|
Kérdezz-felelek
Kedves Ibolya!
Több kérdésem is van, remélem, nem gond:
1. Kisfiam 3 év 7 hósan fog ovit kezdeni szeptemberben. Azért nem ment februárban, mert májusban tesója született és szerettük volna, ha összeszokik együtt a család és nem tennénk ki Őt több traumának egyszerre. A pici kb. 3 hós lesz ovikezdéskor, hogyan szokott ilyenkor zajlani a beszoktatás, ha van ilyen pici tesó is? Szívem szerint csak a nagyfiammal lennék azokban az órákban, talán férjem tudna is segíteni ebben, de nem tudom, hogy szokott ez így menni..
Az oviban összesen három napot adnak beszoktatásra, nem tudom, mi van, ha ez kevésnek bizonyul. Fiam nem volt bölcsis, és kicsit éreztették, hogy nehezen engedjük el gyerekünket és ilyenkor főleg nem szabad sokat húzni a beszoktatós időt. Fiamat most elnézve elképzelhetőnek tartom, hogy elég legyen a három nap, és kedvesnek tűnik az óvónéni is. Pár nappal ovi előtt lesz családlátogatás is, fiam már nagyon várja, hogy őmiatta kilátogat az óvónéni és együtt vettük meg az ovszsáknak és egyéb cuccoknak való anyagot is, amit ő választott ki.
2. Ön nyilván már sok nagytesót látott, kíváncsi vagyok a véleményére: a testvérféltékenység állapota úgy is zajlódhat, hogy a nagyobb gyerkőc "zsizsegősebb" lesz, anyásabb lesz és újra a dackorszak jeleit mutatja? Nagyfiam a várandósság alatt be volt vonva a folyamatokba, várta a tesót és születése óta is szeretgeti, puszilgatja, nem kellett és most sem kell vele foglalkoznia, ha nem akar, rá volt bízva a közeledés tempója, stb. Nem kellett csendben lenni, ha aludt a pici, stb. Igyekszem kettesben is lenni vele valamennyit, de nem célom megvédeni őt a természetes érzéstől, hogy minden más lett és gondolom, neki is fontos tapasztalások ezek az újdonságok. A védőnőnk nagyon furcsállta a dacos megnyilvánulásait fiamnak, mondván, hogy már "öreg" a dackorszakhoz ő. Én pedig azt gondolom, hogy akinek hat hetes a kistesója, érthető a dacolás. Vagy nem? A tesója ellen nem fordul (még) direktben, nem esett vissza a szobatisztaságban, de újra sok a "nem", a csakazértis az ellenkezőjét mondom/akarom, stb. Kevés szabály van nálunk, de ami van, azt be kell tartani, viszont tény, hogy rugalmasak is vagyunk. Önnek mi a véleménye? Nem gondolom, hogy pont most kéne még több és erősebb szabályt bevezetni, mikor minden olyan bizonytalan, furcsa, hisz mégiscsak bővült a család, még minden alakulóban van. Ráadásul úgy látom, kiegyensúlyozott a nagyfiam, harmóniában élünk, de persze- már csak temperamentumon végett is- türelmetlen vagyok néha, felemelem a hangom, fáradt vagyok, viszont nem restellek bocsánatot kérni. Elrontottam valamit, hogy dacos újra és "zsizseg"?
Köszönettel várom válaszát:N.
Kedves N.!
A befogadás folyamata minden óvodában másként zajlik. A nevelőtestület szemlélete, az óvodai szokásrend határozza meg a "hogyant". Általában 1-2 hét az az időszak, amikor kevesebb időt tölt bent a gyermek anyával illetve nélküle, mindezt fokozatosan: 1-2 nap bent van anya is, 2-3 nap egyre hosszabb időre ott marad anya nélkül, 1-2 nap ott ebédel, majd ott is alszik.
Jól gondolja, hogy az ismerkedés időszakában csak vele kell foglalkoznia. A kistestvért addig vállalja apa, hiszen az elválás meg fogja viselni Önt is és gyermekét is. A családlátogatás során beszéljenek az óvó nénikkel a dilemmáikról, kérjenek segítséget a zökkenő mentes óvodakezdés érdekében! Úgy gondolom, hogy a bizalom egymás iránt segít mindebben! Ha gyermekük érzi a bizalmukat az óvó nénik iránt, akkor ő is könnyebben fogadja az elválást. Amennyiben úgy látják, hogy gyermeküknek nem lesz elég a 3 nap, kérjék a hosszabb lehetőséget! Vonják be mindenbe, pozitívan álljanak Önök a helyzethez, így a gyermek is könnyen fogadja azt! / régebbi cikkeimben talál talán hasznosítható gondolatokat az óvodai élettel kapcsolatosan./
A testvér féltékenységet is másként éli meg minden gyermek. Természetes, hogy a legjobban "felkészített" gyermek is rádöbben arra, hogy a helyzete már nem olyan a családban, mint a kistestvér születése előtt.Türelemmel, megértő bánásmóddal, a harmonikus együttléttel lassan, de megoldódik e probléma. Jól gondolja, hogy a kevés szabály betartásával önálló döntései is lehetnek, önállósodási törekvéseiben nem gátolják, a család "egyenrangú tagjaként" kezelik / a testvérekről is olvashat egy régebbi cikkemben/. Hiszem, hogy egy ilyen meleg légkörben gyermeke megtalálja a helyét és azt az utat, amelyen probléma mentesen végig tud menni, egészséges személyiséggé válik!