|
Kérdezz-felelek
Az interneten kutakodva találtam rá egy régebbi cikkére (Candida albicans a "gonosz gomba"). Február elején egy antibiotikumos gyógyszeres időszak után a torokleoltás kimutatta: Candida albicans. Erre akkor Flucohexalt kaptam. Ezután több problémával küszködtem: tartós hőemelkedés, jelentősebb fogyás és állandó torokfájás. A tüneteim láttán a háziorvosom előbb kardiológiára, majd nyaki/hasi UH-ra küldött, de szerencsére mindenhol negatív eredmények születtek. A vérképem is megnyugtató volt. Közben az étvágytalanság és az állandó szorongás csak rontotta az állapotomat. A fül-orr-gégészeten az orvos nem volt hajlandó újra torokmintát venni, majd végül a háziorvosom április végén vett. Az eredmény: Candida albicans - sok telep. Most Nystatint kaptam, a tüneteim azóta enyhültek. Eközben találtam az Ön cikkére, ezért fordulok Önhöz néhány kérdéssel:
- Milyen további gyógyszerrel/gyógymóddal tüntethetem el ezt a "gonosz gombát" a torkomból?
- Szükséges-e egy újabb Nystatin-kúra? (Most szedem az első doboz gyógyszereit, és rövidesen elfogy. 2x1-et szedek naponta.)
- Lehetnek-e következményei annak, hogy ez a Candida albicans több mint két hónapig a torkomban volt, vagy a szervezetem idővel regenerálódik?
Előre is köszönöm a válaszait!
Üdvözlettel:
B. Péter
A kérdése aktuális, de a válasz a leírtal lapján nem egyszerű. összetett. Korábban már jeleztem, hogy a Candida fertőzé általában az immunrendszer veleszületet vagy szerzett betegsége
A civilizációs betegségnek is tartott fertőzés hajlamosító tényezői közül első az elképesztő mennyiségű, néha talán fölöslegesen is használt antibiotikus kezelés. Gyakran ugyanis akkor is antibiotikumot alkalmazunk, amikor más megoldás is lenne. A baktériumokkal való együttélésünkön kellene javítani az elpusztításuk helyett. Annak ugyanis ára van, megjelenhet a gomba, többek között a Candida is. Ezért enyhe nátha esetén nem szükséges antibiotikumot kapkodni. Az immunhiányos állapot is hajlamosít a Candidára. Az immunhiánynak két fő formája ismert:
1. Veleszületett
- Ebbe a csoportba sok betegség sorolható. A lényeg az, hogy védekező képesség öröklött formája károsodott. Ide sorolható az úgynevezett immunglobulin képződés csökkent, esetleg teljes hiánya. A nyálkahártya védelemért az u.n. immunglobulin A (IgA) fehérje felelős. Ennek hiánya angol kutatások szerint minden ötszázadik embernél előfordul, és ez táptalaja a nyálkahártya-, többek között a Candida-fertőzésnek. Az immunsejtek is a veleszületett immunitás fontos részét, „frontvonalát” képezik. Ezek a falósejtek a gombákat bekebelezik és megemésztik. Ha károsodott működésük, akkor sok fertőzés, gyakran gombás infekció alakul ki.
2. A szerzett immunitás a veleszületett formára épül. Jellemzője, hogy működése az adott kórokozóval szemben specifikus. Ezek lehetnek vírus (pl. influenza) - baktérium- és gomba elleni antitestek egyaránt. Működésüket számos tényező gátolja. Ezek közül a leggyakoribbak a hormonális hatások (stressz), káros, mérgező anyagok (élelmiszeradalékok) vagy a dohányzás. Ha az immunrendszer a saját szöveteit, sejtjeit idegennek találja, és ugyanolyan támadást indít ellenük, mintha kívülről bevitt idegen fehérje lenne, autoimmunbetegségről beszélünk. Ennek számtalan formája létezik, minden szervnek megvan a maga autoimmun betegsége a szívtől a beleken és a pajzsmirigyen át az endokrin rendszerig. Az ebben a betegségben szenvedők hajlamosabbak a Candida-fertőzésre is. Gyulladásos betegségek esetén szedett szteroid hormon tartalmú készítmények is kedveznek a gombás mérgezésnek, mert csökkentik az első vonalbeli immunvédekezés erejét. Az immunrendszer károsodásával járó hormonális megbetegedések például a mellékvese, az agyalapi és a pajzsmirigy hormonjainak csökkent működése esetén is könnyen megtelepedhet a Candida a nyálkahártyában. A környezeti ártalmak, az allergiára hajlamosító és kémiai anyagok is lehetnek okai a kialakulásának, ezek egyébként szinte felrobbantják az endokrin- és immunrendszerünket, ilyenek például az egyes rovarirtó szerek, amelyek számos rákfajta kialakulásáért is felelőssé tehetők.
Vizsgálat nélkül a következőket javaslom:
1. Panaszok esetén a Nystatin vagy más gomba ellenes készítmény indokolt lehet.
2. Az immunrendszer aktivitásának javítása, stimulása jelenthet megoldást. Helyre kellen állítani a "mikrobiomot", utalok ezen a honlapon nem rég írt cikkemre.Probiotikus készítmények sokat segíthetnek.
3. A szervezet képes regenerálódni, de a szervezet egyensúlyát kell helyreállítani. Ehhez az integratív, holosztikus megközelítés szükséges.Az integratív (holisztikus) medicina abból az alapelvből indul ki, hogy az élő szervezet több, mint az egyes részek (szervek) mechanikus összessége. A szervezet működésének alapfeltétele az egyes szervek-szervrendszerek működésének regulációja és adaptációja.
Szabályozás (reguláció) alatt olyan folyamatok összességét értjük, amelyek meghatározzák a szervezet működésének határait („set operating range”). Alkalmazkodás (adaptáció) viszont olyan biológiai folyamatok egysége, amelyek meghatározzák a szabályozó mechanizmusok összességét („adjust or reset operating range”). Ennek három formája van. 1. Genetikus, örökletes alkalmazkodás (genotípus szelekció) (több generációt érint!). 2. Ontogenetikus alkalmazkodás: az életciklus alatt létrejövő alkalmazkodás (pl. növekedés) (irreverzibilis és csak egy generációt érint). 3. Fiziológiás alkalmazkodás: a megváltozó külső és belső feltételek között az egyensúly biztosítása („jet-lag”)(reverzibilis). Ezekben a mechanizmusokban meghatározóak az ideg-, az endokrin-, az immunrendszer anyagai: a neurotranszmitterek, hormonok és citokinek. Ezek komplex kölcsönhatásai eredményezik a szervezet harmonikus működését. A reguláció és az adaptáció nem egy statikus állapot, hanem a közvetítő (mediátor) anyagok és azok jelfogóinak (receptoroknak) dinamikus kölcsönhatásaiból következik. Erre jellemző példa a hétköznapi stressz. Stresszornak nevezzük azt a szokatlan minőségű vagy mennyiségű fizikai, ill. pszichés hatást, amely átmenetileg megváltoztatja a szervezet egyensúlyát (homeosztázisát). A stressznek három fázisát ismerjük. Az első a vészhelyzet („alarm”), amelyben a szervezet minden reguláló és adaptációs mechanizmusát mozgósítja. Ezt követi a második, u.n. adaptációs szakasz, amelyben egy új egyensúlyi állapot jön létre (ez élettani folyamat). A harmadik a kimerülési fázis, amelyben már betegségek léphetnek fel.
Mielőbbi gyógyulást kívánok, üdvözlettel: