Kedves Dokotornő!
46 éves nő vagyok. Közel 20 éve nem élek nemi életet. Volt egy jóval idősebb párom, akivel nagyon ritkán aztán egyáltalán nem volt szex. Viszont érzelmi biztonságot, társat, barátot találtam benne. Volt próbálkozásom, találtam egy viszonylag kitartó férfit aki 6 hónapig udvarolt és beadtam a derekam, nagyon vágytam rá, de azért mert előtte a lelkemmel is foglalkozott. Együttlétünk röpke, nem nagy jelentőségű volt és el is szégyeltem magam, mert csak arra tudok gondolni, hogy már egy kamaszlánynak is több tapasztalat van ilyen téren. Túlsúlyom is van, nem jelentős, de teljesen torznak nem kívánatosnak tartom magam. Kérdésem az lenne, hogy miért mentem bele egy aszexuális kapcsolatba Ön szerint? Ezek szerint nekem sem volt ez annyira fontos? abúzus nem ért, bár szüleim nem éltek jól. Fiatal koromban volt több partnerem, de akkor is csak letudtam a dolgot, de nem érintett meg. Az már biztos, hogy lelki közelség kell ahhoz, hogy ráhangolódjak a dologra. Szeretném megélni, átélni a dolgot, de tényleg úgy érzem már senkinek nem kellenék.. a mai napig lennének udvarlóim, de mihelyst szexre terelődik a szó lépek, igaz sok időt nem hagynak, mert már az első második alkalommal ilyen jellegű megjegyzéseket tesznek és nagyon megijedek ettől..
Köszönöm válaszát! Anonym nő