Dobiné Olasz-Papp Nóra

Kedves Anyuka!

Amit kislánya viselkedéseben észrevett, az egy teljesen új tapasztalat? Tehát éles ellentétet mutat az eddigi megnyilvánulásaival? Mit jelent az, hogy semmi nem tetszik neki? Magába zárkózó lett, csendes, beforduló? Vagy épp ellenkezőleg, dacos, akaratosabb?

Ahol a hypotóniát megállapítottak, gondolom, részletesen elmagyarázták a két típust: veleszületett-e vagy koraszülés, születés közbeni oxigénhiány okozza-e. Laikusként azt gondolnám, hogy ez az állapot, több területre is kihathat, ám sokkal lényegesebb volna, hogy amit most írt kislányaról, az egy hirtelen változás-e és milyen fokú, milyen tartós?

Talán érdemes volna gyermekneurológust felkeresniük.

Talan, Ön is kicsit belefáradt már ebbe a folyamatba-főleg, hogy írta, Önt hibáztatták, s csak később derült ki a hypotonia- néha talán az anyai kompetenciáját is megkérdőjelezi, holott nagyon érzékeny kislánya apróbb jelzéseire is.
Az, hogy egy 20 hónapos gyerek más közelségét, ingergazdagítását örömmel fogadja, az teljesen normális, szuler, hogy kislányuk apukájának örül és tudnak igazán együtt lenni!

Üdvözlettel:

Kedves Judit!

Kérdése hozzám került, ha nem bánja, én válaszolok rá!

A megérzései jók, a mozgásfejlődés azon szakasza, mikor a mászás, állás kezdődik, bontakozik ki, okozhat álmatlanabb éjszakákat, de mikor stabilizálódik a helyzet, ez a robbanásszerű izgalom lanyhul, az alvás is nyugodtabb lehet.
Mint írja, van már tapasztalása arról, miken megy át egy gyerek-s vele együtt a szülő is-, míg alvási helyzete rendeződik. De higgye el, nem az Ön hibája, hogy nem voltak átaludt éjszakáik! A mozgásfejlődés, fogzás, szeparációs szorongás (ami kb.hat-nyolc hós kortól kezdődhet), változás az életben, stb.mind befolyásolják az alvást. És nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a babák, gyerekek így műkdnek, így vannak kitalálva, tehát a fejlődés normális része, hogy az éjszakát nem alusszák át! Nem direkt manipuláció a részéről vagy nevelési hiba következménye a szülőtől!
Az egyedül el-és visszaalvás képessége nem tanítandó folyamat, hanem agyi érés következménye! Tehát ahogy telik az idő, az idegrendszer érik, az alvás is ennek megfelelően alakul. Ez a kívánt érettség 2-3 éves kor előtt nem igazán szokott bekövetkezni.
A napközbeni alvás kihagyása, mondván, ha elfárad, jobban alszik, igazából a visszájára is fordulhat, mert az erős fáradtság zaklatottá teheti a gyereket, ennek megfelelően az éjjel is sokkal nyugtalanabb lehet.
Tehát ekkora korban elalváshoz szükséges a szülő segítsége (apa is lehet!), ahogy a fejlődés normális részeként jelentkező ébredésekkor a visszaalváshoz is. Számukra a biztonság nagyon fontos és mivel pont ebben a korban lépnek bele abba, hogy tisztában vannak azzal, hogy ők nem anya részei, hanem különálló létezésűek, éjjel is muszáj meggyőződniük arról, meg van-e még a Legfontosabb Másik!
Érdemes ennek megfelelő alvási elrendezést találni, tehát Ön is a lehető legtöbb pihenéshez jusson, míg kislányának sem kell lemondania természetes szükségleteiről.
Hétvégi, napközbeni extra pihenő beiktatása Önnek, segítség elfogadása hasznos lehet.
A hordozáson gondolkodott már? Nagyban megkönnyíti az intenzívebb anya-igény kielegítését, hiszen a testkontaktus fontossá válhat ebben a korban, s segítheti a házimunka elvégzését is, hisz lesz két szabad keze.

Érzésem szerint hasznos olvasmány volna az Ön számára is William Sears: Éjszakai gondoskodás c.könyve!

Üdvözlettel:

Kedves Kérdező!

Átérzem tanácstalanságàt és fáradtságát!
Még egy gyermekkel is nehéz néha megélni egy-egy újabb fejlődési szakaszt, ikrekkel pedig esetleg még nehezebb lehet. Főleg, ha eltérő temperamentumúak a tesók.
Az, hogy a gyermeki segítséggel alszanak el, az nem elrontás következménye, a babák, gyermekek így működnek, nem tehetnek róla. Idegrendszerük még éretlen, egyedül nem tudnak eljutni abba a kellemesen ellazult állapotba, ami végül az alvásba torkoll. Ehhez segítségre van szükségük. Ez a segítség sokrétű lehet: szoptatás, ringatás, hordozás, babakocsiban tologatás akár a lakásban, vagy épp a hinta, ami Önöknél be is vált! Nagyon jó, hogy tudott találni olyan módszert, amivel a babái szükségletei kielégülnek, hisz segítséget kapnak és Önnek is járható út.
Attól ne féljen, hogy a segïtséghez annyira hozzászoknak, hogy akkor majd az egyedül elalvás már nem fog menni! Az idegrendszer érésével önmaguktól is képesek eljutni erre a szintre és egyszerűen kinövik a segítségkérés ezen intenzív fajtáját. Persze az összebújások még sokaig megmaradnak, esti mesek, stb.

Múltkor mesélte nekem egy ikres anya, akinek négy hónaposak a babái, hogy nem tudja egyszerre altatni őket, mert annyira eltér a habitusuk és ahogy a napjuk telik, hogy nem egyszerre faradnak el. Ha egyik elfárad, szoptatással vagy hordozással elaltatja. Ezek a ciklusok össze is csiszolódhatnak és lehet olyan időszak, ikor egyszerre alszanak.
Ahogy telik az idő, következnek újabb és újabb fejlődési szakaszok, szükség lehet az addig működőképes "módszerek" felülbïrálatára, mert nem biztos, hogy az új szinten is beválik majd.

A hordozással próbalkozott már? Lehet, hogy megérne egy próbát! Nem akarom, hogy drasztikusan hangozzék, de ikres anyáktól pozitívak a visszajelzések arról, hogy pl.egyik baba a háton egy megfelelő eszközben, masik baba elöl ringatva.
Vagy valakinél a lakásban direkt erre a célra tartott ikres baabkocsi nyújtott nagy segítséget.

Bízom benne, hogy Ön szokott segítséget is kapni és időnként saját magára is tud időt fordítani! A saját pihenése ugyanolyan fontos, mint a babáké!

Üdvözlettel:

Kedves Kérdező!

A napi három szopizásban az éjjeli is benne van, vagy az külön számítható?
Egy kilenc hónapos gyereknek sok oka lehet arra, hogy éjjel többször is ébredjen. A szeparációs szorongás kezdete, mozgásfejlődés rohamos fejlődése, alakulása, az ezzel járó izomláz, de akár új étel bevezetése, ami érzékenységet okoz, nappali különlét, fogzás, vagy egy gyengébb nátha. Nem mellesleg rengeteg dolga van egy kilenc hónapos kisfiúnak, fel kell fedezni a világot, így nappal már "nem ér rá" annyit szopizni, mint amennyit amúgy igényelne, így előfordulhat, hogy éjjel pótolja be.
A gyerekek éretlen idegrendszere és az evolúciós kódolásnak köszönhetően egy ekkora gyerek sűrűn ébredezhet és a visszaalváshoz-ahogy az elalváshoz is-segítségre van szüksége. Az egyik legtermészetesebb segítség a szoptatás. Nem ez az egyetlen segïtség, ám elég hatékonynak bizonyul, főleg, ha esetleg közel van Önhöz a kisfia éjjel is és nem kell kikelni az ágyból számtalan alkalommal. Fontos lehet olyan alvási elrendezést választani, amivel a kisfiának sem kell lemondania a szüksegleteiről, míg Ön a lehető legtöbb pihenéshez jut.
Ennek érdekében ne tagadjon meg magától némi extra pihenést nappal vagy hétvégén! Kérjen segítséget, ha lehetséges!

Milyen pózban szoptat éjjel? Párnákkal, egyéb eszközökkel érdemes lehet komfortosabbá tenni a szopis pózt, hogy ne legyen megterhelő az amúgy is fárasztó időszak. A fekve szoptatás esetleg kíméletesebb lehet.
Apa is jó segítség lehet, ha mód van rá. Mikor úgy érzi, akkor megkérheti őt, hogy ringassa pl.a fiukat.

Ezek az ébredős időszakok maguktól is megszűnnek, mikor a gyermek idegrendszere a megfelelő érettséget eléri. Tehát, a hiedelemmel ellentétben az alvás nem tanítható, hanem agyi érés függvénye.

Üdvözlettel:

Kedves Kérdező!

A 1,5 éves kor körüli időszak nagyon intenzív egy gyerkőc életében, kívül-belül. :-) A fejlődés rohamos, már nagyon sok mindenre képes, a világ nagyon kitárul számára. Ráadásul már el tud tőled távolodni, hisz a mozgásfejlődése, érettsége lehetővé teszi ezt. Az öröm mellett ez némi "szorongással" is járhat, ami megjelenésében kicsit hasonlít a szeparációs szorongáshoz, de itt a fő hangsúly azon van, hogy ő képes eltávolodni fizikailag az anyától és nem az, hogy az anya kikerül a látótérből. Ezt hívják az ún.újraközeledési krízisnek. Ez rányomhatja a bélyegét az éjszakákra is.

Lehet köze az ilyen állapotokhoz a nappali ingermennyiségnek. Írod, hogy rengeteget foglalkozol vele, de úgy érzed, unatkozhat. Mit gondolsz, kipróbálnátok, hogy "csak úgy" együtt vagytok? Mikor nem te találsz ki játékot, hanem ő, vagy nem is csináltok semmit, csak együtt vagytok.

Hol alszik éjjel a kisfiad? Hogy altatod el? Történt-e bármi a jelenség megjelenése előtt, pl.költözés, stresszes helyzetek, újabb várandósság? Új ételt vezettetek-e be? Miket szokott enni, kiváltképp vacsorára? Milyennek látod kisfiadat összességében, hangulatában, fejlődésében, mindenhogyan?

Üdvözlettel:

Kedves Brigi!

Mivel minden orvosi lelet negatív, nem találtak kisfiánál fizikai eltérést, valószínűleg, nem kell aggódnia.
Ez lehet egy játék is akár a részéről. Az is lehet, hogy egy következő mozgásfejlődési szakasz előjele ez.


Ha kisfia jókedvű, rendben fejlődik, akkor ne aggódjon és nyugodtan feledkezzen bele vele a játékba, együttlétbe! :-)
(Sajnos, látatlanban nem tudok többet mondani. Ha egyszer esetleg sikerülne lefotózni ezt a pózt, elküldhetné nekem!)

Üdvözlettel:

Kedves Kérdező!

Igen, a fájdalmas élmény rögzülhet egy időre és kislánya ezt igyekszik elkerülni, tulajdonképpen érthető módon.
Tudom, nagyon nehéz a fókuszból egy kicsit ezt eltávolítani, mert mindannyiukat kínozhatják ezek az alkalmak: kislányát a fájdalomtól való félelem, Önt az, hogy úgy érzi, nem tud segíteni.

Ha egy párszor a széklet lágyabban tud távozni, és megtapasztalja kislánya azt, hogy már nem fáj, könnyebben elengedheti a székletet.
Bízza rá, legyen választási lehetősége, hová- wc-be, bilibe, pelusba- ürítene szívesebben.

Az étrendi, folyadék beviteli dolgokon kívül a sok gyurmázás, esetleg szerepjátékok, mesék sokat segíthetnek!

A nyári időszak a sok finom, rostos, lédús gyümölccsel, könnyen lehet, hogy megoldja a problémát!

Üdvözlettel:

Kedves Edit!

Mivel minden orvosi lelete negatív kislányának, tehát fizikális eltérés nincsen, magam is a lelki tényezők feltárása felé indulnék el vagy mennék tovább.

Azt hiszem, ez az a probléma, amin érdemben nem fogok tudni így, online formában, ismeretlenül segíteni, sajnos. :-(

Írta, hogy voltak már pszichológusnál, de ennek ellenére talán érdemes lenne egy másik szakembert is felkeresni. Olyat, aki az étkezési problémákban szakértelemmel rendelkezik és Önöket együtt kíséri.

Ha ír nekem az info@valaszkeszszulok.hu mail címre, tudok ajánlani egy remek szakembert! Ő Budapesten dolgozik, nem tudom, az Önöknek megfelelő lehet-e.

Addig is, azt tudom javasolni, hogy legyenek bensőséges együttléteik, az étkezések lehetőleg közösek legyenek, jó hangulatúak, meghittek. Ez legyen a fókuszban és a cél ne a "teljesítmény" legyen.
Tudom, ez nem egyszerű, nagyon nehéz lehet ezen a kérdéskörön felülkerekedni és bizalommal lenni mindkettejük felé.

Üdvözlettel:

Kedves Zsuzsa!

Lehetséges, hogy a kislányánál jelentkező rágás, harapás, tépés is egy eleme annak a komplexitásnak, ami őt jellemzi.
Így, online módon valóban nehéz segïtséget nyújtani, főleg a kislány ismerete, a helyzet teljes ismerete nélkül és valószínűleg, a kompetenciámon is túlmutat a dolog.
Amit biztosan érzek, hogy egy bizalmi kapcsolat kialakïtása támogató és elfogadó szakember(ek)kel, aki kíséri Önöket ezen az úton, aki(k) elérhető, jelen van, nagy segïtség lehet Önöknek is, a saját érzéseik elfogadásában és az ember nyugodtabb tud lenni akkor, ha tudja, hogy van olyan szakértő mellette, aki emberi is, nem "csak" a tudása nagy.

Biztosan sok örömteli perceket, órákat éltek át együtt eddig is és kívánom, hogy egyre inkább kiteljesedhessék ez a kapcsolat!

Üdvözlettel:

Kedves Ildikó!

Úgy érzem, kicsit meg van ijedve, hogy kisfia alvási megnyilvánulása nem normális vagy esetleg azt hiszi, valamiféle nevelési hiba következménye ez.

Mióta lépett fel ez a dolog? Előtte hogyan aludt kisfia? Most hogyan altatja vissza, ha felébred? Szopizik még a kisfiú? Ki hol alszik éjszaka?

Szeretném megnyugtatni, hogy egy nyolc hónapos babától ez a megnyilvánulás nem ritka, sőt! Ez a fejlődés normális része, hisz az egyedül el-és visszaalvás képessége nem tanult dolog, hanem idegrendszeri érés következménye! A babák alvása eleve sokban különbözik a felnőttekétől, rövidebbek az alvásciklusaik, idegrendszeri éretlenségüknel fogva gyakran felébrednek és segítségre van szükségük ahhoz, hogy el-és vissza tudjanak aludni. Ennek evolúciós okai vannak, a baba biztonságát szolgálja.
Tehát Ön semi rosszat nem tesz azzal, ha megfelelő segítséget nyújt kisfiának, mikor jelez Önnek!

Mint ïrtam, ez egy normális életszakasz, de vannak olyan fejlődési fázisok, mikor még intenzívebbé válhatnak az ébredések: pl.mozgásfejlődés, szeparaciós szorongás, ami nyolc hónap körül már bőven dúlhat.

Az éjszakai gondoskodást megkönnyítheti, ha kisfia minél közelebb helyezkedik el Önhöz, nappal pedig ha esetleg le tud feküdni vele együtt, vagy ha látja, hogy hamarosan ébredni fog, mellé fekszik, a testközelség miatt visszaalhat még esetleg.
Mikor elalszik a karjában, érdemes várni még a letevéssel, mert a babáknak több időre van szüksége ahhoz, hogy a mély alvás fázisába kerüljön, mikor könnyebben letehető. Ez 5-20 perc közt van, gyereke válogatja. De ha már teljesen ernyedt, nincsenek gyors szemmozgások, érdemes lehet tenni egy próbát.

Gyógyszert nem javaslok, homeopátiásat sem, hiszen ez nem egy rendellenes állapot, melyet gyógyítani kellene. Ám arra érdemes lehet odafigyelni, hogy Ön is a lehető legtöbb pihenéshez jusson hozzá, akár napközbeni vagy hétvégi extra pihenő által.

Üdvözlettel:

Kedves Tünde!

Köszönöm, hogy megírta a fejleményeket!

Sajnálom, hogy a megnyugvás helyett az ijedtség lett úrrá Önön! :-(

Nincs kompetenciám ahhoz, hogy diagnózist állítsak fel, felülbírálni a pszichológus és gyógypedagógus vélemenyét pláne nem tisztem, de azt hiszem, nem elhanyagolandó az Ön saját (meg)érzése sem és jó ötletnek tartom más szakértő véleményét is kikérni, ha azzal közelebb kerülne a nyugodtsághoz.

Ha ír nekem az info@valaszkeszszulok.hu e-mail címre és megírja, hol laknak (Budapest vagy más felé), akkor talán tudnék szakértőt ajánlani!

Azt gondolom, hogy egy jel alapján nehéz volna messzemenő kovetkeztetéseket levonni, egészében látva a gyermeket, több területet megvizsgálva érdemes teljes képet látni és abból kiindulni. Önmagában nem kóros, ha egy négy éves gyerek rajza nem feltétlenül az átlaghoz tartozik (az átlag is abból jön össze, hogy van, aki hamarabb alkot akár bonyolultabb rajzokat és van az, aki kicsit később), hiszen eltérő ütemben fejlődnek a gyerekek és jutnak el következő fejlődési szintekre. De ez csak 1 jel! Ha hozzáadódnak egyéb jelek, aggasztónak ható "tünetek", lehet tovább gondolkodni, lépni.

Ha esetleg Máténál valóban lenne valami "normálistól eltérő", akkor se essen kétségbe! Szeresse Mátét úgy, mint eddig, és ne érezze hibásnak magát! Segítség is van és ha szeretet társul mellé, akkor nincs olyan akadály, amit ne tudnának megoldani! Együtt! :-)

Boldog Anyák napját! :-)

Üdvözlettel:

Kedves Tünde!

Rendben, várom a fejleményeket! :-)

Addig is minden jót kívánok Önöknek!

Üdvözlettel:

Kedves Dóra!

Azt gondolom, az idő megoldja majd ezt a problémát! Az erőltetés szerintem sem lenne optimális. Ha szem előtt van a plüss, tehát kisfia számára hozzáférhető, de teljesen rá van bízva, közelít-e felé, szeretne-e játszani vele, akkor a saját tempójában, a számára megfelelő módon várhatóan befogadja majd a játékot.

Üdvözlettel:

Kedves Eda!

Alapvetően semmi baj nincs azzal, hogy kislánya ennyi idősen még szopizik, és megnyugváshoz igényli még ezt a fajta közelséget. Sőt, ez természetes és minden bizonnyal nagy segítség is ez neki, hiszen ebben a korban még nehéz megbirkózni nagy érzelmekkel, gyakoriak a dühös megnyilvánulások, a dac.
Az együttalvás is olyan dolog, hogy ha a gyerekre van bízva, akkor is eljön az ideje, mikor kikívánkoznak a családi ágyból, csak valószínűleg később, mint a társadalom azt elvárná, ami az elfogadott.

Egy szoptatási kapcsolat addig jó, míg mindkét fél számára megfelelő. A szoptatás egy intim összekapcsolódás is, egy kommunikációs forma is, amiben benne van mindkét fél igénye is. Az idő múlásával egyre inkább. Ezzel arra célzok, hogy az újszülött kor és csecsemőkor még a teljes rendelkezésre állást is jelentheti, de az idő múlásával kompromisszumok is belépnek, pl. mikor várni kell vagy utcán már nincs szopi, csak otthon.

Ha kislánya igényli a szopit és Ön is úgy érzi, abban az adott helyzetben szívesen adja neki, akkor adja. De soraiból valami olyasmit is érzek, mintha néha azért adna szopit, mert egyébként tehetelennek érzi magát és "megadja" magát a "követelés" előtt.
Azzal a tudattal szoptatni, hogy "legyőztek", nem lehet felemelő érzés (egyiküknek sem).
Viszont azzal a tudattal, hogy a szoptatás ebben a korban is normális és adott helyzet úgy kívánta, adott helyzetre megfelelően reagáltam (szopival vagy anélkül), az megerősítő lehet.

Eljön, eljöhet az idő, mikor nem minden helyzetben ad az ember lánya cicit, de az sem baj! Nagy különbség van aközött, hogy épp cici nincs vagy anya nincs. A testkontaktus, ölelés, érzelmek visszatükrözése, kifejezése, tehát az értő és érző figyelem és jelenlét fontos és kívánatos és ennek EGYIK formája, kifejeződése lehet a szoptatás is.

Határokat felállítani lehet, sőt kívánatos. Ahogy válaszkész a lányával, úgy saját maga felé is érdemes ezt az utat bejárni. Ha szeretne elmenni valahová férjével, akkor érdemes olyan segítőt keresni arra az időre, akit szeret a kislánya és bizalmi kapcsolatban vannak vele.
Ha éjszakára még nem jött el az idő kimozdulni, akkor érdemes lehet egy hétvégén elmenni valahová férjével, ha úgy kívánják, vagy hétköznap este pár órára.

Levelében az "ő a főnök" és a senki nem meri bevállalni a felügyeletét" azt sugallja, mintha a kislánya kezében lenne az irányítás. Egyrészt, ha nincsenek határok, akkor kislánya nem tudja, milyen keretek közt mozoghat biztonságosan, ami frusztráló lehet neki is. Másrészt egy szülő-gyerek kapcsolatban nincsenek főnökök, alá- és fölérendelt viszony. Egymást szerető emberek vannak egy létező, élő, aktív kapcsolatban, akik egyenrangúak és egymás szükségleteit figyelembe véve élnek egymás mellett.

Tehát a szoptatás ebben az életkorban is természetes része lehet mindennapoknak, de ha eszközzé, játszma részévé válik, akkor érdemes lehet átgondolni a folyamataikat.

Igazándiból, minden aktuális élethelyzet dönti el a megfelelő lépést, választ, megoldást.

Remélem, tudtam segíteni!

Üdvözlettel:

Kedves Mónika!

Igen, egy újabb korszak, újabb fejlődési szakasz újabb kérdéseket, nehézségeket vethet fel.
Egy gyermekkel sem könnyű mindig ez a 1,5 éves kor körüli időszak, kettő gyerkőccel pedig nehezebb lehet.

Amit éreztem soraiból, hogy nagyon igyekszik azon, hogy ne legyenek konfliktusok, szeretne elkerülni minden olyan helyzetet, ami nyafogáshoz vagy egyéb kitörésekhez vezethet. És ebben fárad el talán, hogy próbál előttük járni egy lépéssel, hátha megelőzheti a "bajt". Pedig a konfliktusok, az Ön által nagyon jól megfigyelt és leírt okok hozzátartoznak az élethez. Teljesen normális dolog, hogy egy 1,5 éves gyerek "kiakad" azon, ha valamit nem sikerül úgy véghez vinnie, ahogy fejben eldöntötte. Természetes és jogos a düh ilyenkor. Az is normális, hogy közben ezekkel az érzésekkel egyedül megbirkózni nehéz és hangot fognak annak adni, hogy valami épp nem jó, valami nehézség támadt. Megoldani sem kell feltétlenül a problémát helyettük, nagyon sok esetben elég az értő és érző jelenlét! Visszatükrözni, elmondani nekik a saját szavaival, amit lát rajtuk.
És közben az is természetes, hogy iszonyú nehéz és sok energiát igénylő kétfelé figyelni, koncentrálni. De higgye el, a gyerekeinek Ön úgy jó, ahogy van! Ön is önmagukért szereti őket, ők is úgy fogadják el Önt, ahogy van. Mivel épp abban a korban vannak, mikor arról is sok mintát és példát kapnak, hogyan küzdünk meg és oldjuk meg konfliktusainkat, hogyan állunk nehézségeinkhez, Önnek is remek lehetőség arra, hogy megvizsgálja, milyen eszközei vannak a készletében.
Nem kell mindig mindent tökéletesen megoldania! A hibázás, türelem elvesztése, stb.épp úgy normális, mint a kívánt ellenpólus. A gyerekek számára fontos, hogy szülei önazonosak legyenek, tehát nyugodtan fújhat visszavonulót vagy mondhatja gyerekeinek, hogy Önnek ez a szituáció most sok.

Nem csodálom, hogy a könyvekből szerzett információk csak félsikert hoztak, mert bár inspirálóak lehetnek az ötletek és megerősítést is nyújthatnak, azért a családjukra jellemző egyediséget nem tudják száz százalékosan megragadni, nincs mindenkire, egységesen ráhúzható recept.

Az elkeseredettsége, kimerültsége talán abból eredhet, hogy úgy érzi, az Ön hibája a sok hiszti, hogy Ön nem elég ezekhez a szituációkhoz, túl nőttek a problémák Önön. Pedig a gyermekei reakciói életkoruknak megfelelőnek tűnik, az Ön reakciói pedig az Ön intenzív érzelmi reakcióit mutatja, ami szintén normális, hisz nem vagyunk robotok.

Tehát általános receptet én sem tudok ajánlani, azt viszont tudom javasolni, hogy próbáljon a jelenben maradni, a jelenben lévő "itt és most"-ot megragadni. Hisz vannak aktuális szituációk és élethelyzetek, amikre akkor, abban a pillanatban reagálunk. Ha utólag úgy érezzük, nem volt helyes a reakció, bocsánatot kérhetünk a gyerektől, aki nagyon sokat tanul ebből is: pl. hogy hibázhatunk, de nem megjavíthatatlan semmi, hibákkal együtt fogadjuk el egymást és a végén újra egymásra találunk, hisz összességében a szeretet vezérel és tart minket össze. De az aktuális dühöm nem írja felül mély szeretetemet a gyerekem felé.

Az értő figyelem és jelenlét sokszor valóban nagyobb segítség, mint gondolnánk. Elég erőt ad az, hogy a gyerek tudja, érzi, megértik és elfogadják aktuális fájdalmát, érzelmi frusztrációját, hogy rá koncentrálnak és nem a problémára! Az idő múlásával pedig ezek a jelenlétek inspirálják őket arra, hogy találjanak saját megoldást a problémáikra.
Igen, kétségkívül vannak ilyen "húzósabb" időszakok a nevelésben, gondoskodásban, de ezek is átmeneti szakaszok, ám egyben- minden szempontból- nagyon értékes időszakok is ezek. Nyugtató helyett nyugtassa a tudat, hogy ez nem egyirányú küzdés, Önök mindannyian hatnak egymásra, oda-vissza és mindannyian benne vannak ebben az intenzív kapcsolatban. És mindannyian úgy jók, ahogy vannak!

Könyvajánló:
- Kell a gyereknek a korlát
- Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje
- Testvérek féltékenység nélkül

Remélem, tudtam segíteni!

Üdvözlettel:

Kedves Kérdező!

1,5 éves kor körül jelentkezik az ún. újraközeledési krízis, ami nagyon hasonlít a szeparációs szorongáshoz (ami hat hónapos kor körül kezdődik) megjelenését tekintve, de itt már arról is szó van, hogy a kisgyermek maga is el tud távolodni édesanyjától, ezért meg kell bizonyosodnia arról, hogy vissza tud menni, vissza mehet a Legfontosabb Másikhoz (Önhöz). Ilyenkor a különválás elég nehéz lehet és ha nem muszáj, akkor ebben az intenzív szakaszban nem is annyira javasolt.
Tehát ez a megnyilvánulás lehet a normális fejlődés velejárója is és átmeneti időszak.

Ha túl intenzívnek érzi ezt, kisfia megnyugtathatatlan, egyéb jelek is aggasztják, érdemes lehet átgondolni, történt-e valami változás a kisfiú életében, a családban?

Ha a hordozás nem túl idegen az Ön számára, az is sokat segíthet a teendők ellátásában és közben kielégítheti kisfia megnövekedett testközelségi igényét is.

Üdvözlettel:

Kedves Gabriella!

Azt hiszem, egyik utolsó mondata kulcsfontosságú: "rossz anyának érzem magam". Emiatt a talán bűntudatos érzése miatt hajlamos, szinte észrevetlenül, jeleket úgy értelmezni, miszerint gyermeke nem szereti Önt, máshoz kötődik Ön helyett, stb., ha jól érzem.

Én inkább úgy látom, hogy nem Ön helyett, hanem Önön kívül mással IS, a nagymamájával is ki tudott alakítani kötődést!
Néha vannak kevésbé optimális helyzetek az életben, melyek kisebb-nagyobb mértékben megviselik az embert, hatnak rá az események. Egyikőjüknek sem lehetett könnyű átélni a nehézségeket. A gyermek édesapja "eltűnése" is egy veszteségélmény, akármilyen módon is került ki a családból. A szülés utáni depresszió alatt is átélhetett egy kiüresedést, fásultságot, talán gyermekével sem tudott olyan módon közel kerülni, ahogyan azt eredetileg elképzelte vagy ideálisnak gondolná és most van némi kommunikációs félresiklás.
Az mit jelent, hogy túl van rajta? Szaksegítséget vett igénybe?

Mióta van kisfia egész nap a nagyszülőkkel? Ez egy olyan helyzet, amiben nem biztos, hogy volt választási lehetősêge, hisz a megélhetés forgott kockán. Az nagyon jó, hogy olyannal lehet a kisfiú, akit ismer és szeret! Természetes, hogy a mamához közel került, de ez nem jelenti azt, hogy Ön ne tölthetne gyermekével minőségi időt! Az együtt töltött idő minősége fontosabb lehet, mint a mennyisége. Ám, ha együtt vannak és akkor is olyan jeleket keres, amit visszaigazolásnak érez arra, hogy elrontott sok mindent, az megkeserítheti az együttlétet.

Érdemes lehet ezt a bűntudatot, félelmeket (akár szaksegítséggel) feloldani és elrendezni magában az Önt ért nehézségeket! Gyakori, hogy a gyermek visszatükrözi az anya érzéseit! Ha Ön jól van, a kapcsolatuk is nagyobb harmóniába kerülhet!

Játsszon vele sokat, mikor együtt vannak, olyan játékot, amit ő talál ki, ő irányíthat, dögönyözze, csiklandozza, bújjanak össze, tehát legyen sok testkontaktus!

Kisfia, ahogy a gyerekek többsêge, a jelen helyzetre reagál, a jelenben él és számára központi személy a mama. De ez nem azt jelenti, hogy Önt nem szereti!
1,5 éves kortól gyakoriak az önállósodási törekvések, vélemény kinyilvánítása. Önmagában ez sem probléma.

Üdvözlettel:

Kedves nagyszülő!

Érzem leveleből, hogy aggódik, mert úgy érezheti, ennyi idősen ez a megnyilvanulás nincsen rendben.
A helyzet és a gyerekek alapos ismerete nélkül nem vonhatok le nagy következtetéseket, mégis azt gondolom, ez nem feltétlenül jelez bajt, vagy nevelési hibát.
Önmagában az, hogy egy gyereknek szüksége van az elalváshoz a szülő közelségére, nem kóros. Hiszen a felnőttek is szívesen alszanak el a párjukkal, ha egy mód van rá.

A kérdés az, hogy vannak-e a tény mellett egyéb aggasztó jelek? Viselkedésben, teljesitményben, baráti körben nagy változások? Ez egy újfajta megnyilvánulás a gyerekek részéről vagy mindig is kifejezték a szülői közelség iránti igényt elalváshoz? Mi a gyerekek reakciója, ha a szülők nem akarják megvárni, míg teljesen elalszanak? Éjjel milyen az alvás minősége? Mennyi időt tölt együtt a család?
A szülők hogyan kezelik ezt a helyzetet? Számukra is aggasztóan hat?

Üdvözlettel:

Kedves Adrienn!

Elnézést a kései válaszért!

Mióta tart ez a nehezebb periódus? Tudja valamihez kötni a kezdetét? Kisfia veleszületett temperamentumánál fogva is vehemensebb, öntudatos természetű? Kistesó érkezését ő hogyan reagálta le? Oviban hogy viselkedik?
Másik két gyermeküknél nem tapasztal hasonlót? Más személyekkel, pl.apával is hasonló a kommunikációja Márknak?

Gyakori, hogy a testvérek eltérő személyiségűek legyenek és gyakran előfordul, hogy ami egyik gyermeknél hatékony eszköznek bizonyult, az a másiknál nem válik be. Tehát, ha nagyobbik fiánál nem tapasztalt hasonló nehézséget, az fakadhat abból is, hogy esetleg az ő temperamentumával könnyebben tudott esetleg boldogulni.

A dacosság, dühösség, intenzív érzelmek sokáig kísérői lehetnek a gyerekek életének, ill.az, hogy elragadják őket ezek az intenzív érzelmek.
Érdemes lehet esetleg higgadt állapotban átgondolni, melyek azok a helyzetek, amik Önt kiborítják, amit nem tud tolerálni? Mi idegesíti annyira? Hogy kisfiának külön véleménye van, amit ráadásul ki is mond, kifejez? Nehéznek érzi vele az együttműködést?

Segítség lehet, ha talál olyan tevékenységet, döntési helyzeteket, amiben Márk egyedül, önállóan léphet. Hogy számára is legyen olyan felület, ahol ő teljesen szabadan mozog.
Emellé kellenek a korlátok. Nem tudom, Önök milyen szabályok, keretek közt mozognak, de érdemes kijelölni a határokat (és azokat rugalmasan kezelni), hogy azok biztonságot nyújtsanak.
Ha van rá mód, kipróbálhatják, hogy kettesben elmennek valahová. Játszótérre, sétálni, bárhová, ahová mindketten szívesen mennek. Hogy átélhesse, hogy anya most csak az övé.
A sok szabad játék is remek lehetőség az (elfojtott) érzelmek kimutatására, és a rajzolás is ide tartozik.

De talán a legfontosabb az értő figyelemmel párosuló jelenlét. Mikor ilyen intenzív állapotba kerül egy gyerek, akkor valamit meg akar mutatni, de kifejezni nehezen tudja magát. A megbeszélés, visszatükrözés jó lehet, de csak miután már kicsit lecsillapodtak az indulatok.
A könyörgés, veszekedés valóban nem optimális, inkább azt mutatja a gyerek felé is, hogy anya sem ura a helyzetnek.
Viszont a hiteles szülői magatartás a gyerek számára is segítség, vállalni a saját érzelmeket.

Úgy érzem, azt gondolja, az Ön nevelési hibájának következménye a "rossz" viselkedés. Talán Márk viselkedése felébreszt, megmutat Önben is egy olyan oldalt, amivel nehezebb szembenézni, elfogadni?
Lehet, hogy él az Ön fejében egy ideális anya kép, egy ideális gyermek képével és nehéz azzal szembesülni, hogy nem aszerint működnek?


Remek olvasmány a Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje c. könyv, melegen ajánlom!

Üdvözlettel: