|
Kérdezz-felelek
A kisgyermek gondozása során nagyon fontos szerepet játszik az a személy, aki valamennyi szükségletét kielégíti, védelmezi, őrzi a nyugalmát. Körülbelül 6 hónapos kor tájékán jelenik meg a félelem, ha ez a személy /anya/ magára hagyja. Ez a a magára maradás, elhagyatottság félelme.
A közvetlen testi kapcsolatnak az ezt követő időszakban is van szerepe, de a szülő közelsége, mosolya, kedves szavai helyettesítik azt. A szülő/k/ megerősítése, dicsérete, megértése révén alakul ki az önbizalma, egészséges önértékelése, az ehhez fűződő pozitív élmények, amelyek meghatározzák közeledését a kortárs és felnőtt világ felé.
Javaslom, hogy gondolja végig, nem történt-e ebben az időszakban olyan esemény, amely e folyamatot negatívan befolyásolta! / A kórház egy ilyen, de ha az apával kialakult az előbb említett pozitív viszony, akkor nem befolyásolhatta ezt teljes mértékben./
A gyermek életében a harmadik életév körül kezdődik a " tegyél le!" korszak, ami a leválás folyamata a szülőről. Addig ne erőltesse ezt, hiszen ekkortól indul meg a kortársi kapcsolatok szövődése. Ha ezután is megmarad az anyához való erős kötődés, nehezen illeszkedik be majd a közösségbe.
Nagyon fontos, hogy Ön(ök) árasszák el a szeretetükkel, majd folyamatosan, lassan próbáljanak meg visszahúzódni, de segíteni a kapcsolatok kialakításában.Ne szakadjanak el hosszú időre tőle, mindig beszéljék meg előre a távolléteket! Ne erőltesse a másoknál elhelyezést, mert számára még nagyon fontos a megszokott környezet, az ad biztonságot számára. Ha a szülők nincsenek vele, megnyugtatja a megszokott környezet. A társakkal, idegenekkel, új környezettel való ismerkedés során biztosítsák számára a szeretett személyek jelenlétét, segítő szeretetét!
Az intézménybe kerülés előtt többször látogassanak el oda, együtt ismerkedjenek a környezettel, gyermekekkel, felnőttekkel a fokozatosságot betartva!
Úgy gondolom, hogy szeretettel, megértéssel, folyamatos tájékoztatással, megbeszéléssel a probléma megoldódik! Ehhez kitartást kívánok Önöknek!
Tisztelettel: