a nőket a reproduktív életéveikben érinti. A név az "endometrium" szóból származik, amely a méh bélfelszínét borító szövet. A méhnyálkahártya minden hónapban a menstruációs ciklus során felépül és leválik. Az endometriosis betegségben az endometriumhoz hasonló szövet található a szervezet más területein, a méh üregén kívül. Ezen a méh üregén kívül elhelyezkedő endometrium szövetet nevezzük endometriosis csomónak, implantátumnak vagy növedékeknek. Ezek a csomók fájdalmat, meddőséget és sok más problémát okozhatnak.
Az endometriosis csomók leggyakoribb elhelyezkedése a hasüreg, magába foglalva a petefészkeket, a petevezetőket, a méhet függesztő szalagokat, a hüvely és végbél közötti réteget, a méh külső felszínét és a medence hashártyaborítékát. Ezen szigetek ritkán előfordulhatnak hasi sebészeti beavatkozások hegében, a gátmetszés hegében, a belekben, vagy a végbélben, a hólyagban, a hüvelyfalban, a méhnyakban vagy a szeméremtesteken. A hasüregen kívül a tüdőben, a végtagokon is észleltek már endometrialis csomókat. Ezek azonban igen ritkák. Az endometriosis megbetegedés nem rosszindulatú, rákos megbetegedés, hanem egészséges szövetnek nem szokványos helyen való előfordulását jelenti (Az elmúlt néhány évben gyakrabban írtak le az endometriosissal bizonyos összefüggésbe hozható más rosszindulatú megbetegedést). Az endometriosis csomók a méh nyálkahártyához hasonlóan reagálnak a női hormonokra a menstruációs ciklus során. Minden hónapban hasonlóan felépülnek, és menstruációs vérzés formájában leválnak.
Szemben a méh nyálkahártyájával, a méh üregén kívül elhelyezkedő endometriosis szövet számára nincs lehetőség a testüregből való kijutásra. Ennek eredménye belső hasüregi vérzés, a szövettörmelék szétesése majd kijutása a csomóból, a csomót övező területen következményes gyulladással és hegképződéssel. A csomók megrepedése esetében. Annak elhelyezkedésétől függően egyéb szövődmények is felléphetnek - újabb területre való szóródás, összenövések képződése, bélvérzés vagy elzáródás, hólyag működési zavar - vérvizelés, görcsös vizelés - egyéb panaszok.
A tünetek általában az idő előre haladtával romlanak, bár bizonyos esetekben a tünetek javulása majd újra kialakulása a jellemző.
Kétség kívül az endometriosis az egyik legrejtélyesebb betegség, mely a nőket érinti. Ahogy telik az idő, egyre többet tudunk meg róla, és ez a tudás eloszlat néhány múltbeli feltételezést, amelyekről ma már bebizonyosodott, hogy nem állja meg helyét, vagy gyanús. Ezen feltételezések közül az egyik az volt, miszerint a nem fehér nők általában nem kapnak endometriosist. Ez mára igaztalannak bizonyult – a múltban a nem fehér nők gyakran nem részesültek olyan orvosi gondozásban, amely lehetővé tette volna az endometriosis diagnosztizálását.
Az endometriosissal kapcsolatos másik mítosz, miszerint nagyon fiatal nők nem kapják meg azt - egy olyan nézet, amely valószínűleg azért láthatott napvilágot, mert korábban tinédzserek és fiatal nők csendben tűrték a menstruációval kapcsolatos fájdalmat (gyakran a korai tünetek egyikét) és nem részesültek kismedencei vizsgálatban mind addig, amíg a betegség nem progrediált olyan mértékben, hogy elviselhetetlenné váljon. Azt is gondolták a múltban, hogy az endometriosis fokozottabban érinti az iskolázottabb nőket. Ma már tudjuk, hogy ez a nézet azért alakult ki, mert az iskolázott nők voltak azok, akik a legjobb orvosi gondozásban részesültek és gyakrabban voltak elég kitartóak ahhoz, hogy megkapják tüneteik magyarázatát.
Egy másik nézet, amelyet egy időben vallottak az endometriosisról az az, hogy nem súlyos betegség, mert nem pusztít, mint például a rák. Bárki, aki beszélt több olyan nővel, aki endometriosisban szenved tapasztalatukról ezzel a betegséggel kapcsolatban, hamar rájön, hogy míg egyes nők életét alig-alig érinti, túl sokan vannak azok, akik súlyos fájdalmakat emocionális stresszt szenvednek el és akik képtelenek voltak munkájukat folytatni, vagy normális tevékenységüket végezni, és financiális és kapcsolati problémák alakultak ki náluk a betegség következtében. Talán egy napon meg fogjuk érteni ezt a homályos betegséget és véget fogunk tudni vetni minden mítosznak, fájdalomnak és frusztrációba ami azt követi!
Tünetek
Az endometriosis leggyakoribb tünete a fájdalom, főleg a menstruatios vérzés előtt és alatti fájdalom, amely súlyosabb, mint a "normális menstruációs görcsök", fájdalom a házasélettel összefüggésben, vagy azt követően, meddőség, továbbá rendszertelen erős vérzések. Az egyéb tünetek közé sorolhatók a fáradékonyság, a menstruáció során fájdalmas bélmozgások, deréktáji fájdalmak, hasmenés vagy székrekedés, esetleg egyéb béltünetek. Endometriosisban szenvedő nők egy csoportja tünetmentes. A meddő nők 30-40 %-ában az endometriosis és annak progressziója a meddőség oka. A fájdalom nagysága nem szükségszerűen egyenesen arányos a csomók nagyságával vagy kiterjedtségével. Kicsiny csomók "kis bevérzésszerű" elváltozások sokkal aktívabbnak bizonyultak, fokozottabb bennük a prostaglandin termelés, amely magyarázhatja a súlyosabb tüneteket. A prostaglandinok olyan anyagok, amelyek a szervezetben számos helyen termelődnek, több élettani folyamatban részt vesznek, az endometriosis tüneteinek kiváltásában jelentős szerepet játszanak.
Az endometriosis oka ismeretlen. Az egyik a "retrográd menstruáció, vagy transtubaris migratios" elmélet -amely szerint a menstruáció során a menstruációs szövettörmelék a petevezetokön keresztül a hasüregbe jut vissza , ott megtapad a hashártyán és növekedésnek indul. Néhány endometriosis szakember véleménye szerint a nők többségénél retrograd menstruáció igazolható, valószínuleg hormonális vagy az immun rendszer elváltozása teremti meg a feltételeket, hogy a szövettörmelék a hashártyán megtapadjon és növekedésnek induljon- azaz endometriosis alakuljon ki. Másik elmélet szerint az endometrialis szövet a méhüregből a nyirok- és vérkeringés útján terjedhet szét a test különböző részeire. A genetikai elmélet szerint bizonyos családok génállományában endometriosisra hajlamosító területek fordulnak elo, amelyek endometriosis kialakulására hajlamosítanak.
Diagnózis
Az endometriosis diagnózisa bizonytalan mindaddig, amíg azt hastükrözés (laparoscopia) útján nem igazolták szövettani mintavétel alapján. A laparoscopia egy kis sebészeti beavatkozás, amelyet általános érzéstelenítésben végeznek a hasfalon ejtett kicsiny nyíláson keresztül a hasüreget előbb széndioxid gázzal töltik fel, majd ugyanezen nyíláson keresztül fényforrás és optikai rendszer segítségével a kismedencei és hasüregi szervek áttekinthetové válnak. Kellő gondossággal és alapossággal a laparoscopot körbevezetve a hasüregben a néhány mm-es vagy nagyobb endometriosis csomók láthatóvá válnak.
Nőgyógyászati vizsgálat során az orvos gyakran tapinthatja az endometriosis csomókat. A tapintási lelet és a tünetek gyakran utalhatnak endometriosisra, de a diagnózis laparoscopos megerősítése nélkül az orvosi szakirodalom alapján azonban helytelen gyakorlat a betegséget kezelni (például: a petefészek ráknak gyakran ugyanazok a tünetei, mint az endometriosisnak). A laparoscopia során a betegség elhelyezkedését, kiterjedtségét meg lehet határozni, mindez segítséget nyújt az orvosnak a beteg pontosabb tájékoztatásához, valamint a hosszú távú kezelés vagy terhesség elbírálásban
Kezelés
Az endometriosis kezelése az évek során változott, de a biztos gyógyítás módját még nem találták meg. Így a nőknek tudatában kell lenniük mindazon lépésekkel, amelyeket önmaguk védelmében megtehetnek! A fájdalom csökkentésére általában fájdalomcsillapítókat írnak fel az endometriosisos betegnek. A hormonokkal történő kezelés célja a peteérés meggátlása, lehetőleg hosszútávon, ez az endometriosis visszafejlődését idézi elő a kezelés ideje alatt, továbbá hónapokra, évekre a kezelés abbahagyása után is. A hormonális kezelések közé tartoznak a progesteron készítmények, a testosteron származékok (Danazol) és GnRH agonisták (gonadotrop releasing hormon agonisták). A hormonális kezelés során fellépő mellékhatások problémát jelenthetnek a beteg számára. Mivel a terhesség gyakran a tünetek átmeneti javulását idézi elő, a kutatók úgy vélik, hogy a meddoség kialakulása annál valószínűbb, minél hosszabb időn keresztül van jelen az endometriosis betegség, endometriosisos nőknek gyakran ajánlják, a mielőbbi terhesség vállalását. A terhesség, mint az endometriosis kezelésének egyik legjobb "gyógyszere", azonban számos nehézséget jelenthet a beteg számára. Lehet, hogy a beteg még nem döntött gyermekvállalási szándékáról, ami életének egyik legfontosabb döntése. Lehet, hogy bizonyos feltételek, melyek a gyermekvállalását és nevelését lehetővé teszi (partner, anyagi lehetőségek, lakás, stb.) nem állnak rendelkezésre. Azonban lehet, hogy a beteg a diagnózis felállításakor már meddő.
A terhesség vállalásának eldöntését egyéb tényezők még nehezebbé tehetik. Endometriosis betegeknél gyakoribb a méhen kívüli terhesség és a vetélés, egy tanulmány alapján a szövődményes terhességek és szülések gyakorisága is növekszik. Egyes kutatások az endometriosis családi vonatkozásaira hívja fel a figyelmet, amelynek értelmében az endometriosis és a következményes egészségügyi megbetegedések gyakrabban fordulnak elo a betegségben szenvedő nők gyermekeinél.
Konzervatív szervkímélő műtét során, melyet nyitott hasi műtét vagy laparoscop segítségével végezhető az endometriosis csomók eltávolíthatók vagy megsemmisíthetők, enyhülnek a tünetek és lehetővé válik a terhesség bekövetkezése. Akárcsak más kezelések során azonban a recidívák gyakoriak. A laparoscop útján végzett műtétek (operatív laparoscopia) egyre gyakrabban helyettesítik a nyílt hasi műtéteket. Operatív laparoscopia során a műtétet a laparoscopon keresztül végzik- lézer, elektrosebészeti berendezések és miniatürizál sebészi eszközök segítségével. Hosszan ideje fennálló, visszatéró elviselhetetlen panaszokat okozó endometriosis eseteiben radikális műtétet végeznek a méh és a petefészkek eltávolításával.
Az enyhe, vagy középsúlyos endometriosis tünetei a menopausa után általában megszűnik, bár menopausa után levő nőkön kevés kutatást végeztek. Radikális sebészeti beavatkozás vagy menopausa után is az endometriosis és a tünetek újra kialakulhatnak, csak oestrogentartalmú hormonpótló kezelés vagy más, a menopausában eloforduló hormontermelő kóros állapotok következtében
Néhány endometriosisban szenvedő beteg az alternatív kezelések széles skáláját alkalmazza, beleértve a különböző táplálkozási, dietetikai megszorításokat, a tradicionális kínai orvoslást, allergia elleni gyógytermékeket és egyebeket- természetesen igen változó sikerrel.
Tehát a részletes kivizsgálás és stádiummegállapítás után lehet összeállítani azt a menetrendet, amelynek alapján a kitűzött céljai elérhetők.
Jó egészséget kívánok, tisztelettel:
Prof. Dr. Balázs Csaba 2014. 10. 04. 15:41
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}
