|
|
Dobiné Olasz-Papp NóraBaba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadóElérhetőségeim: Honlap: http://www.dobinenora.hu http://www.valaszkeszszulok.hu |
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
kedves Nóra ! én egy férjezett 2 gyermekes édesanya vagyok nekem van 2 lány és egy fiú testvérem.a férjem és köztem 9 év van de mégis sokszor én tűnök idősebbnek,a gyermeknevelés szempontjából. én az eddigi életem során sok rosszat megéltem amit más talán egy élet alatt sem,édesanyám nevelt minket és ezek a rossz dolgok az idegrendszeremre is ki hatott és az életemre is sajnos. van két nagy mama a gyermekeinknek és egy nagypapa de nem segítenek úgy ahogy kellene hogy könyeb lehessen nekünk egy kicsit 100%mindent mi ketten oldunk meg a férjemmel.és ez sok stresszt mar fel.a kislányom nyáron lesz 4 éves nagyon okos kislány a korához képest fejletebb is már óvodába is észre vették ,aminek mi örülünk, hisz én rengeteget foglalkoztam vele.a kisfiam 1 éves lesz egy hónap múlva .ő egy nagyon nyugodt kisfiú és ügyesen lépeget fejlődik.az én gondom az hogy a kislányom örökölte tőlem az akaratosságot és sokszor nagyon hisztis van hogy éjjelente felkel 3kor és nem akar aludni délután sem alszik, az oviba is csak félnapos.és amikor az apa itthon van jobban el ereszti magát, ami szerintem azért van mert az apa nem igazán veszi ki a részét a nevelésből,csak játszik velük de engedékeny és vigaszt talál nála hamar. ön hogy látja a dolgot? várom válaszát köszüönöm
Kedves Anyuka!
Köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával!
Több dolog is átsejlett a leveléből, próbálok egyesével válaszolni!:-)
Az első, hogy nagyon nehéz gyereket nevelni segítség nélkül, ez biztos! Ha nincs meg az a lehetőség, hogy a nagyszülők vagy barátok segítségét igénybe lehetne venni, ember legyen a talpán, aki bírja a gyűrődést!:-) Megbeszélni próbálták ez ta nagyszülőkkel? Hogy mi az akadálya, hogy nem segítenek annyit, amennyit Önök szeretnék? Sokat szokott segíteni az ilyen problémák tisztázása.
Nagyon oda kell figyelni a személyes feltöltődésre a gyereknevelés során! Ha más nem tud segíteni, akkor a férjével kell megbeszélni, hogy Ön tudjon magára időt fordítani, egyedül! Ez lehet akár egy otthoni forró fürdő, bezárt ajtókkal és kér magának egy fél órát, hogy senki ne nyisson be semmivel, vagy elmehet egy masszázsra, jógaórára, ami Önnek kedves és feltöltéssel hathat Önre. De erre muszáj időt fordítani, egyszerűen nem lehet ezt az időt megspórolni, lecsalni magunktól, mert előbb-utóbb kihathat a gyerekekre, párkapcsolatra is. Szükség van anyára, de egy anya csak úgy tud működni, ha lemerült raktárai töltekezhetnek nőként és csajos barátnőként is akár.
És ki is éreztem soraiból a túlterheltséget, feszültséget, úgyhogy javaslom elmozdulni egy kicsit a saját irányába is.
A másik: 4 évesen még zajlik a dackorszak, ami különösen nagy türelmet igényel (és itt megint visszacsatolok az előző gondolataimhoz..). Pláne, ha a veleszületett temperamentuma is ilyen. :-) Szóval ebben a korban normálisnak mondhatók a hisztik. Itt még mindig működik az, hogy legyenek világos határok egy pár dologban és szabályok, de legyen sok minden, amiben ő dönthet, ő lehet az úr!:-) Legyenek választási lehetőségei, kössenek sok-sok kompromisszumot, és a dackorszak időszaka optimális esetben kb. 5 éves korra már lezajlik. Sok szeretet, türelem, nagy tér engedése szükséges az "átvészeléséhez". Az, hoyg délután nem alszik, önmagában nem probléma, sok gyereknek ilyenorra már nem igénye. Figyelje meg, kipihent-e, jókedvű-e, aktív, játszik? Ha igen, akkor neki ennyi az alvásigénye! Ha éjjel felébred, még normálisnak mondható ennyi idősen is. Ilyen korban sok a rémálom, minél több feladattal találkozik, megnyilvánulhat az alvásában és még mindig tarthatnak létszámellenőrzést is. Ha zaklatottan ébred, feszült, sokat sír, engedjék be a szülői hálóba. (ha lehetséges..) És bizony, ha stresszesek a nappalok, azok leszenk az éjszakák is! És a gyerekek visszatükrözik édesanyjuk lelkiállapotát, tehát ha önön sok a teher és ettől ideges, az kijöhet a gyerkőcökön is! Ha nem mondja nyíltan, akkor is.
Harmadik: jó lenne megbeszélni párjával, ki-mit gondol nevelési elvekről, mi az elképzelés a családi életről. A gyerekeknek biztonságot ad, ha a szülei ugyanazt kommunikálják feléjük! Tehát meg kell tudni egyezni a szülőknek bizonyos szabályokról. Ha a kamaszkorban elharapódzik, hogy a szülőket ki lehet játszani egymás ellen, az nem olyan jó dolog. Márpedig ha egyik szülő vmit tilt, a másik ugyanazt megengedi, abból előbb-utóbb kijátszás lesz. Amúyg az apák sokszor engedékenyebbek, hisz csak este találkozik a gyerekekkel, örül, ah játszhatnak, s ez így van jól! De legyen egy-két szabály, ami mindkettőjüknke fontos és abban ne engedjenek! Hadd érezzék a gyerekek, hogy a szülői döntés fix és a szüleik erős várat képeznek! Ezt pedig meg kell beszélniük és azt is, hhogy Ön szerint a párja nem veszi ki eléggé a részét!
Tehát kommunikáljon a család többi tagjával többet (pl. nagyszülők), párjával is, és lazítson, töltődjön, szeresse magát!:-)
Remélem, tudtam segíteni!
Szeretettel:
Köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával!
Több dolog is átsejlett a leveléből, próbálok egyesével válaszolni!:-)
Az első, hogy nagyon nehéz gyereket nevelni segítség nélkül, ez biztos! Ha nincs meg az a lehetőség, hogy a nagyszülők vagy barátok segítségét igénybe lehetne venni, ember legyen a talpán, aki bírja a gyűrődést!:-) Megbeszélni próbálták ez ta nagyszülőkkel? Hogy mi az akadálya, hogy nem segítenek annyit, amennyit Önök szeretnék? Sokat szokott segíteni az ilyen problémák tisztázása.
Nagyon oda kell figyelni a személyes feltöltődésre a gyereknevelés során! Ha más nem tud segíteni, akkor a férjével kell megbeszélni, hogy Ön tudjon magára időt fordítani, egyedül! Ez lehet akár egy otthoni forró fürdő, bezárt ajtókkal és kér magának egy fél órát, hogy senki ne nyisson be semmivel, vagy elmehet egy masszázsra, jógaórára, ami Önnek kedves és feltöltéssel hathat Önre. De erre muszáj időt fordítani, egyszerűen nem lehet ezt az időt megspórolni, lecsalni magunktól, mert előbb-utóbb kihathat a gyerekekre, párkapcsolatra is. Szükség van anyára, de egy anya csak úgy tud működni, ha lemerült raktárai töltekezhetnek nőként és csajos barátnőként is akár.
És ki is éreztem soraiból a túlterheltséget, feszültséget, úgyhogy javaslom elmozdulni egy kicsit a saját irányába is.
A másik: 4 évesen még zajlik a dackorszak, ami különösen nagy türelmet igényel (és itt megint visszacsatolok az előző gondolataimhoz..). Pláne, ha a veleszületett temperamentuma is ilyen. :-) Szóval ebben a korban normálisnak mondhatók a hisztik. Itt még mindig működik az, hogy legyenek világos határok egy pár dologban és szabályok, de legyen sok minden, amiben ő dönthet, ő lehet az úr!:-) Legyenek választási lehetőségei, kössenek sok-sok kompromisszumot, és a dackorszak időszaka optimális esetben kb. 5 éves korra már lezajlik. Sok szeretet, türelem, nagy tér engedése szükséges az "átvészeléséhez". Az, hoyg délután nem alszik, önmagában nem probléma, sok gyereknek ilyenorra már nem igénye. Figyelje meg, kipihent-e, jókedvű-e, aktív, játszik? Ha igen, akkor neki ennyi az alvásigénye! Ha éjjel felébred, még normálisnak mondható ennyi idősen is. Ilyen korban sok a rémálom, minél több feladattal találkozik, megnyilvánulhat az alvásában és még mindig tarthatnak létszámellenőrzést is. Ha zaklatottan ébred, feszült, sokat sír, engedjék be a szülői hálóba. (ha lehetséges..) És bizony, ha stresszesek a nappalok, azok leszenk az éjszakák is! És a gyerekek visszatükrözik édesanyjuk lelkiállapotát, tehát ha önön sok a teher és ettől ideges, az kijöhet a gyerkőcökön is! Ha nem mondja nyíltan, akkor is.
Harmadik: jó lenne megbeszélni párjával, ki-mit gondol nevelési elvekről, mi az elképzelés a családi életről. A gyerekeknek biztonságot ad, ha a szülei ugyanazt kommunikálják feléjük! Tehát meg kell tudni egyezni a szülőknek bizonyos szabályokról. Ha a kamaszkorban elharapódzik, hogy a szülőket ki lehet játszani egymás ellen, az nem olyan jó dolog. Márpedig ha egyik szülő vmit tilt, a másik ugyanazt megengedi, abból előbb-utóbb kijátszás lesz. Amúyg az apák sokszor engedékenyebbek, hisz csak este találkozik a gyerekekkel, örül, ah játszhatnak, s ez így van jól! De legyen egy-két szabály, ami mindkettőjüknke fontos és abban ne engedjenek! Hadd érezzék a gyerekek, hogy a szülői döntés fix és a szüleik erős várat képeznek! Ezt pedig meg kell beszélniük és azt is, hhogy Ön szerint a párja nem veszi ki eléggé a részét!
Tehát kommunikáljon a család többi tagjával többet (pl. nagyszülők), párjával is, és lazítson, töltődjön, szeresse magát!:-)
Remélem, tudtam segíteni!
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2011. 03. 01. 12:23
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}
