|
Héjja EditGyógypedagógusA nevelés titkaira és érdekes beszélgetésre vágyó szülőket a mama klubjaimban, az ügyesedni vágyó gyerekeket pedig képesség-fejlesztő csoportjaimba várom. Elérhetőségeim: E-mail: ehejja@freemail.hu Honlap: http://www.szuperszulo.hu/ |
Kérdezz-felelek
Kedves Szakértő!
Kislányom 5,5 éves, vegyes óvodai csoportba jár, másodjára járja a középsőt. Kérdésem: Ha minden tekintetben fejlett, van-e rá lehetőség, hogy elkezdje az iskolát szeptemberben? (Addigra - a nyáron - betölti a hatéves kort.) Kérhetem-e most Nevelési Tanácsadó vizsgálatát ennek megállapítására, vagy mindenképpen csak a nagycsoport után kezdheti az iskolát? Köszönettel várom válaszát.
Kedves Édesanya!
Ha a gyermek nem tölti be a 6. életévét május 31.-ig akkor jobban szeretik visszafogni. De van rá lehetőség, hogy iskolába menjen. Ehhez az óvónők és a Nevelési Tanácsadó szakétői véleménye szükséges. Ha ők is érettnek nyilvánítják, akkor mehet iskolába.
Egyéb izgalmas gyereknevelési témákat talál weboldalamon
www.szuperszulo.hu
Üdv
Remélem tud nekem segiteni
Előre is köszönöm Tóth Andi
Az értékek fontosak, ezt jól gondolja. De a családi harmóniához az is hozzátartozik, hogy mindenki jól érezze magát benne. Szóval a fiának nyugodtan engedje meg, hogy vacsora helyett fent maradjon a szobájában, hiszen, ha megéli, hogy milyen vacsi nélkül és anyáék nélkül az este, csak akkor fogja belátni, hogy tényleg jobb velük. Így a fia is érzi, hogy ő is dönthet a saját életével kapcsolatban. A saját döntések azért is fontosak, hogy magabiztos legyen később és nyugodtan menjen az élet új kihívásai elé, hiszen tudja, hogy a szülei nélkül is meg tud oldani kisebb-nagyobb problémákat. Engedje őt dönteni 1-2 dologban, esetleg öltözködés, melyik pulóvert akarja, vagy az evésben, hogy mézes vagy szalámis kenyeret akar-e enni. Ha megéli saját döntéseit, akkor nem lesz olyan ideges, hogy mindig csak mások találják ki, hogy mit hogyan kell csinálni. Néha meg kell próbálni, hogy másként is lehet, mert akkor tényleg belátja, hogy anyáék ötlete a legjobb.
További izgalmas gyereknevelési témákról olvashat weboldalamon:
www.szuperszulo.hu
Üdvözlettel
Sajnos nem tudlak beazonosítani, mert én csak a kérdést kapom meg, a neveket nem.
A probléma összetett. De megoldható! A szociális képességeit kell egy kicsit megerősíteni. Ezt úgy tudod megtenni, hogy minden nap hazafelé menet az oviból kérdezd meg mi történt vele az oviban. Az oviban sokszor történik frusztráló szituáció, amit nem biztos, hogy jól értelemez. A problémás helyzeteknél el kell neki mondani, hogy nincs ezzel semmi baj, ha valaki nem akar vele játszani, vagy nem fogja meg a kezét, attól ő még szerthető, és okos, csak keressen mást, és ne keseregjen a sarokban. Nem kell mindenkinek megfelelnie, mert az nem elérhető, meg értelmetlen is. A konfliktusok nem azért vannak, mert ő rosszebb a többinél, hanem mert a gyerekek nagyon változóak, barátot is gyakran cserélnek, sőt egy kis összeveszés után pár perccel már együtt játszanak. Viszont gyakori, hogy a gyengébb ellen fordulnak, mert akkor érzik, hogy ez ellen a gyerek ellen biztosan nyerni fog, ebből nyernek energiát a szülők irányítása ellenében.
Továbbá erősítsd meg, hogy neki nem kell megváltozni, úgy szeresse magát, ahogy van. Ezt úgy érheted el, hogy otthon keress neki olyan kis feladatokat, amit meg tud csinálni, segít bevásárolni, kipakol a kosárból, megkeni a kenyeret, sőt válasszon ő a ruháiból reggelente. Figyelj arra, hogy csak 2 alternatívát adj neki öltözésnél, így nem lesz káosz. Ezek az apró dolgok segítik abban, hogy ő egyedül is milyen sok dolgok meg tud csinálni, milyen ügyes, a szülei is szeretik, sőt büszkék rá, így erősödik az énje. Sokat tudnék még erről írni, most elsőre ennyi. További izgalmas nevelési kérdésekről olvashatsz a weboldalamon:
www.szuperszulo.hu
Nyugodtan keress meg az weboldalamon keresztül, még írnék neked sok jó trükköt, de több részletre volna szükségem.
Üdv
Barátnőmmel kapcsolatban kérném ki a véleményét. Barátnőm kisfiam 3 éves! A férjével, nagyon rossz kapcsolatban vannak, mondhatni csak a gyerek miatt élnek együtt. A férjnek már "barátnője" is van. Napi szinten veszekednek sajnos ilyenkor a kisfiút sem nézik. Már 1 éve külön alszanak, csak a gyerekkel kapcsolatos dolgokat beszélik meg, azon kívül nem kommunikálnak egymással. Kérdésem, hogy ön szerint mi lenne a jobb a gyerek érdekében, ha szétköltöznének és így biztosítani tudnák külön külön a nyugodt légkört a gyereknek vagy a gyereknek jobb ha együtt marad a "család". És a gyerek produkálhat lázat betegségeket, mert elég gyakran beteg? Ilyenkor van az, hogy mind a két szülő teljes mértékben rá figyel és nincs veszekedés vita. Egyébként mind a ketten imádják a fiukat, külön külön nagyon sokat foglalkoznak, játszanak vele, de együtt csak ritkán. Válaszát előre is köszönöm Viki
Azt gondolom, hogy nagyon jól látja a dolgokat. Fontos a család a gyerek számára, de nem mindegy, milyen áron. Azt kell számításba venni, hogy, ha szétköltöznek a szülők, akkor nyugodtabb légkört tudnak-e teremteni fiuknak. Ha igen, akkor a gyerek hosszú távon a válással sokkal többet nyert, minthogy egy állandó stresszben, betegségbe menekülve nőjön fel. Innen távolról nem könnyű megállapítani, mi lenne a jobb a gyereknek, de ha sikerül tiszta fejjel végiggondolni, akkor jó. Ha elakadnak a szülők, nyugodtan keressenek a
www.szuperszulo.hu
oldalamon.
Üdv
Olvasva eddigi tanácsaidat, most én is hozzád fordulok segítségért. Kislányom 16 hónapos. Az utóbbi időben alvásproblémákkal küzdünk. Éjszaka többször megébred, nyugtalan, sír, sőt van, hogy hisztizik. Van, hogy könnyebben, van, hogy nehezebben megy a megnyugtatása, de a legnagyobb probléma az, hogy csak rövid időre alszik vissza és kora reggel már talpon van. Napközben nincs vele probléma. Kiegyensúlyozott, jól fejlődő kislány hatalmas akarattal. Védőnőnk javaslatára levettük a rácsokat a kiságyról. Szép lassan javultak az éjszakák, de most megint visszaestünk. Már mindent kipróbáltam, amit csak lehetett. A lefektetés menete nálunk születése óta változatlan. Este még szopizik és félálomban tesszük az ágyába. Kezdettől külön szobában alszik, soha nem aludt közöttünk. Nagyon korán átaludta az éjszakákat, pedig 6 hónapos koráig csak szopizott. A fogzással kezdődtek az éjszakai gondok, de most arra sem fognám a gyakori felébredéseket. Sajnos az édesapja egy ideje külföldön dolgozik. Heti 4-5 napot van távol, utána 2-3 napot itthon. Lehetséges, hogy ez is megzavarhatja? Hiszen 1 évig megszokta, hogy Apa és Anya is vele van. Mit rontottam el? Mit csináljak, hogy újra átaludja az éjszakákat?
Válaszát előre is köszönöm.
Üdvözlettel: Zsuzska
Semmit nem rontottál el, csak jelzi a gyerek, hogy valami most más, mint eddig. Most azt kell kibogoznunk, hogy mivel tudjuk megnyugtatni. Alvászavarról akkor beszélünk, ha reggel felébredve a gyerek álmos, és karikásak a szemei. Ha ilyennek látod, akkor orvoshoz kellene menni kivizsgálásra. de leveledből nem ezt érzem. Szinte biztos, hogy megérzi, ha apa nincs otthon, hiszen akkor te is más vagy. Talán nyugtalanabb, vagy nehezebben viseled a mindennapokat. Ez normális, hiszen 4 hónapig a gyerkőc a hasadban a szíved dobogását hallgatta, s nagyon jól tudja, hogy mikor vagy ideges. S ha anyám ideges, akkor én sem vagyok biztonságban. Próbáld megtalálni a nyugodt napokat apa távollétében is.
Meg még egy kis kitartást kérnék tőled. Ha az éjjeli problémák nem változnak 3 hónap után sem, akkor kell valami mást próbálni. Addig bármilyen neurológiai változás is befolyásolja a gyerek alvását. Beszélgess más anyukákkal, ők hogyan oldották meg, milyen trükköket vetettek be. de természetesen minden a te nyugalmadon múlik.Nem biztos hogy baj van a gyerekkel, csak most másként alszik, mint eddig. Talán kinyílt neki a világ, ami bepörgetheti az agyát és akkor többször ébred.
A legfontosabb a nyugalom. Ha úgy érzed, nem megy, akkor neked kell egy kicsit pihenni, mert fáradt vagy. Szólj a nagyinak, vagy bárkink, aki tud vigyázni a gyerkőcre. Mindent jól csinálsz, csak kaptál egy új feladatot. Nézd úgy a dolgot, hogy ez most így van, de túl fogunk lépni ezen is, ahogy eddig mindent jól megoldottál.Szerintem meg fogod tudni oldani ezt is.
További izgalmas nevelési témákat olvashatsz a weboldalamon:
www.szuperszulo.hu
Üdv
Egy olyan problémával fordulnák önhöz,hogy a kisfiam 4éves szeptemberben kezdtük az óvodát.Nagyon szeret járni,de a tanitónénik szerint problémás gyerek mivel rosszul fogja a ceruzát,nagyon siet rajzolni ő szerintük erőszakkal rajzol,nem mindig akar együtt játszani a gyerekekkel,szétrombolja a játékokat,tanitónénik szerint nem elég fejlett a finom motorikája,de tud számolni,minden szint ismer,ha verset tanulnak ő az első aki megtanulja,már az első hetekben tudta minden gyerek nevét,nagyon eleven keveset játszik egy játékkal.A tanitónénik azzal jönnek,hogy félnek rá szólni mert nehogy dührohama legyen \"soha nem volt egy percig sirt aztán megértette otthon\".Már voltunk pszihológusnál azt mondta várjun mert még csak most illeszkedik be és ő csak velem volt otthon keveset voltunk gyerekek között igy szerintem nehezebben fogadta el hirtelen hogy sokan akarnak játszani egy játékkal.Voltunk neurológusnál is ott is minden rendben.Az orvosok szerint egy aranyos mosolygós egészséges gyerek egy kis hiperaktivitással,a tanitónénik szerint egy kis ördög,mivel mindent szétrombol és nem alszik hanem beszélget,kiabál,és nem első szóra ugrik.Ez a kis jellemzésem kicsi sűrű de már idegesit hogy kihez forduljak mit mondjak a tanitónéniknek,hogy a fiam normális csak egy kicsit jobban kell rá figyelni úgy érzem mintha nem lenne türelmük rá és orvosilag akarják elintézni,hogy nyugott sarokban ülő gyerek legyen.Vagy ezek a problémák annyira súlyosak??Válaszát előre is köszönöm.
Ha a kisfia otthon nem mutat ilyen nyugtalan tüneteket, csak az óvodában izgatott, akkor nem hiperaktív, mert a hiperaktív gyerek reggel is az, és délután is az. Ha oviban nyugtalan, azt az óvónőnek kell megoldani. Nyugodtan mondja az óvónőnek, hogy kis türelmet kérnek és otthon is foglalkoznak a kérdéssel. Meg lehet próbálni minden reggel ovi előtt egy kis relaxációt. Esetleg egy kedves mondókát mondjon el a fiának halkan, amíg ő nyugodtan fekszik. Ha nem bír feküdni, akkor elég csak az első sor alatt nyugton lennie, majd hetek alatt növelni a nyugodtan töltött időt. Meg kell tanulnia lenyugtatni magát, különben a sresszes helyzetek egész életében ilyen izgatott tüneteket fognk hozni. Beszéljenek otthon arról, hogy az oviban más szabályok vannak. A sok játék mindenkié. Nem mindig ő lesz ott az első, de attól még nincs baj. Így megérti, hgy nem az otthoni életét kell az oviban erőltetni, hanem ott egy új módot megtanulni. Például: kivárni a sorát, meg nem túlkiabálni a többit, hanem megvárni, amíg odafigyelnek rá. Ezt mindenképpen erősítse otthon, így könnyebben be fog illeszkedni.
Ha elakad, nyugodtan írjon.
További izgalmas nevelési témákat olvashat még weboldalamon:
www.szuperszulo.hu
Üdv
Kedves Edit!
Kislányom 16 hónapos lesz, kb. másfél hete éjjel felébred és hiába suttogok altatom nem alszik vissza. Tápszert kap még éjjel ha felkel de utána két-3 órát ébren van és beszélgetne-játszana, ma éjjel volt a csúcs éjjel 2-től reggel 6-ig ébren volt. Erőm fogytán kérem tanácsát mit tegyek?
Van pár ötletem mert ilyenkor 10-ig is alszik reggel, de ma már nem hagytam 8-kor felkeltünk, hátha így előbb fárad. Már délben elaludt, de a nappali alvása is többnyire csak 45perc-1,5 óra.
Ilyenkor este 9 körül alszik el, de sokszor van hogy 10-ig is játszana.
Esetleg olvastam hogy legyünk többet levegőn? Ebben a csúnya időben sokszor csak a lakásban vagyunk.
Na meg a csoki, karácsony óta kinnt van a maradék ez az és egyfolytában enné lehet, hogy doppingolja az a kis csoki amit megeszik?
Vagy éjjel éhes ?Mert 9,8 kg körül van de nappal többnyire csak nyammog eszik ezt-azt vajas kenyeret felvágottat, virslit de mindenből csak pár falatkát, mindemellett egy vidám örökmozgó.
Várom válaszát
Üdv: Gabi
Kedves Gabi!
Sok oka lehet. Nagyon jellemző, hogy ha a gyermek valamilyen fejlődési ugrást hajt végre,nehezebben alszik. Valószínű kislányának most nyilt ki a világ, s ezért nehezebben kerül alvás közeli nyugodt állapotba. Minden éjszakai felébredésnél maradjon halk, ne kapcsoljon villanyt, és próbálja egyre kevesebbet etetni éjjel. Ez bizony felkeltheti, hiszen tele hassal nehéz elaludni. Inkább egyen nappal, ha esetleg este nem kap annyit, akkor éhesebb lesz nappal. A csoki bizony pörget. Minél kevesebbet, azt se lefekvés előtt. Szerintem mindent jól lát, sőt jól is csinál, tartsa magát továbbra is ezekhez, s kb 2-3 hét alatt be kell, hogy álljon a normális rend. Meg nem is kell abban a sok órában, amikor fent van, mellette lenni. Nyugodtan mondja neki, hogy most éjjel van, s én szertnék pihenni, aludj el, kérlek. Ha megtapasztalja a kislánya, hogy nincs "éjjeli anya mindig megvígasztal", hanem nekem kell elaludni egyedül, ha nem csinálom elég gyorsan, akkor igyekezni fog elaludni. Használhatja az 1-3-5-7 szabályt. Ha nem is alszik el a gyerek, akkor is mondja neki, hogy ki fog menni. Menjen ki és várjon 1 percet, majd menjen vissza, megint vígasztalja meg, tegye be az ágyba és újra menjen ki, most csak 3 perc után menjen vissza....és így tovább.
Fontos, hogy pihenjen, próbálja kislányát valakire, nagyira? rábízni, amíg Ön pihet. Figyelem!!! Nem mosogat vagy takarít, hanem PIHEN. Ha nem tölti fel magát energiával, akkor az egyszer elfogy.
További érdekességekért ajánlom nevelési weboldalam:
www.szuperszulo.hu
Üdv
Kedves Edit!
Tanácsot szeretnék kérni kislányommal kapcsolatban. Konkrétan az alvásával van gondunk, (neki valószínűleg nincs mert reggel olyan kipihent, mint amilyen én 2008. óta nem voltam). éjjel 5-6 alkalommal felébred és ha nem szopizhat nem alszik vissza, csak sok-sok sírás és egyebek után. MOst novemberben lesz másfél éves, én július óta dolgozok ismét és ő pedig szeptember óta bölcsödés. Az alvás problémája nem újkeletű, nem köthető a bölcsöde kezdéshez. A sok ébredés lassan felőrli minden energiánkat, én már homeopátiás szereket is próbáltam, de semmi eredmény.
A problémánk már 3 hetes kora óta fennáll, azóta hol jobb lett a helyzet, hol rosszabb. Sokan biztattak, hogy majd ha ennyi idős, lesz, majd ha annyi idős lesz, majd ha járni fog stb, de ahogy telik az idő a várva várt alvás csak nem jön el. Attól is tartok, hogy ha elvonom tőle a szopizást akkor úgy járok, mit egy barátnőm, akinek azóta ugyanannyiszor felkel, csak dajkálgatni kell, mert erre nekem már nincs kapacitásom, mondhatni a kisebb ellenállás felé hajlok.
Ha tudna valami tuti módszert annak nagyon tudnék örülni.
Kedves Édesanya!
A kislánya éjszakai bioritmusa rosszul állt be, vagyis még mindig egy fél éves csecsmő szintjén ébred. Ezt az állapotot a szoptatás, itatás konzerválja, hiszen ez a bensőséges kapcsolat, tehát a szoptatásról nem fog önként és dalolva lemondani. Át kell állítani egy olyan rendszerre, hogy az éjjel alvásra való, és egy 1 éves gyerek képes magát visszaaltatni, mert neurológiailag érett rá, így az ön kislánya is. Tehát keresse mag azt az időszakot, amikor kibír két hét macerát és rossz éjszakákat, mert kb. annyi idő az átszoktatás, ha nem hajlik a könnyebb ellenállás felé akkor. Ha el akarja kezdeni, akkor a szopiról kell leállítani fokozatosan, tehát először csak minden másodikat elhagyni, majd lassan leállni erről. Mivel lánya elég idős, mindenképpen nappal mondja el neki, hogy most már nagylány és éjjel nem fog mindig szopit kapni. Nem lesz tőle boldog, de a jóról lemondani nem könnyű. Mégis fontos, mert különben nagyon hozzá fog szokni, hogy, ha bajom van, szólok anyukámnak és akkor ő megvígasztal, Ha marad az éjjeli szopi, az hátráltatja az önállóvá válását. Minden éjjel tartani kell a rendet, sok ordítás lesz. Ezt pedig az 1-3-5-7 szabállyal lehet orvosolni. Azt jelenti, ha felébred, akkor menjen be hozzá és nyugtassa meg, majd mondja meg neki, hogy ön most ki fog menni, és aludjon el. Ha ordít, a másik szobában várjon 1 percet és megint menjen be hozzá és nyugtassa meg. Majd menjen ki, ha megint sír, akkor várjon 3 percet, és megint be, nyugtassa meg, s így tovább. Macerásnak tűnik, de egyszer át kell rajta esni, mert különben soha nem lesz nyugodt éjjelük. Meg további zűröket is hozhat ez.
További gyereknevelési érdekességekkel várom weboldalamon:
www.szuperszulo.hu
Üdv
A tanácsát és véleményét szeretném kérni 33 hónapos kisfiam neveltetésében. Ausztriában élünk, a kisfam itt is született. Hetente egyszer játszócsoportba járunk( Pikler Emi és Magda Gerber elvein alapszik) már lassan egy éve. A tavalyi évben még velem. Az idei \"tanévben\" viszont már nélkülem kellenne ott maradnia, ő azonban nem akar. Szeret járni, várja is, de ha ott kell maradni akkor mindig mondja\" mama nem mész el\". Én meg maradok, és az óvonő tanácsára mindig kijjebb ülök, mikor kimennek a kertbe akkor már eltudok menni egy órára. Rendkívül sok idő kell neki míg valakit közel enged magához, ami nem is lenne baj, hisz tudom, úgy kell elfogadni amilyen. Sajnos én vagyok ilyen távolságtartó és attól félek, hogy tudatomon kívűl ezt átadom a gyereknek. Szeretném folytatni a játszócsoprtba való járást, mert egyrészt ez jó felkészítés lenne az óvodába, másrészt igazából ez az egy lehetőségünk van arra, hogy gyerekekkel létesítsen kapcsolatot. (A játszótér nem mindég a legalkalmasabb hely erre)Bár már régóta itt élünk, nem sok kisgyerekes családot ismerünk. Vannak magyar barátaink ,de a gyerekek nem egyídősek, az osztrákok pedig bármennyire is kedvesek, ők sem mindig befogadóak. Ráadásul a \" nyugati\" kultúra gyermeknevelési stílusa hagy kivetni valót maga után. Csunyán és egyszerűen fogalmazva minél fejlettebb egy társadalom a gyerekek annál primitívebbek és elvadutabbak. Ezért is örültem ennek a csoprtnak, mert találtam egy réteget, akik igen is fontosnak tartják a gyermek életútját mind érzelmileg mind neveléstanilag. Nem akarok különféle elméleteket alkalmazni a gyereken, egyszerűen csak egy boldog, kiegyensúlyozott gyeremeket és később felnőttet szeretnék látni. Nagyon szeretjük a papájával, rengeteg időt töltünk vele, sokat játszunk. Talán ez is baj, mert nem nagyon akar egyedül játszani, igényt tart a jelenlétünkre. Mint említettem szívesen játszik a csoportban is ,de csak ha ott vagyok. Nincsenek nyelvi problémái, hisz mindkét nyelven ért és beszél. Valószínünek tartom, hogy még nem áll rá készen, hogy egyedül maradjon, de olykor felmerül bennem a kérdés, hogy én csinálok valamit rosszul. Kellemetlenül érzem magam és el vagyok keseredve amikor látom másnál milyen könnyen megy. Csak hozza a gyereket szia és már megy is. Nem akarom lepasszolni, csak szeretném ha szocializálódna. Hozzátartozik a dologhoz, hogy rendkívül akaratos és önfejű is. Ezt eddig a dackorszak számlájára írtam, de olykor olyan visszautasító, hogy a nemtetszését verekedéssel és vítítással fejezi ki. Jelentése : ne nyúlj hozzám, ne szólj hozzám. Arra már rájöttem, hogy ha feszült vagyok én is az még rosszabb, de bevallom őszitén olykor már felemelem a hangom, egyszerűen elveszítem a türelmem. Nem szeretném ha a lelkét megsérteném. Tudom, hogy mindentől nem óvhatom meg, de mégis ez a feladatunk nekünk szülőknek, hogy felelősségteljesek legyünk és érzelemben, szeretetben gazdag életet adjunk neki. Tanácstalan vagyok és nem mindig vagyok benne biztos, hogy jól gondolom -e. Az is lehet , hogy túl misztifikálom ezt az egészet és lehet, hogy a dolgok magutól megoldódnak,de ebben nem mindig hiszek. köszönöm
Nagyon jól látja a dolgokat. Egy visszahúzódó anyának a gyermeke is leginkább visszahúzódó. A temperamentum az öröklődés miatt hasonlít, a viselkedés pedig azért, mert a szülők reakcióit tanulja meg a gyerek. A közösségben szembesülni fog másfajta reakciókkal is, hogy valaki szépen kér, valaki pedig hisztizik, valaki pedig krokodil-könnyeket hullat, hogy repetát kapjon. Ez is a közösség előnye, sok új reakcióval találkozhat, így a sokból jobb választani, ezért majd lehtősége lesz, hogy nem a szülei által közvetített magatartást fogja sajátjának érezni. A közösségbe szokás titka az, ha Ön is egyetért azzal, hogy a gyerek közösségbe menjen. Ha lelke mélyén leginkább otthon tartaná, akkor bizonytalanságát, aggódását megérzi a gyerek, és ő is aggódni fog, hiszen ha anya is aggódik, ő pedig mindent tud, akkor lehet, hogy ez nem jó hely nekem-gondolhatja a gyerek. Segíthet, ha nézi az óvónőket és megérzi, hogy a gyerekekre milyen jól sikerül ráhangolódniuk, jól bánnak a velük, és így Ön is nyugodt szívvel fogja otthagyni. Mert majd sikerül azt közvetítenie a gyermek felé, hogy jó hely ez. És minden nem-verbális jel is ezt fogja mutatni, tehát mosolyogva fogja bíztatni, és nem összeszorított fogakkal. Gondolkozzon azon, miért nehéz Önnek elengedni, másra bízni gyermekét. Esetleg Önnek rossz gyermekkori emlékek, vagy a nehezített szociális kapcsolatok állhatnak a háttérben? És szinte előre látja, hogy gyermeke is szenvedni fog? Higyje el, ez nem előírás. Ha önmagát sikerül meggyőznie a hely pozitív voltáról, akkor lehet, hogy gyermeke jó kapcsolatteremtő lesz.
További izgalmas gyermeknevelési cikkekkel várom weboldalamon:
www.szuperszulo.hu
Üdv
Óvónőként dolgozom, és egyre nehezebb a gyerekekkel. Csoportomban van egy Asperger szindrómás kisgyerek.Nagyon nehéz vele, sokszor vannak dühös kitörései, mindig mindenkit bánt, sok a konfliktus.
Ilyen helyzetben próbálunk higgadtak maradni, de féltem a többi gyermeket, mert szinte már közveszélyes a gyerek.
Mit lehet ilyenkor tenni, hogyan kezeljük??
Köszönettel: Zsuzsa
Remélem az integráció jól valósult meg önöknél, tehát van egy gyógypedagógiai asszisztense, mert akkor könnyebben kezelhető a problémás gyerek. Ha sem személyi, sem tárgyi feltételei neincsennek, kérem beszéljen az óvodavezetővel, hogy a emelt fejkvóta elsősorban erre szolgál. Az aspergeres gyerekeket sokszor zavarja a tömeg és a hangzavar. Nem tudom mennyire megoldható, hogy ilyen esetekben, a dühöngés kezdetekor legyen egy kis zug, ahová visszahúzódhat. Sokszor az akadályozott kommunikáció is agresszivitást okoz. Kérjen segítséget a Bliss Alapítványtól. Ők kimondottan a segítő kommunkációt tanítják szakembereknek. Most hosszadalmas lenne, ha én leírnám.
Üdvözlettel
Kedves Edit!
4 éves kisfiamnál nem meghatározott pervazív fejlődési zavart diagnosztizáltak és a Korai Fejlesztőbe járunk. Azonban semmi részleteset nem tudok erről a zavarról és nem is nagyon mondott senki semmit. Ön tudna segíteni? Mik a kilátásaink? Köszönettel: S-né
Kedves Édesanya!
Nyugodtan érdeklődjön a fejlesztőnél, mit jelent ez a diagnózis, köteles Önt informálni.
További információt talál a
www.pirula.net/mszotar/P/pervasivedevelopmental.htm
oldalon.
Ha szeretne még további fejlesztést kapni, szívesen állok rendelkezésére.
továbbá ajánlom nevelési weboldalam
www.szuperszulo.hu
Üdv
Egy éves gyermekem viselkedésével kapcsolatban kérem a tanácsát. Kisfiam nagyon kiegyensúlyozott és boldog egy évet tudhat maga mögött. Most azonban rengeteg változáson megy keresztül, melyeket láthatóan rosszul visel. Az édesapja külföldre ment és még fog is rendszeresen. Az édesapja hiánya abban nyilvánult meg legfőképpen, hogy minden férfi ismerősre szinte csimpaszkodik, ami érthető.
Nekem közben vissza kell mennem dolgozni is, ami sajnálatos módon lakhelyünk megváltoztatásával is jár. Azt sikerült elérnem, hogy egy dada velünk költözzön és lakjon, így a változás talán egy kicsit könnyebb lesz számára is. A viselkedésében, ahogy közeledik a költési időpontja és nyilván valóan a feszültség - a rengeteg tennivaló miatt - bennem is egyre nagyobb, egyre több és komolyabb változást fedeztem fel.
Ma éppen harmadik napja nem hajlandó a fürdőkádjába beülni és fürödni. Ha bele akarom tenni, akkor azonnal hiszti rohamot kap, egyik nap csak úgy tudtam fürdetni, hogy csimpaszkodott a nyakamba én meg finoman és lassan lemostam. Ma úgy tudtam megfürdetni, hogy együtt a kád mellé ültünk és elkezdtem a vizet apránként a lábacskájára locsolni és simogatni és valahogy az egyik játék után kapva hirtelen mégis csak lett kedve fürödni.
Mostanában elkezdett agresszívan az arcomba vagy a dadája arcába marni (3 napja van még vele, tehát még össze kell szokniuk). Ha rászólok, hogy nem szabad megsértődik és ha lehet még rátesz egy lapáttal. Korábban is csinált már ilyet, de inkább akkor, ha valamit nem kapott meg, vagy tehetetlenségében nem tudott magával hirtelen mit kezdeni, de ez a szándékos ütögetés és marás egyáltalán nem volt rá jellemző.
A harmadik jelenség, amit megfigyeltem, hogy nehezebben, nyűgösebben alszik el és hamar fel is ébred. Korábban, ha letettem aludni fél nyolcnál előbb nem ébredt, mostanában már 5 órakor is felsír néha. Először arra gondoltam, hogy talán nem evett tartalmasat, de a többi jelet figyelembe véve nem hiszem, hogy ez lenne a gond. (Az étrendjét ismerve - nagyon jó étvágyú, ebben egyenlőre nincs változás - nem is lehet gond.)
A kérdéseim a következők:
- Normális életkori sajátosságokat mutat a viselkedése, amit én a változás miatti szorongásnak tudok be, vagy valóban lehet ez az oka ennek a viselkedésváltozásnak?
- Hogyan tehetem könnyebbé számára, hogy átvészelje ezt az időszakot? Ui.: Örlődöm azon,hogy minél több időt legyen a dadával, hogy összeszokjanak, de szeretnék én is vele minél többet lenni, mert hamarosan már nem leszek vele. Hogyan csináljam, hogy a lehető legjobb legyen neki?
Kíváncsi vagyok a véleményére és várom tanácsait.
Üdvözlettel: Edina
Nagyon jól látja a dolgokat, hiszen belátta, hogy a sok változás miatt lehet problémásabb a gyerkőc viselkedése, hiszen önt is megviseli a sok történés. Próbáljon minél hamarabb megnyugtató helyzetet biztosítani a családnak. Tehát legyen végleges a lakhely, a szoba, ahol a gyermek alszik, a személyek, akik körülveszik. S lassan majd Ön is és gyermeke is hozzá fog szokni a sok új dologhoz. A viselkedése kilengéseit kezelje megértéssel, amint a környezet körülötte megnyugszik, megszűnnek a változások, akkor a viselkedése is javulni fog. Amint Ön is megnyugszik, akkor a gyermeknek is könnyebb lesz. Annyi időt töltsön gyermekével, amennyit minőségileg el tudnak tölteni. Figyeljen arra, hogy fel tudjon töltődni energiával.
Amennyiben a tünetek nem enyhülnek, vagy csak megváltoznak és nem szűnnek pár hónap múltán, akkor kérjen újból segítséget.
Addig is szívesen látom weboldalamon
www.szuperszulo.hu
Üdv
Tehat 2 honappal ezelött elkezdtek kibujni a hatso fogacskai, elment az etvagya, csak tapszert es egy tejbegrizszerü bebietelt fogadott el, gondoltam, hogy egy-ket het es vege, de a helyzet valtozatlan.
Termeszetesen aggodom a jövö miatt, naponta 4-szer kinalom többfele etellel, de hiaba, meg sem kostolja. Az evest egyaltalan nem eröltetem, igy nem ertem, hogy mi törtenhetett.
Meddig tarthat ez? Hogyan vezessem ra a darabosabb etelek fogyasztasara? Mit tehetek?
Varom valaszukat, köszönettel...
Mindenek előtt kérjen belgyógyászati kivizsgálást, hogy nem szervi probléma okozza-e ezt. Ha nem, akkor fokozatosan szoktassa a daraboshoz, s, ha minden megoldása csődöt mond, akkor kérje ki gyermekpszichológus véleményét. Sajnos innen nem tudok belelátni, mi húzódhat a probléma mögött, ahhoz hosszas beszélgetés szükséges.
Üdv
Igazából nem tudom, hogy jó helyre címzem-e a kérdésem, de bízom benne, hogy tud nekem tanácsot adni. A problémám az lenne, hogy van egy 5,5 éves mozgássérült kislányom, aki integrált jelleggel egészséges ovis csoportba jár. Az óvoda a fejlesztést úgy biztosítja számára, hogy a városi kisegítő iskolába kell hordanom gyógytornára illetve logopédiára. Az idén végre ígéretet kaptunk arra, hogy megoldódik a problémánk, és az óvodán belül biztosítanak helyet a kislányomhoz kijáró terapeuta számára. Nagyon örültem volna annak, ha nem kellett volna vele az idén is más intézménybe eljárnom, ami tekintve, hogy ő nem tud önállóan járni, nem egyszerű feladat. De ez sajnos a fejlesztőből az óvodába kijáró szakemberek!!?? közötti személyes irigység és szakmai rivalizálás miatt nem valósulhatott meg. Az egyik hölgy, aki már régóta dolgozik a fejlesztőben, és emiatt úgy érzi előjogai vannak, nagyon erősen védi a „ territóriumát”, így az óvodában biztosított helyiségben jóformán csak azok a gyerekek kaphatnak fejlesztést, akikkel ő foglalkozik. Mivel mi nem vagyunk "egyszerű" eset, ez a hölgy először elvállalta, majd minden indoklás nélkül lepasszolta a lányom, és emiatt kellett az iskolába kijárnunk. Nem panaszkodtam, elvállaltam, megoldottam és vittem. Bár bosszantott a dolog, a lányomat néztem. Velünk ott ezek után egy megbízással alkalmazott külsős logopédus foglalkozott, aki szerencsére csodálatos fejlődést ért el a diszláliás lányomnál. Kiváló szakember, de mivel külsős, ezért ő sem járhatott be hozzá az óvodába. Az Országos Mozgásvizsgálóban természetesen gyógytornát is előírtak számunkra, amihez konduktort kellett volna a lányom számára biztosítani. Helyette egy olyan hölgy kezelte, aki csupán mozgásterapeuta, még csak nem is diplomás gyógytornász. Félre ne értsen, ezt nem minősítésnek szánom, tisztelem a hölgy szakmai tudását, de tekintve a lányom állapotát, neki sajnos valóban kellett volna a konduktor. Korábban jártunk már konduktorhoz maszek alapon, de ő sajnos egészségügyi okokból nem tudott tovább dolgozni és vállalni minket, így nagyon örültem volna, hogy mégis mehetett volna tovább az ez irányú fejlesztés. Mit tehettem, tudomásul vettem, hogy nem így lesz. Erre is csak azért nem panaszkodtam, mert a hölgy a maga tudása szerint becsülettel tornásztatta a lányom, és nagyon korrekt volt velünk, amiért hálás vagyok neki. De akkor sem ez volt számunkra kiírva. Ráadásul egy olyan helyiségben volt a torna, ahol nem működött a fűtés, csak azért nem fagytak meg télen a gyerekek, mert az egyik anyuka hozott egy nagy teljesítményű hősugárzót. Az idén annyi változás történt, hogy a fejlesztőbe felvettek egy olyan hölgyet, aki logopédus, gyógypedagógus, szomatopedagógus és mozgásterapeuta végzettségekkel is bír, tehát most szeptembertől ő egy személyben adja valamennyi előírt fejlesztést a lányomnak. Hogy ővele éppen mi baja van a fent említett kolléganőnek, azt nem tudom, de kijelentette, hogy az oviban számunkra már nincs szabad hely és időpont, úgyhogy adja csak nekünk a terápiákat továbbra is a kisegítőben. Ez szerintem sértő és megalázó, hogy egyes gyerekeknek van hely óvodán belül a fejlesztésre, másoknak meg nincs, és ráadásul ez „pofára” megy! Eddig is csak azért nem panaszkodtam, mert magának az óvodának és különösen a lányom tündéri óvónőinek nagyon hálás vagyok, hogy egyáltalán befogadták, és tényleg megtettek mindent azért, hogy ő így is jól érezze magát az óvodában. Ami azonban végképp kiverte nálam a biztosítékot – ha szabad így fogalmaznom,- hogy az idén érdekes módon az iskolában sem maradhatunk a régi helyen, az új kolléganőnek egy még az előbbinél is rosszabb körülményekkel bíró helyiséget jelöltek ki , ahol az ajtó közvetlenül az udvarra nyílik, alatta fütyül be a szél a földön tornázó gyerekre stb. Szerintem ezek egyszerűen méltatlan körülmények. Lehet, hogy a lányom sérült, de ez nem jelenti azt, hogy neki minden mindegy! Engem az érdekelne, hogy mi történne akkor, ha én egyszerűen nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy a lányom ilyen körülmények között kapja meg a neki járó fejlesztést? Köteles vagyok arra, hogy mindent lenyeljek azon az alapon, hogy örüljek annak, hogy egyáltalán kap fejlesztést? Egyszerűen nem értem ezt a hozzáállást. Felháborít, hogy a személyes konfliktusok közepette egyszerűen mint ha mindenki fütyülne arra, hogy itt tulajdonképpen gyerekekről van szó, és az ő érdekeikről. Mit tehetek, kihez fordulhatok ez ügyben? Milyen következménnyel járna, ha egyszerűen visszautasítom a fejlesztést és így nem vagyok hajlandó a lányom oda vinni? Nem szeretnék ok nélkül senkit sem megbántani, de azt hiszem nem nagy kérés, hogy a gyermekem a 21. században normális körülmények között kaphasson fejlesztés. Kivel beszéljek először és hogyan menjek tovább? Mert ebből nem kívánok engedni, ilyen körülmények között nem akarom őt oda hordani. Inkább megoldom a fejlesztését magán úton, zsebből, ahogy korábban is tettem, mert az ovi előtt is volt élet, 4 hónapos kora óta hordjuk már mindenhová, hogy fejlődjön, és sajnos úgy látom, hogy ahhoz, hogy ez a tendencia megmaradjon, továbbra is ez lesz a járható út, bármennyire megterhelő is. Mert az állami rendszerben az a keserű tapasztalatom, hogy minden számít, csak a gyerek nem, és az igazán jó szakembereket egyszerűen elüldözik az állami rendszerből, és a maszek létbe kényszerítik. Én egy vidéki kisvárosban élek az ország nyugati felén, és sajnos ezt mind az itt megélt személyes tapasztalatom mondatja velem. Csak remélni tudom, hogy a legtöbb helyen azért ez nem így megy. Válaszát előre is nagyon köszönöm!! És elnézését kérem, hogy nem írok nevet, nem tiszteletlenségből teszem. Megértését is nagyon köszönöm!
Tisztelettel: egy aggódó anyuka
Azt gondol az ügyüket a helyi Önkormányzat oktatási, esetleg szociális osztályán kell ismertetnie. Minden gyereknek, családnak joga van az integráció normális személyi és tárgyi feltételeihez, valamint az emberi méltóságukhoz. A fent említettek, sokban megsértették ezen jogukat. Jelezze hivatalos Fórumon és kötelesek intézkedni.
Üdv
A tanulassal nem volt baj,jo tanulo, de a magatartasa az iskolaban nem elfogadhato, voltak agressziv megnyilvanulasai is.
Az lenne a kerdesem, hogy mit lehetne tenni, hogy lehetne megszuntetni ezt a magatartast?
Udv Klara Gyergyobol
A fiának a kapcsolatteremtéssel vannak problémái, vélhetően nem tudott kialakítani helyes barát-szerző viselkedést. Ebbe belejátszhat a hiperaktivitása is és az önelfogadésa is, amivel vélhetően problémája van. Kérem beszéljen egy pszichológus szakemberrel, aki javasol önöknek korrekciós terápiát, vagy 1-2 trükköt, mert így nehéz lesz a további élet, még az új helyen is.
Üdv
Kisfiam 9.5 éves. 3 éve váltunk el az apjával, viszont nagyon jó a kapcsolatunk azóta is vele. Ő is egyedül él, szinte mindenhová hármasba járunk. A fiamnak a barátkozással vannak szerintem komoly problémái. Mind az iskolában ,mind azon kívül. Az iskolába folyamatosak a konfliktusok, mert ő valamint mindig felidegesíti magát, ami látványos kiabalással jár, a többiek pedig már csak ezért is provokálják, csúfolják. A játszótéren is olytonosak a veszekedések, csúnyán beszél, \\\\\\\"mutogat\\\\\\\", mindezt tisztes távolból, hogy el tudjon futni. Vannak \\\\\\\"jó napjai\\\\\\\", amikor rendesen el játszik a többiekkel. Persze ezt a többi gyerek megunja egy idő után, és már nem igazán akarnak vele barátkozni. Elmondom neki többször is, hogy ne beszéljen csúnyán, ne kötözködjön folyamatosan, dehát nem lehetek vele állandóan. Tanácstalan vagyok, mit rontottam el, mit kellene tennem?
Válaszát előre is köszönöm!
Úgy látom, fiának a kapcsolatteremtési folyamat tanulásakor valami hiba csúszott a folyamatba. Rosszul rögzültek a szociális szabályok, melyeket korrigálni kell. Nem hatalmas probléma, de az Ön által leírt viselkedés alapján ez a hiba a fiát is nagyon zavarja, ezért az agresszió, viszont barátkozni is szeretne, de nem tudja, hogyan. Kérem keressen fel pszichológus szakembert, aki programot fog tudni javasolni, amivel korrigálható fia viselkedése.
Üdv
Edit
Szívesen látom weboldalamon, ahol sok érdekes dolgot olvashat a gyereknevelésről:
www.szuperszulo.hu
Kedve Edit. a kislányom júniusban toltotte be 2.életévét. Egészen idáig olyan volt mint egy kisangyalka, bárhova el lehetett vele menni, mindig jokedvu volt, és boldog. Egy honapja azonban teljesen megváltozott. Eroszakos lett, és ha velem van, vagy engem meglát akkor elkezd hisztizni, foldhoz vágja magát, és sír szinte egész nap. Ha megprobálom megnyugtatni elkezd utni, harapni. Ha magára hagyom ordítva fut utánam. Néha már úgy érzem nincs hozzá turelmem, nemtudom hogy nyugtassam meg, és olyan boldog legyen mint régen volt. A másik gondom, hogy nem hallgat senkire sem, állandoan vetkozik, leveszi cipojét, zokniját, nem tudom hogy magyarázzam el neki hogy nem szabad. Ha valahová indulni szeretnénk az is kész rémálom, nem akar feloltozni, dobálja magát és sír. Hogy magyarázzam el neki hogy valamit nem szabad és azt betartsa? Pedig állandoan megyunk vele, csavargunk, játszunk, de mintha unatkozna. Az unokatestvérekkel elvan, játszik, de annyira irigy, hogyha valamilyan játékához hozzá nyúlnak akkor elkezd uvolteni. Ez normális egy ennyi idos gyermeknél? Es mit tegyek ha már úgy érzem kezdem elveszteni a turelmemet? Es miért csak akkor csinálja ha velem van? Szeretném ot úgy nevelni hogy tiszteljen engem, és az apját, és amit mondok, hogy respektálja a kérésunket, hiszen mi is mindent megteszunk érte.
udvozlettel
k
Kedves Édesanya!
Kislánya viselkedése furcsa lehet, de az akarati élet fejlődésekor ez bizony így néz ki. Ez az első jele a csecsemőkorból a kisgyermekkorba való átlépésnek. Rájött, hogy létezik akarata, és ezt használja is. Megszokta, hogy csecsemőként minden óhaja teljesült, s szinte azonnal. Ahogy nő, úgy lesz egyre több szabály körülötte, s ez neki most új, mert nem érti, hogy most nem az ő akarata érvényesül. Ez most fontos szakasza az életének, most kell megtanulnia, hogy a világ nem körülötte forog. A szabályokat következetesen mondja és tartsa hozzá magát, pl nem szabad az ennivalót a falra kenni stb, de sem este, sem reggel, sem semmikor. A sok szabályt ellensúlyozni kell, mert különben csak egy kis rabszolgát nevelünk. Tehát, amikor lehetséges, adjon neki választási lehetőséget:pl választhat, hogy kék vagy piros pulóvert akar felvenni, vagy kiflit vagy kenyeret kér vacsorára. Ha lehet vonja be a napi tevékenységekbe, főzzenek együtt, segítsen bevásárolni, így érezni fogja lánya, hogy hasznos, és ennek a nagyobb kornak is vannak előnyei. Dícsérje sokat ekkor.A cipőlevételt is engedje meg néha, pl otthon, vagy a játszótéren a homokozóban. De várja el, hogy az utcán fel kell venni a cipőt, nehogy belelépjen valamibe. Ezt monja is el neki, ez a kompromisszum.
Az, hogy ordít, amikor a játékaihoz nyúlnak, normális, azt is hosszas, türelmes viselkedéssel lehet kezelni, mindig mondja meg, hogy ordítani nem kell, de, ha 1-2 játékot nem akar odaadni, akkor azt tegye el, de a többin osztozkodni kell. Ezt is tanulni kell, ezt megtanulva lesz jó barát, társ stb.
Próbáljon pihenni, tudom ez nehéz korszak, de ez most inkább türelemjáték, mint sikernevelés. Sokszor úgy érzi az ember, hogy soha nem lesz vége, kitartás, meglesz az eredmény.
A szeretni és korlátozni elv a legfontosabb, a határok megkövetelése és betartatása eredményezi a tiszteletet.
Sokat segíthet még a Dzsungelvezető, Hogyan éljük túl a dackorszakot, Érzelmi intelligencia című cikkeim, melyet megtalál a weboldalamon, sok más érdekességgel együtt:
www.szuperszulo.hu
Üdv:
Azt hiszem Ön egy majdnem végletekig kifáradt nagymama. Első kérdésem: miért nem lehetne a menye idegességét megszüntetni. próbáljanak találni valami megoldást, vele együtt, mert az senkinek nem jó, ha neki az a foglalkozása, hogy ideges. ennek az anyai feszültségnek lehet a következménye a gyermek időnkénti "törlése". Egyszerűen kiszáll az életből, jobb néha csak bambulni. De ez az életben nem vezet jóra. Ezért lenne fontos, hogy a menye megértse, hogy neki is kell tenni az ügy érdekében, nem csak másnak. Kérem próbálja őt rávenni, hogy keressen valamilyen segítséget, amire hajlandó időt áldozni, mert egy gyereknek sem öröm egy ideges anyával felnőni.Ha valamiben személyesen segíthetek, írjon az ehejja@freemail.hu címemre!
Üdv
27 hónapos kislányommal kapcsolatban írtam, és nemrég kaptam választ Öntől. Annyi kérdésem lenne még, hogy az érintést nem a hiszti alatt utasítja el, hanem "normál" hangulatában idegenektől. Távolságtartást jelezve. Ez normális? Sokszor "lesöpri" az idegenek érintését. Nem egy barátkozó típus de azért másokat ütni pl nem szokott.
Várom válaszát!
Köszönettel:
Kinga
Most még nem tartanám zavaró tünetnek, de mindenképpen figyelje kislánya kapcsolati viselkedését. Ha a tünet nem szűnik meg egy bő féléven belül, vagy erősödik, akkor keressen fel egy pszichológus szakembert.
Ez a tünet jellmező lehet azoknál a gyerekeknél, akik koraszülöttek, vagy hosszas kórházi tartózkodást kellett elszenvedniük, mert akkor az érintéshez náluk sajnos nem csak pozitív élmény kapcsolódik.
Ha nem tartoznak ebbe a kategóriába, akkor figyelje a tünet alakulását.
Üdv
A másik érdekes reakció vele kapcsolatban, hogy nem bírja elviselni, ha idegen hozzáér. ha valaki megérinti akkor "lesöpri" az érintését. Itthon tőlünk a szüleitől nem, de ha valamiért haragszik akkor egyszer már az én érintésemet is letörölte ami nem esett túl jól, bár tudom itt nem én vagyok az elsődleges. De ezt más gyermeknél nem láttam, nem tudom mennyire "normális"-e.
Kérném a tanácsát, köszönettel:
Kinga
Kislánya teljesen normális. Igen, ez az igazi dac. Tudom nagyon nehéz nap mint nap küzdeni vele. Minden hiszti indulásakor kezdje figyelni lányát, s, ha mindjárt indul a "bepörgés", akkor még előtte meg kell próbálni leállítani. Ezt most még önnek kell megoldani, észrevenni és leállítani, később majd a lánya egyre kevesebb segítséggel képes lesz rá, ezt hívjuk önnyugtatásnak, önkontrollnak. Meg kell találnia azt a reakciót, ami a leggyorsabban kizökkenti lányát a bepörgött állapotból. Ha ez a víz, akkor az, az utcára is nyugodtan vihet egy fél literes üvegben. Tudom, ez talán kegyetlennek hangzik, meg látszik, főleg egy külső szemlélő számára, de ezzel ne törődjön. Ha leállítja a hisztit, azzal segíti lányát, hogy egyre gyorsabban és ügyesebben kontrollálni tudja magát majd később. Az, hogy hisztis állapotban nem bírja az érintést, ez az érzékenyebb gyerekekre jellemző. Ezeket a gyerekeket békén kell hagyni, valószínű zavarja a hiszti, ez az alapja, hogy saját maga is küzdjön ellene később. Nincs ezzel baj, hagyja nyugton ilyenkor, ha megnyugszik, akkor mondja meg neki, hogy nincs semmi baj. S nyugodtan kérdezze meg, hogy most már megölelheti-e , mert nagyon szereti és nem baj, ha néha hisztis, akkor is szereti. Ezzel elkerülhető, hogy rossz önértékelése alakuljon ki a lányának a hisztik miatt. Nem örül ennek az ember, de attól még imádjuk őket. A lányom is ilyen magában dühöngő, még most 5 évesen sem viseli, ha dühös, hogy valaki hozzáérjen. Meg kell várnunk, amíg megnyugszik, s akkor az ölembe ül.
Szívesen látom a weboldalamon, ahol sok izgalmas nevelési témáról olvashat:
www.szuperszulo.hu
Üdv