Kedves Jósnő!
Van egy férfi, akivel pár hónapja ismerkedtem meg, nagyon jól indult a kapcsolatunk, szinte minden tökéletesnek tűnt, és nem csak nekem. Aztán mégis megrekedt a folyamat, mert tele van félelemmel. Szinte mindentől fél: az elköteleződéstől, a csalódástól, attól, hogy ha velem kezd, akkor utána fog találkozni egy még jobb lehetőséggel, és akkor mit tegyen...? Mindketten egyedülállóak vagyunk és elmúltunk már 50 évesek. És a korosztályában keres társat, nem fiatalt. Ebben a korban már nem szokás kamaszos álomvilágban élni, hanem két lábbal a földön állva meglátni és megbecsülni a felkínált jó lehetőséget. Mert az elején ő is azt gondolta erről a kapcsolatról, aztán később bizonytalanodott el, bár semmi okot nem adtam rá.
Most épp szünet van köztünk 2 hete, az Ő kérésére, de én is úgy láttam, hogy talán jót tesz neki, ha kicsit hagyom gondolkodni.
Én szeretném Őt visszahódítani, de megvárom, míg Ő jelentkezik. Van rá esély? Van még dolgunk egymással? Én nagyon bízom benne, hogy igen!

Választott lapom a XXIV. Ajándék.

Válaszát előre is köszönöm! Gabi