|
Papp GyuryLelki Segítő és Spirituális TanácsadóElérhetőségeim: Telefon: 06-70/420-21-44 - telefonos tanácsadás és időpont egyeztetés Ha CSAK a magas telefonköltség miatt nem hívsz! - visszahívlak! E-mail: samael144@gmail.com Blog: http://dogmaknelkul.blogger.hu Facebook: https://www.facebook.com/gyury.papp.1 |
Kérdezz-felelek
Kedves Melinda! Ha elfogadjuk, hogy a „véletlenek” nem léteznek, akkor ez a szituáció sem véletlen. Sok gyermekkori talákozás arról szól, hogy rögzítsünk magunkban egy érzést, amivel majd az életünk későbbi szakaszában tovább kell dolgoznunk. Mostanában szokatlanul sok hasonló szituációval találkoztam, aminek a „kvantum ugrással” kapcsolatos rezgésszint emelkedésre vezethető vissza. Lezáratlan dolguk van, amit fel kell ismerni, dolgozni vele, és lezárni. Találkozásuk egy olyan „tüköreffektust” indíthat be, amivel kölcsönösen tudnak segíteni, és a régi ismeretség némileg oldja a korral együtt járó bizalmatlanságot. A boldogtalan házasság okainak felismeréséhez szintén ajánlanám Csernus dr. : A NŐ c. könyvét. Mielőbbi boldogságot:
Kedves aggódó Anyuka! Minden átok, és negatív energia akkortól kezd el hatni, ha tudatosodik, és félünk tőle. A „fekete mágia” ellentétben a fehér mágiával nem ismeri a szeretetet, csak a hatalmat. Valójában azzal a félelemmel teremti a legnagyobb problémát, amit ez az egész szerelmi kötés révén előtérbe került, és generál. Bízzon abban, hogy ezek a technikák, nem mindenhatóak, és az Őrangyalok segítenek, ha a segítségüket kérik. Az ilyen jellegű mágia 100%-ban visszaüt a küldőre, mert az univerzális törvény, hogy „ne kívánj másnak olyat, amit magadnak sem kívánnál”- és ez a szituáció pont az ellenkezőjéről szól. Képzelje el, hogy minden negatív gondolatot, és energiát szeretetbe csomagolva visszaküld a „feladónak” és utána a saját szavaival a Teremtő, és az angyalok segítségét kéri, hogy védjék meg a további negatív energiáktól. Ha lehetősége van rá, a folyamat felgyorsítása érdekében pártolnék egy személyes találkozást, mivel egy „aura energetikai tisztítással”, kitisztíthatóak azok a „kötések” energia blokkok, amiket önökre raktak. Szeretettel várom jelentkezést:
Kedves Anna! Szerintem, ha elfogadná leendő gyermeke döntését arról, hogy maga válassza meg a nemét, ami valójában a választott életfeladatának egyik fontos függvénye, és így talán nyugodtabb lelkiállapotban tölthetné áldott állapotát. A jóslatok mindig csak az adott pillanatban látható dolgokat mutatják, de a jövő állandóan változik, és jelenleg minden pillanatban meghozott döntéseink, és itt - a gondolatban meghozott döntések a fontosak - azok teremtik meg a jövőt. Nagyon kevés embernek adatik meg a jövő látása, csak a „civilek” számára ez nagyon fontos, mert meg szeretnék kímélni magukat olyan dolgoktól, amik elkerülhetetlenek. Ha kíváncsi a véleményemre, szeretettel várja második gyermekét, és ne foglalkozzon a nemével, adjon hálát azért, ha egészségesen születik. A jóslatok többsége az esetek többségében önbeteljesítő jóslat, ami azt jelenti, hogy elménk erejével teremtjük meg mindazt, amit valaki, valahol jósolt nekünk. És végül, de nem utoljára, többnyire, ha tanító szándékkal születnek a gyerekek, és manapság csak ilyen gyerekek születnek – (indigó, kristály gyerekek) – csak azért is olyan neműek lesznek, mint amilyet nem szeretnének a szülők. :-) Kívánok sok egészséget, és áldott gyermekvárást. Papp György
Kedves Alexa! Leveled végével kezdeném a válaszom. Ha 2 éve fennáll ez a kapcsolat, és voltak már más kapcsolataid, akkor felnőtt NŐ vagy, felnőtt érzésekkel és nem GYEREK! Tele vagy olyan KI NEM ÉLT VÁGGYAL, ami nagyon korlátozhat a későbbi életed folyamán, és most ez jelenik meg már a párkapcsolataid terén. A korkülönbség, az ŐSZINTE emberi érzések megélésének terén nem jelent semmit, ezt csak a társadalmi elvárások, és ítéletek szorítják egy tilalmi zónába, amire igazán a legtöbb esetben semmi szükség. Én hasonló korkülönbségű kapcsolatban élek – (25 év a korkülönbség), - ugyan a másik oldalról ismerem a történetet, de tapasztalatból tudom állítani, hogy tud működni, és addig, amíg meg nem tapasztalatod ennek a magasságait, és mélységeit, addig csak egy illúzióba vagy szerelmes, és nem egy hús-vér emberbe. Amíg nem éljük ki a vágyainkat, érzéseinket, addig csak álmokat kergetünk, valós tapasztalatok, meg nem élt érzések nélkül. Egyetlen dolog: a KÖLCSÖNÖS, ŐSZINTE KOMMUNIKÁCIÓ, ami segíthet ennek a problémának a feloldásán, felvállalni magad, az érzéseidet, és ezt a másik tudomására hozni, és megkérni Őt is a hasonló hozzáállásra. Nagyon sok variációja van a jövőnek, de egy biztos! – csak az fog történni, amire NEKED szükséged van - habár lehet, hogy akkor és ott nem fogsz neki örülni, de majd idővel rá fogsz jönni az összefüggésekre. Vannak életünknek karmikusan el nem kerülhető történései, amit nem lehet megúszni, csak túlélni, és minél inkább rábízzuk magunkat az „ÉGI” segítőkre, annál gördülékenyebb lesz az életünk. Ha konkrét kérdésed lenne, szeretettel várom a jelentkezésed a fenti elérhetőségeken.
Kedves Hné! Elgondolkoztam a levelén, és most szeretném ezeket megosztani Önnel és az olvasókkal. Az első, ami szemembe ötlött az aláírás. Hné: Ahogy a fényképét elnézem, egy kedves, csinos fiatalasszony, aki a házasságot, a családot, az anyaságot fölé helyezte a saját személyiségén, és már csak ez létezik: Hné. Az emlő - a nőiesség, az anyaság szimbóluma, és ha gondok vannak az ANYASÁG, a NŐIESSÉG körül, ezen a területen fognak negatív energiagócok, blokkok keletkezni, aminek a következménye a daganatok kifejlődése. Ha belegondol, a jelenlegi életében minden erről szól: Nem tud jó feleség lenni, mert nem tud megfelelni a férje, az anyósa elvárásainak, és már el is hiszi, hogy ezért Ön a felelős. Nem tud jó anya lenni, mert úgy érzi, hogy hibás döntést hozott, és emiatt haragszik magára, nem tud saját magának megbocsátani. Megbetegedett, már kiszolgáltatott lett a férjének, az anyósának, az egészségügyi ellátásnak, innentől még több félelmet vonz be magához, ami tovább rontja az egészségi állapotát. A fentieket összefoglalva NEM SZERETI SAJÁT MAGÁT, teljesen negatív a hozzáállása saját személyiségének a megítélésében, ez jelenik meg ilyen látványos módon a Hné-ben. 37 évesen szerintem nem ez a normális világlátás. Az, hogy ezen változtasson, változtatni tudjon, szembe kell néznie önmagával, a múlttal, a hibás gyermekkori mintákkal, fel kell vállalnia ismét ÖNMAGÁT, azt a kedves, csinos fiatalasszonyt, akinek van saját keresztneve, személyisége van, és a döntéseit nem külső pressziók, hanem a megérzései, a szíve sugallatai alapján hozza meg. Bármi is történt a múltban, azt tudni kell elengedni, mert nem lehet folyamatos önvádak sulykolásával a jövőt teremteni. Van az Önéhez hasonló problémából keletkezett, de már gyógyult emlőrákos páciensem, akinél a gyógyulást a 180 fokos szemléletmód váltás hozta meg a gyógyulást, és nem a kemo. Még annyit, hogy nincsenek büntetések csak figyelmeztetések, hogy rossz irányban haladunk az utunkon, és ha ezt tudomásul vesszük, és tudunk változtatni, mindez áldássá fog válni. Ha úgy gondolja, hogy továbbiakban is tudok segíteni, keressen meg privát elérhetőségeimen, addig is mielőbbi tudatosodást, és gyógyulást:
Kedves Csilla! A baleset és az áldott állapot egybeesése karmikus – sorszerű esemény volt az Ön és gyermeke esetében is, ezáltal tapasztalhatott meg olyan dolgokat, amik a későbbi életük folyamán kulcsfontosságúak lesznek. Ami a levele megírását is motiválta, a jövőtől való félelem, aggódás, és a HIT hiánya, hogy valóban, mindig az történik, aminek történnie kell! Tudom, a baleset okozta trauma folyamatosan jelen volt a magzat életében a baleset után, mert mindazt az érzést átélte, amit Ön, de az Ő jelenléte adta Önnek az erőt ahhoz, hogy remélem különösebb maradandó testi, és lelki károsodás nélkül túl élhette ezt a balesetet. A gyermek fejlődésére szerintem nagyobb bélyeget nyom az Ön aggódása, félelme, mint maga a baleset, és a lábadozás okozta trauma. Előfordulhat, sőt biztos, hogy emléknyomokban megmaradnak a magzatkori emlékek, de ezek kihatása a felnőttkori életre nem prognosztizálhatóak. (Ez függ a gyermek, és az ön életterve többi összefüggéseitől.) Javaslom, hogy adjanak hálát a Teremtőnek, hogy ebben a formában kaptak iránymutatást a HIT-hez vezető útról! A későbbiekben minden történésben előbb a tanítást keressék, és tapasztalni fogják a vezetettséget, azt, hogy mindenek oka van, nincsenek véletlenek, csak többnyire nem láthatjuk az összefüggéseket. Kérdése előtt írta, hogy nagyon harmonikus, és kiegyensúlyozott kapcsolatban van a babával. Ez tovább fog mélyülni, ha a fent vázolt úton haladnak tovább. További boldogságot, szeretettel:
Kedves Gyöngyi! Biztos igaza van, de ha mégegyszer elovassa a bemutatkozásom, sehol sem írtam, hogy jós vagyok, és hogy olyan tanácsokat tudok adni, amivel gyökeresen meg fog változni az élete, sőt valami olyat is írtam, hogy nem mindíg azt fogom írni, amit elvárnak tőlem, és talán most ön beleesett ebbe a kategóriába :o) Nagyon sajnálom, tisztelettel:
Kedves G. Sajnos, de SZEMBE KEL NÉZNI A FÉLELMEKKEL.! A szeretet egy magasabb szintje, formája az ELENGEDÉS, és most Önnek pontosan ezzel kel szembenéznie. A halálfélelem, az valójában ÉLET FÉLELEM, és most Ön fél élni az életét, mert elvesztette azt, akitől függővé tette a boldogságát. Férje, családja nem ismeri ezeket az érzéseit, és meg sem meri osztani velük ezt, mert FÉL. Javasolnám, hogy keressen meg, és segítenék a gyász feldolgozásában, a kommunikációban, amiben találkozhat a kedvesével, az egész karmikus helyzet összefüggéseinek a felismerésében, a felesleges energia blokkok kioldásában, de ehhez az első félelem leküzdését, az utazást be kell vállalni. A találkozásig, ha meg keres telefonon, többet is tudok segíteni, de az itteni keretek ennél többet nem engednek. Szertettel várom a jelentkezését.
Kedves Kérdező! – A ház átépítése adott esetekben nem sokat segít, mivel az ott „ragadt” lélek, (lelkek), aki esetleg nagyon ragaszkodik az emlékeihez, energetikailag ott marad, és az Ő „energiáival” olyan szituációkat is generálhat, ami a fenti következményeket is okozhatja, de itt és most nem lehet a részletek ismerete nélkül határozott választ adni: Ki lehet tisztítani a házat, és el lehet vezetni a lelket, megfelelő technikákkal, de ez egy privát konzultációt igényelne. Szertettel várom a jelentkezését:
A hát, és főleg a gerinc problémák a tudatalattiban tárolt lelki terhekről szólnak. A műtét, és az állapot javulás között, közrejátszottak azok a lelki állapotok is, amik a traumák átélésén keresztül létrejött „elengedési mechanizmusokat” erősítették fel. Sok mindent lát, és érez másként, mint korábban, folyamatosan teszi le a „lelki terheit”, és ennél fogva érzi magát lazábbnak. Kívánom, hogy járjon ezen az úton minél több sikerrel, és a tudatosodáson keresztül érje el gyógyulásának legmagasabb szintjét, jó egészséget, Kellemes Húsvéti Ünnepeket:
Kedves Kérdező! :o) Egyre több embernek jönnek meg ezek a különleges képességei, az érzékeléseken túli érzékelési képességük. Ön is ezek közé tartozik, és addig, amíg meg nem barátkozik ezzel a megváltozott tudatállapottal, addig valóban korlátozva van a továbblépésben. Amikor ez élete természetes részévé válik, és nem zavarja az, hogy más mit gondol erről, nagyon sok szép, és felemelő tapasztalása lesz. Azokat a könyveket olvassa el, amiket a kezébe tesznek, nem kell semminek sem utána mennie, csak hagyni, hogy történjenek a dolgok maguktól, egyszerűen járni kell azt az utat, amit a karmája által kijelölt magának. Kívánok ehhez az úthoz sok sikert, és boldogságot:
Kedves Julianna! Olvasva a levelét, a problémája komplexebb annál, mint hogy néhány bölcselkedő mondatban bármi hasznosítható gondolatot mondhatnék. Az Ön esetében javasolnék egy személyes találkozást, aminek az időpontját a 06-20-208-66-17 –es telefonszámon tudjuk megbeszélni. Szeretettel várom a hívását:
Kedves Gyöngyi! Mondatonként válaszolnék a kérdéseire: >A jövőmmel kapcsolatba szeretnék megtudni pár dolgot< A jövővel kapcsolatosan vannak itt olyan szakértő társak is akik tudnak felelőséggel válaszolni a kérdéseire. >Az első, meddig kell még eltűrnöm a férjem zsarnokoskodását ?A karmám miatt kell ennyit tűrnöm, vagy csak egyszerűen ilyen peches életet fogtam ki?< Nem kell tűrnie semmit, az Ön döntése, hogy meddig él egy kapcsolatban, és mikor száll ki belőle. Az, hogy nem dönt valamiről, az csak arról szól, hogy vállalja a NEM döntésének következményeit, ami a jelenlegi állapotot létrehozta. > Ilyenkor hol vannak az angyalok? -szabin? < Az Angyalok ott vannak és segítenének, ha hagyná, hogy segítsenek, de Ön az egója segítségével már olyan illúziókat teremtett, amin keresztül már nem hallhatja az angyalok súgását. :o)) >A másik pedig fog-e javulni az anyagi helyzetem? vagy mindig ilyen csóró maradok? pedig én dolgozom.< Itt megint a teremtett vágyak, és az egó jelenik meg ebben a kérdésben. Tudomásul kell venni, hogy mindenkinek annyi anyagi lehetősége van, amennyire szüksége van – és itt nem a mi nézőpontunkból, hanem a karma oldaláról tekintve. Van kiút ebből a helyzetből, és ez a szellemi tudatosodás útja, az egónk a vágyaink megismerésén, keresztül vezet, úgy az érzelmi, mint az anyagi világban. Tudom nem erre a válaszra számított, de kérdezett, és én válaszoltam. Kívánom, mielőbb találja meg a boldogságát, a lelki, és anyagi nyugalmát, szeretettel:
Kedves Virág! >„gyermekem életére milyen hatásai lehetnek a fogantatás körüli, illetve még pár hónapig tartó elkeseredésemnek, a sok sírásnak...?”
Kedves Kérdező! Elöljáróban szeretném kettéosztani a kérdését. Az első a társára vonatkozó, a második pedig Önre. Az elsőre az a gondolatom támadt, hogy talán nem működik a kommunikáció Ön és kedves társa között, és ez mindig két emberen múlik. Szeretettel, odafigyeléssel meglehet nyitni a másik embert, és nem hagyni, hogy felgyűljenek benne az indulatok, és egyszerre zúdítsa a másik nyakába. Ha valóban kölcsönösen szeretik egymást, kis odafigyeléssel, kölcsönös toleranciával, némi empátiával meg tudják beszélni a problémákat. Nagyon sok probléma a gyermekkorban gyökerezik, és ha felismerésre kerülnek ezek, nagyon sok értelmezhetővé válik. A feltétel nélküli önfeladás, annak érdekében, hogy egy másik ember elfogadja, súlyos szervi problémákhoz vezethetnek, az érzelmi elfojtások következtében. Az Önnel kapcsolatos gondolatom az, hogy egy folyamatos BOLDOGTALAN érzelmi állapotban van, és folyamatosan arról AGYAL, hogy hogyan találhatná meg a boldogságot. A BOLDOGSÁGOT csak magunkban tudjuk megtalálni, és ameddig azt külső körülmények megvalósulásához, teljesüléséhez kötjük, igazán tiszta szívből, nem tapasztalhatjuk meg. Kérdésének a túlzott általánosságánál fogva, nem tudok többet tanácsolni, hogy privát címemre írja meg problémájának konkrét körülményeit, és akkor talán én is konkrétabban tudok válaszolni. Várom jelentkezését, tisztelettel:
Kedves „Mikulás Néni”! Bocsásson meg a megszólításért, de a kép nem jött át, így csak a leveléből tudok „táplálkozni”. A leveléből idézek gondolatokat, és arra reagálok. „Első perctől úgy gondolok a kapcsolatunkra, mint egy karmikus eseményre, és nem, mint szerelemre.” Meg tudná fogalmazni magában pontosan ennek az érzésnek az „ízét” „formáját” „színét” „illatát”, „dallamát”. Tudom furcsa ez a visszakérdezés, de ha ezt ennyire érzi, rátalálhat a „dejavu” érzés gyökerére. Próbáljon őszinte lenni saját magával és hallja meg a szíve hangját, eddig sem hazudott Önnek, ezután sem fog. „Mára egyértelműen kiderült, hogy ebben egyedül maradtam” Sajnos mindig egyedül volt ebben a kapcsolatban, csak az illúziók, a vágyak torzították a tisztánlátást, és egy darabig még a kölcsönös „megfelelni akarás” is erősíti ezeket. „Képtelenek vagyunk kommunikálni és hol egyikünk, hol másikunk a fizikai elfoglaltságokba menekül tehetetlenségében” Ha őszinte szeretne önmagával lenni, egyszerűen belemenekülnek mindketten olyan pótcselekvésekbe, amelyekben megnyugtathatják a lelkiismeretüket, hogy „azért nem tudunk kommunikálni, mert már nem jutott rá idő!!!!!” „Mások gondjaival foglalkozom, amivel úgy érzem, segíteni tudok, miközben az enyém a felszín alatt izzik, feszít” Gondolja? Hogyan tud másoknak tiszta szívvel segíteni, ha Önmaga még a saját problémájával sem mer szembesülni? Bocsánat, ha kissé keményen fogalmazom, de a leveléből ezt a következtetést tudom levonni. „Tisztán, egyensúlyban szeretnék élni, és ezt közvetíteni másoknak is.” Ennél fontosabb, és szebb életfeladatot nem tudok elképzelni, de az első lépés az önmagunkkal való szembesülés, és saját korlátaink felismerése. Ha !MER! úgy élni ahogy a szíve diktálja, !MER! boldog lenni, jó úton jár, de ameddig tele van a szótár „csak”-okkal, meg „de”-kel, addig nem fog működni. „Azon aggódom, hogy mit adunk át kisfiunknak? Az idő szalad, és én nem tettem meg mindent azért, hogy ő a legharmonikusabban élhesse meg ezt az inkarnációját. Lehet, hogy tévút ez a kapcsolat, és csak ámítom magam, hogy nekünk együtt kell maradnunk?” Van egy régi Tibeti közmondás: Ha valamit meg tudsz oldani, felesleges rajta aggódnod, ha nem tudod megoldani, bízd az Égiekre! Amíg a lelkiismeret furdalásával bajlódik ez ügyben, inkább tegyen meg mindent, amit meg tud tenni, és ne gondolkodjon azon, hogy a fiának mi is a karmája. Önt azért választotta édesanyjának, mert Ön mellett tanulhatja mag mind azt amire ebben az életében szüksége lehet, és ez akár csupa olyan általunk „NEM JÓ”-nak ítélt dolog, amit Ő már a születése előtt látott és tudott. A harmóniát csak akkor tudjuk harmóniának megélni, ha már megismertük a diszharmóniát. Azért mondom azt, hogy ha mindent a szíve szerint tesz Ön, nincs semmi, amit el tudna rontani! A jelenlegi kapcsolatban, ha belegondol, nagyon sok érzést kapott; JÓT és NEM JÓT. Ha már több a NEM JÓ, akkor tenni kell arról, hogy az egyensúly megint létre jöjjön az Ön lelkében, ismétlem AZ ÖN !LELKÉBEN!, és nem kell senkire sem tekintettel lennie, ha a SZÍVE SZERINT DÖNT! Úgy érzem elég erős a döntésekhez, tegye meg, és ne engedjen a félelmeinek, kétségeinek. További boldogabb életet, üdvözlettel:
Kedves Éva! Nem lepett meg, amiről írt, nem egyedi, nagyon sok hasonló szituáció megesett már a saját működési időszakom alatt is. Azon kevesek közé tartozom, akik nem nézik őrültnek, és teljes mértékben elhiszem azt, amiről a levelében említést tesz. Az öngyilkosság során a lélek nem azon az úton megy végig, mint egy „természetes halál” –folyamat esetében, és a halál folyamatának pillanataiban olyan érzések fixálódnak amelyek megakadályozhatják a továbbhaladást. Édesanyja esetében az a probléma, hogy az utolsó „utáni” pillanatban meggondolta magát, de már visszafordíthatatlan volt a szituáció. Ebből az a helyzet alakult ki, hogy fizikai test nélkül, de az energetikai testét megtartva továbbra is ott él Önök között, és próbál kapcsolatot teremteni Önökkel. Ő „látja” az Ön aktuális energetikai állapotát, és amikor alkalmas a szituáció, hogy összehangolódhatnak, kommunikál Önnel. Többnyire felfogta már, hogy nem jó az, ami történik, de a jelenlegi állapotában nem ismeri a kiutat. Nem kell megijedni, nem történik semmi rossz, semmi visszafordíthatatlan. Ha elfogadjuk, hogy a lélek örök, és odaát nem ismerik az idő fogalmát, nincs semmi sem későn, hogy segítsünk neki. Ajánlanám az alábbi cikkeket a honlapomról, ami éritőlegesen kapcsolódik ehhez a témához: http://www.asztralutazas.hu/i31-0001.html , LÉLEK A KÖZTES LÉTBEN A HALÁL UTÁN http://www.asztralutazas.hu/i71-001.html Én és az Egó - Érzések II, http://www.asztralutazas.hu/i81-0001.html ,Imák - Ima az eltávozottakért. Tanácsolnám, hogy vegyen részt egy Asztrális Családi Tréningen, ahol segíthetne Édesanyjának a továbbhaladásban, és Ön lelke is megnyugodna. A részleteket a privát e-mail címen, vagy telefonon tudjuk megbeszélni. Várom jelentkezését, üdvözlettel:
Kedves Paulcsi! Levelét olvasva a jó magyar közmondás jutott eszembe: „Kivétel erősíti a szabályt”. Minden tiszteletem azért az odaadásért, felelősség érzetért, amit gyermekei iránt, az anyaság iránt érez, és az, hogy meg kellett járnia azokat a mélységeket, amiket megjárt a beültetés kapcsán. Úgy gondolom, azért születünk az „anyag” világába, hogy megtanuljuk tudatosítani érzéseinket, és ezt az utat Ön tökéletesen jó irányba járja. „Mi a helyzet azokkal a sokszázezer számban mérhető gyermekekkel, akik szeretetlenségben, szüleik által elutasítottként nevelkednek már az anyaméhben?” Nekem is ezzel van elsősorban problémám, és ha hozzá jön az Egó vágyából teremtett művi beavatkozás, csírájában ültetjük el az agressziót, álságosságot, a feltétel nélküli szeretetre való képtelenséget, önzést stb. Amikor jeleztem véleményem az ERŐSZAKOS TEREMTÉSRŐL, erre gondoltam. „Emellett több módszer létezik arra, hogy bizonyos kor után kioldjuk a gyermekből a fogantatásával kapcsolatos traumákat. A másik érvem, hogy ő is ezt az utat választotta, tudta, hogy így fog-kell megfogannia, ezt vállalta.” A két gondolatot szeretném, ha külön választanánk. Az elsővel nem tudok egyet érteni, mert ez úgy hangzik, mint egy porszívó széria hibájáról értekeznénk. Az Egónk nagyon kreatív tud lenni, amikor a lelkiismeret furdalásunkra próbálunk teóriákat gyártani, hogy felmenthessük magunkat, de ez nem megítélés, csak a dolgok egy más irányból való megközelítése. A második „érv” teljesen igaz. Ő valóban még a tudatos énjével döntött, hogy kikhez, és hogyan foganjon meg a fizikai teste, és ez az Ő döntése, erre Önöknek semmi befolyása nem volt. Találkoztam olyan szituációval, amikor ugyan az a lélek háromszor fogant meg ugyan ahhoz az édesanyához, kétszer a hatodik hónapban elvetélt, és csak a harmadik alkalommal született meg, minden probléma, komplikáció nélkül, és az egész „csak” arról szólt, hogy: biztos lehet-e abban, hogy édesanyja szeretettel várja Őt. „úgy érzem, az utamat járom, mert ha nem azt tenném, akkor nem lennék olyan lelkes gyermekeimmel kapcsolatban. Egyébként az a folyamat, amíg eljutottunk hozzájuk pont minket tanított a türelemre, mert évekről volt szó, amíg lehetővé vált az álmunk.” Most is igazolódott az a felfogás, hogy a gyermek tanítja, neveli a szülőt és nem fordítva. Semmi kétségem abban, hogy ez az egész az Ön személyes életfeladatának szerves része, és úgy járja élete útját, ahogy születése előtt Ön is eltervezte. Úgy érzem, hogy nem álom volt, hanem megtanult a szeretetével TEREMTENI. Csak azt tette, amit a SZÍVE diktált, és HITT abban, hogy jó úton jár. Kívánok Önnek és családjának, áldással teli boldog ÉLETET! Üdvözlettel:
Kedves Paulcsi! Mielőtt bármit is válaszolnék, szeretettel ajánlom figyelmébe az alábbi írást, és honlapom egyik cikkét: Kedves leendő Édesanyám és Édesapám! Még az ismeretlenben vagyok, mégis hozzátok fordulok. Senki máshoz nem tudok, mert egyedül ti vagytok, akik vártok. Hiszem, hogy engem vártok. Ti sok mindent nem tudhattok, ezért előre kérem, nagyon figyeljetek majd rám. Akkor is, amikor még nem értitek szavamat. Most előre üzenek, hogy tudjátok, hogyan várjatok. Édesanyám, amikor a remény egyetlen sejtje vagyok méhed mélyén, és mindent érzek, amit te átélsz. Érzem, ha félsz, ha boldogtalan vagy, ha haragszol, és ha valaki megsértett. Érzem, ha ellenség közelít, és ha bánatod van, ha vétkesnek érzed magad, ha fáradt vagy, és ha gond nyomaszt. De érzem, ha mosolyogva rácsodálkozol valamire, ha örülsz a fénynek, az ég kékjének, a napsütésnek, enyhe eső csöndes cseppjének, és édesapa tiszta szemének. Érzem, ha kedvesen összenevettek, s én jelenek meg lelketek ködében, az egyszer majd lesz gyermeketek. Ezt kérem tőletek, mindig csak ezt: mosolyogjatok, kacagjatok, ha rám gondoltok. Ha együtt vagytok, én is ott vagyok: a harmadik. A leendő, lengő, rengő, zengő gyermek. Tegyétek, hogy örömben foganjak! Értem legyetek együtt derűs szerelemben! Minden más együttvéve, amit egész életetekben adtok majd nekem, a mérleg másik serpenyőjében lesz, és nem ér fel ezzel az egyetlen szent pillanattal. Édesanyám, ha te örömmel várod, szeretettel várod édesapa közeledését, én is örömmel, szeretettel várom az ő egyetlen sejtjét, amiből leszek. Ez lehet a ti igazi ajándékotok. Ezt kérem tőletek. Ez a legnagyobb titkom. Várom, hogy a tiétek legyek, szeretetben, békében, derűben: Leendő Gyermeketek ( http://www.asztralutazas.hu/i31-0001.html ) Az olvasottak, „Egy meg nem született gyermek levele szüleihez” című írás. A karmateremtés ott kezdődik, hogy az Egó erősebb, mint a szeretet és elfogadás, mert amikor kimondjuk, hogy AKAROM azt a gyermeket, és nem csak SZERET-ném, már nem az Isteni törvények által éljük az életünket. Jó példa az új szív!!! Kérdezem; az esetek többségében, ami a jelenlegi életünkben keletkező érzelmi, lelki probléma – nem a szívet terheli?, a szívcsakrát? Ott keletkeznek az energetikai blokkok, amik szív, érrendszeri panaszként, problémaként jelentkeznek, ami, végül is infarktusokban, vagy szívátültetésben végződik. Az esetek többségében bárki vizsgálja, hogy miért keletkezett a probléma!? Nem, csak egy tünetet kezelnek. A mesterséges megtermékenyítés sem a szeretetről, hanem egy „tünet” a VÁGYAKOZÁS tünetének kezelésére szolgál, mint majdnem minden. Bármerre tekintünk a világban, mindenben a vágykeltés manipulációjával találkozhatunk, mert ahol VÁGY van, ott üzlet is van. (Tudom, ezzel az írásommal sem lopom be sok ember szívébe magam, de részemről ezt tekintem valóságnak.) „Emellett mi a helyzet a szabad akarattal és a Kryon féle karma elengedéssel? Csak kérnünk kell, hogy oldódjanak fel a karmáink, nem? Bizonyos művek arra biztatnak, hogy csak el kell dolgokat határozni, és azok úgy vannak.” Jó lenne, ha így lenne! Mint mindenben ebben is sok igazság van. Szellemünkkel valóban tudunk teremteni, de ez a teremtés néha túl mutat a határainkon, néha pedig saját magunk húzzuk meg a korlátjainkat. Sokan ezt felismerve próbálják az EMBERISÉGET manipulálni, egész jó eredménnyel. „Én úgy határoztam, hogy az életemben történt legszebb erőszakos teremtéseknek nem lesz olyan következménye, amely máshol negatívan befolyásol.” Gondolja? Szerintem – az a lélek, aki ezen a módon születik le nagy tanító lesz a maga módján, a türelem tanítója. Ő, teljesen tisztába van még a karmájának azzal a részével, hogy ha ily módon fogant meg, az-az NEM BOLDOGAN, SZERETETBEN, akkor ezt az élete folyamán ki kell majd kommunikálnia a környezetének valamilyen formában, valamilyen devianciában. Magyarul, türelemre, elmélyedésre, toleranciára fog tanítani, és nem csak a szülőket, de az egész környezetét. Sajnos, vagy Hála Istennek, találkoztam már néhány, nem hagyományos úton fogant gyermekkel, ahol a szülő gyermek kapcsolat valahol nem volt az igazi, de hát ez is nagyon relatív. Szeretném, ha a fenti írásom személyes véleménynek, fogná fel, nem szeretnék lelkiismeret furdalást gerjeszteni, de biztos vannak az olvasók között olyanok, akik elgondolkoznak ezeken a dolgokon, és körültekintőbbek lesznek az ERŐSZAKOS TEREMTÉS témájában. Megértését köszönöm, szeretettel üdvözli: