Üdvözlöm!Másfél éves kisfiam sokszor az őrületbe kerget nemcsak engem,hanem a közeli hozzátartozókat is.Borzasztó anyás,olyan szinten hogy ha kimegyek a szobából,csillapíthatatlan hisztiben tör ki,és ez akkor is így van,ha elmondom neki hogy anya most ide meg oda megy,sőt ilyenkor már abban a pillanatban elkezdi az üvöltést,még egy lépést sem tettem.Az hogy másra hagyjam lényegében lehetetlen,volt már többször próbálkozás 7 hónapos kora óta,csak annyi,hogy 20 percre kellett valahová elmennem,addig a mamával volt,de borzalmas volt.Csak sír és sír....illetve hisztizik csillapíthatatlanul,a fejét az ajtóba ütögeti,és úgy kiáltozik utánam,már a sok sírástól nemegyszer hányt is.A helyzet akkor sem jobb ha a 3 éves nővére is ott van.Amint hazaérek,megnyugszik.Egyedül apával van el,de nyűgösebb napokon még vele sem,sőt ha éjjel felébred,akkor sem jó,ha apa megy hozzá,addig hisztizik,rugdos,csapkod amíg én fel nem kelek és megyek oda.Egyre nehezebben viseljük mindannyian a helyzetet,főleg én,nagyon nehéz szívvel hagyom mostmár bárkire,mert tudom hogy nem fog lenyugodni.Miért van ez?Egyszerűen csak szeparációs szorongás?Normális ez?És ez sosem fog elmúlni?Miért nem tudom vele megértetni hogy anya nem megy el örökre?Azt reméltem ahogy nyílik a kis értelme ez elmúlik idővel,de hiába elmondom szépen neki hogy anya most elmegy egy kicsit,hiába "elszökök" előle,sehogy nem jó.